Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

92 JEREMIÁS EVA
és derivációs morfológia elemei — ezek a literae accidentales vagy serviles, 'járulékos
betűk', azaz a ragozás vagy levezetés során az alapszóhoz járuló elemek.
3. A szótárnak, ill. a grammatikának ez az egységes, az alapszóra, latinul radix,
épülő elrendezése lényeges ereménnyel járt, ugyanis sokkal világosabbá tette a
nyelvben alapszó és levezetett szó viszonyát a klasszikus hagyományban használatos
eljárásnál. A latinban a szóelemzés a szó jelentésének lépésről lépésre
való lebontását jelentette. A klasszikus grammatikusok számára (mint Donatus
és Priscianus), declinatio és conjugatio egyik szónak egy másik, levezetett szóvá
való transzformációját jelentette a szóvégi betűk levágása, hozzáadása vagy
megváltoztatása (muiaíiones) révén (Jeremiás 1996. 570). Ezeket az „eljárásokat"
használja Varró és Quintilianus is. Nem jutottak el azonban a deriváció
szisztematikus leírásáig, mégha érdekes eseteket említettek is, pl. tóga a tego
(Percival 1984. 24). Ehhez képest a héber grammatikai tradíció megismerése a
16. sz. elején valami gyökeresen újat jelentett és a nyelvi elemzés tudatosabbá
válását eredményezte.
Említhetünk még egy másik jelenséget is, mely ezt a tudatossá válást jelzi.
Mikor Johannes Förster 1557-ben kiadja hatalmas héber-latin szótárát, mely a
következő évszázadokra a héber egyik legfontosabb kézikönyve, a szótár elejéhez
illeszt mintegy bevezetésül 68, a nyelv megismeréséhez felettébb szükséges
szabályt (reguláé ad intelligentiam linguae perutiles). Ezek közül az első
három a három-radikálisos rendszert tárgyalja, mint a héber legfontosabb szabályait,
melyeknek alapján a héber és az idegen elemek (Förster szavával dictiones
peregrinae) elválaszthatók. 4 Azaz, a szókincsnek három radikálisra épülő rendszere
a héber, majd a későbbiekben a sémi nyelvek megkülönböztető sajátsága
lesz.
Mégsem beszélhetünk még ebben a korban tő és rag grammatikai fogalmának
meglétéről. A kiindulásul szolgáló elem, latinul radix, ugyanis mindig egy
szóalakra utal, arra a legegyszerűbb igei vagy főnévi alakra, pl. kataba' 'ő írt',
vagy kitäb 'könyv', mely a három radikális betűt - k-t-b - tartalmazza és csak
azokat. A szótár felépítése azonban, az ún. gyökér-lista, mely az arab lexikográfiái
traidició 9-10. sz.-i előzményeire nyúlik vissza, technikailag megvalósítja
ezt az elvonást: az egyes szótári tételek alapjául szolgáló három radikális, pl. k-
t-b az 'írni, írás' fogalom megjelenítője, nem izolálható a szóalakból szegmentálással,
ez már egy magasabb absztrakció eredménye. A grammatika azonban
csak ragozási paradigmákat ad és az alapszóból kiinduló derivációs levezetéseket.
4
'Primum autem omnium sciendum, quod omne thema seu primogenium Hebraeae linguae
constet tribus literis substantialibus, sicut per totum Dictionarium cemis, idque non sine magno
mysterio. ... Proinde dictiones, quae pluribus literis substantialibus constant quam tribus aut
quatuor, non sunt Hebraicae, sed peregrinae' (Forster 1557 Praefatio).
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.