Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

34 E. KISS KATALIN
pótban már tisztán igekötők. A névutó-inkorporáció azonban szinkron jelenségként
is közismert, azaz számos nyelvben a névutók névutói kategóriájukat és természetüket
megtartva válnak az ige jelentésének részévé. Az (1) és (2) alatti mondatokon
bemutatott tények a magyarban is szinkron inkorporációra engednek következtetni.
A névutók igekötöszerü használatukban is személyragot viselnek, és velük egyező
NP-bővítménnyel járnak együtt - tehát igekötőként való újraelemzésük névutói
kategóriájuk és vonzatkeretük megtartásával egyidejűleg megy végbe.
A prepozícióknak és posztpozícióknak az igébe való inkorporálódása Baker
(1988) különféle nyelvcsaládokba tartozó nyelvekből vett adatai szerint tipikusan
a következőképpen megy végbe:
^>
Tehát a P, mely nem szükségszerűn szomszédos az inkorporáló igével, kiemelődik a
PP-ből, majd az igéhez csatolódik, mintegy összetételt képezvén vele. A P+V komplex
ige morfológiai egysége többé vagy kevésbé szoros is lehet. A magyarban a
névutó és az őt inkorporáló ige viszonya a szótári inkorporációval létrejövő igekötőige,
illetve puszta névszó-ige viszonyhoz lesz hasonló. Az el-megy, moziba megy,
könyvet olvas, orvos lesz, bolondnak tart, pirosra fest komplex igék csupán lexikai és
szemantikai síkon alkotnak egységet. Morfológiailag és szintaktikailag az igekötő,
illetve névelőtlen névszó önálló, hiszen önállóan, az ige nélkül is mozoghat; a magyarban
tehát az inkorporáció csak jelentéstani síkon megy végbe. Nincs rá bizonyíték,
hogy a mondatszerkezetben az ige és az igemódosító egy szót alkotna; szemantikai
összetartozásukat a közöttük lévő módósító-alaptag viszony biztosítja. Azaz:
(17) TopP
ment
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.