Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

RADIX ÉS AFFIXUM AZ ORIENTÁLIS NYELVEK GRAMMATIKÁIBAN (16-17. SZ.) 95
lingua % illetve szókincsének csodálatos bősége és rendezettsége a latinnal és
göröggel összehasonlítva. 11
Erpenius első arab grammatikája 1613-ban jelenik meg. Ő már ismert eredeti
arab grammatikai műveket is, pl. az Agurumiyya-t ki is adta, 12 mégis nyelvtana
módszerében és terminológiájában az európai tradíciót követte. Ez a tradíció
azonban ekkora már magába olvasztotta a hebraisztika, valamint a vernakuláris
nyelvek leírásából nyert tapasztalatokat is.
Az arab leírásában elsősorban Johann Buxtorfot követi. Néhány ponton azonban
jelentősen eltér tőle, és így a sémi hagyománytól is. A klasszikus tradíció szellemében
tárgyalja pl. radix és literae radicales fogalmát. A betűkről szóló fejezetben
a ratio officii alapján osztja fel a betűket két csoportra (radicales és serviles)
„funkciójuk" alapján. Ezek a már hagyományosnak számító elnevezések eredetileg
a betűk pozíciójára vonatkoztak, aszerint hogy a radix 'alapszó' betűi voltak-e, vagy
pedig az ahhoz kapcsolt (derivációs vagy infleksziós) toldaléké. Erpenius a levezetett
szavakat a hagyományos latin grammatika species^ és forrna^ kategóriái alatt
tárgyalja. Ugyanakkor különbséget tesz a korábban szinonimaként használt két terminus,
radix és íhema között: az előbbi csak a három radikálist tartalmazó alapszóra
vonatkozik, míg az utóbbi íhema az előzőből levezetett igetörzsek kiinduló alakjára. 15
Erpenius elődeinél következetesebben alkalmazott már korábban is használt
hagyományos latin terminus-jellegű szavakat. Jó példa erre a terminaíio, mely a
klasszikus tradícióban egy gyakran, de nem terminusként, csupán helymegjelölésre
(„a szó végén lévő...") használt szó. Arab nyelvtanában, mint az alábbi
lista mutatja, íerminaiio az alapszóhoz járuló toldalékokat, igék és főnevek tényleges
konstituenseit jelöli, pl. személyragokat, esetvégződéseket vagy a többesszám
jelét:
íerminaíiones verbales (1613. 14,1638. 16)
íerminaíiones fuiuri (1613. 57)
íerminaiio accusaiivi (1613. 162)
íerminaiio nominaiivi (1613. 150)
11
'Mihi credité, plura anomala, irregularia, et difficilia, unus continet vei exiguus liber Biblicus,
et Homericus, quam universus Arabismus.' Oratio de lingua Arabica, 11:90. A fenti beszédek
a szerző saját kiadásában jelentek meg Leidenben 1621-ben.
12 Grammatica arabica dicta Gjarumia. Leiden 1617. Ez volt Nicolas Clénard (1542) óta a
legismertebb arab grammatika. Erpeniusé már a harmadik kiadás volt Európában, és a második
latin fordítás (Troupeau 1962. 359).
13 Ebben Buxtorf eljárását követi (1609. 69).
14
'Forma nominum duplex est, Nuda et Aucta. Nuda est quae solis radicalibus literis constat
ut ['abdun] servus [kitabun] liber ...; aucta, quae praeter radicales habent unam aut plures ex
literis servilibus, quae formationi Nominum inserviunt. [i] quidem in fine [farsiyyun] Persa et Persicus
...' (Erpenius 1638. 121).
15 „ (ahsana) thema est quartae coniugationis a radice (hasuna) bonus fuit..." (1638. Exercitatio,
s.p.)
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.