Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

NYELVI JELEK DINAMIKUS SZERKEZETE 47
Egy vitatható és vitatott példát idéznék ennek illusztrálására. Telegdi a Nyelvészet
meghasonlásában, a neogrammatikus és a strukturalista elmélet összeférhetetlen
kettősségéből kiindulva vezeti el az olvasót a generatív nyelvelmélethez,
mely Telegdi felfogása szerint, logikai összefüggések formájában
tartalmazza a nyelvtani struktúra történeti fejlődését. Telegditől hallottam, hogy
amikor ezt az elméletét előadta, az egyik kiváló generatív nyelvész, Manfred
Bierwisch felhívta Telegdi figyelmét arra, hogy a struktúrák 'jelenkori története'
metafora: valójában egyenletről van szó; tehát mindegy, mi áll 'előbb', baloldalt,
és mi áll utóbb, jobboldalt. Az események Bierwischt igazolták. A generatív
grammatika más utakat követett. Nem törekedett a szinkrónia és diakrónia
dialektikus egységének kibontakoztatására: jobban érdekelte a szinkrónia és
pankrónia viszonya, az egyes nyelvekben fellelhető általános, az eleve adott.
Meg vagyok győződve, hogy Telegdi Zsigmond nem tévedett. A generatív grammatika
nem használta fel a kínálkozó lehetőséget.
Telegdi Zsigmond írásai komplexitásuk, mélység-dimenziójuk ellenére is könynyen
követhetők, könnyebben mint a felszínesebb értekezések. Minden kijelentése
végiggondolt, és komplexitása ellenére is egyértelmű. Akár egyszerű a kijelentés,
akár váratlan vagy paradoxális, minden esetben precíz. Minden mondat kikovácsolt
nyelvi mű. Néhány esetben tanúja lehettem annak, milyen gondos munkával,
hány próbálkozás után jött létre a valóságot legpontosabban leképező, megragadó
megfogalmazás. Olykor a kétszeres nekifutás, a jó és jobb megközelítés egymást
követi a végleges szövegben, a korrekció retorika alakzatának megfelelően. 3 Egy
pillanatig arra gondoltam, hogy Telegdi Zsigmond tudományos stílusát kísérlem
meg elemezni. Gyorsan letettem erről: úgy éreztem, hogy ez feszélyezte volna.
Az „emlékülés" keretében átadnám a jelenlévőknek egyik korai emlékemet.
Azt hiszem, 1946-ban járt nálunk egy amerikai újságíró, aki szeretett volna
megismerkedni a magyar tudományos élettel. Meghívtam ebből az alkalomból
Telegdi Zsigmondot. Az újságíró, úgy emlékszem, járt Görögországban. Az
elbeszélése folyamán egy Platon idézetet keresett. Telegdi, mint Platon fordító,
a görög mitológia és a görög irodalom kitűnő ismerője, könnyen kisegíthette. Az
újságíró Észak-Afrikában is járt. A héber, az arab irodalomról szólva ismét jó
partnerre talált Telegdi Zsigmondban. Az est folyamán sok minden került még
szóba. így a francia és a jelenkori német irodalom is. Telegdi a 30-as években
elvégezte a francia szakot is, és amint ezt Bodi Lászlótól tudtam, rendszeresen
3 „Az idők folyamán a grammatikai stúdium technikává fejlődött, amely lehetővé teszi,
hogy egy nyelvet - helyesebben valamely nyelvnek történetileg meghatározott alakját, egy
nyelvállapotot - többé-kevésbé pontosan és teljesen szabályokba foglaljunk (azaz: azt, ami rajta
szabályos, megragadjuk)." A zárójel sohasem a tárgyhoz asszociált megjegyzést tartalmaz, hanem
háttérbe a tárgyat más szemszögből megvilágító lényeges gondolatot; vagy feloldja a megelőző
szóba sűrített tartalmat: „a grammatikai vagy szintaktikai szint... egységei... jelentősek (jelentések
hordozói)" (Telegdi 1977. 8.).
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.