Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

ÁLTALÁNOS ÉS SPECIÁLIS NYELVÉSZET 123
2.2. A francia nyelvtanok
A franciáknak sokáig kellett várniuk az első korszerű leíró nyelvtan megjelenésére.
A 60-as, 70-es és 80-as években megjelent nyelvtanaik még nagyon hagyományosak.
A sok kiadást megért Larousse nyelvtan például (Chevalier et.al.
1964) ugyan utal a bibliográfiában elméleti munkákra (a strukturalistákon kívül
a bibliográfiában Chomsky, Harris, Ruwet neve is szerepel), de a nyelvtan nem
tükrözi az idézett szerzők elméleti eredményeit. Új szempont viszont a nyelvtanban,
hogy kétféle nyelvi normát fogad el, az írott és a beszélt nyelvét. A beszélt
nyelvi jelenségeknél olyan szerkezeteket is tárgyal, amelyek korábban nem kaptak
helyet a nyelvtanokban.
A francia nyelvtanírásban a fordulatot két nemrég megjelent nyelvtan jelenti,
melyekről érdemes bővebben szólnunk. Az első Pierre Le Gofïîc nyelvtana (Le
Goffic 1991). A nyelvtan mindjárt az 1. fejezetben bevezeti a 'típus' - 'példány'
és a 'mondat' - 'megnyilatkozás' oppozíciót. A mondat szerkezetének leírásánál
figyelembe veendő szempontok közé sorolja (a) a logikai-grammatikai
szerkezetet ('alany' - 'állítmány'), (b) az összetevős szerkezetet, (c) a szintaktikai
relációkat leíró szerkezetet, (d) a tematikus szerepeket, (e) a téma - réma
szerkezetet, és (f) a modalitást. Pl. a Le chat mange la souris ('A macska eszi az
egeret') mondatban (a) 'a macska' az alany, az 'eszi az egeret' az állítmány, (b)
'a macska' főnévi csoport, az 'eszi az egeret' igei csoport, amely azonban tartalmaz
egy főnévi csoportot isi (c) 'a macska' alanya az igének, 'az egér' a tárgya,
(d) 'a macska' ágens, 'az egér' patiens szerepű vonzat, (e) 'a macska' a téma, az
'eszi az egeret' a réma, végül (f) a mondat modális alapértéke a kijelentő modalitás.
A tárgyalás igeközponttú: az alapprobléma az igék lexikai ábrázolása.
A nyelvtan külön fejezetet szentel a tárgyatlan és tárgyas szerkezeteknek, utóbbiaknál
a francia hagyománynak megfelelően kettéosztja az egy és a két tárgy
esetét. Ugyancsak külön-külön fejezetet kapnak az egyéb vonzatot tartalmazó
mondatok.
Le Goffic nyelvtana nem tagadja meg a hagyományt, és nem újít ott, ahol
erre nincs szükség, de nem huny szemet az elmúlt évtizedek elméleti kutatásinak
eredményei fölött sem. Az idézett munkák fele elméleti jellegű, ezeknek főbb
eredményeit beépíti a nyelvtanba.
Érdekes újítása a nyelvtannak, hogy négyféle normát fogad el: a beszélt
nyelvi, írott nyelvi, irodalmi és köznyelvi normát.
Míg az előbb említett grammatika csak a mondattannal foglalkozik, az
1994-ben megjelent nyelvtan (Riegel et. al. 1994) teljes nyelvtant kíván nyújtani:
fonetikai, fonológiai, alaktani, szemantikai, pragmatikai és szövegnyelvészeti
fejezeteket is tartalmaz. A nyelvtan néhány nem franciául írott műre
is hivatkozik, ami korábban halálos bűnnek számított. Az idézett munkáknak
nagyobbik hányada elméleti jellegű. Az idézett száz valahány mű szerzői közül
kb. 20 külföldi (a bibliográfiában általában műveik francia fordításával szere-
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.