Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

AZ ANALÓGIA JELENTÉSE AZ ARAB NYELVTANI IRODALOMBAN 129
A strukturális hasonlóságon alapuló következtetés neve qijâs al- illat, és az
ilyen következtetés az általános vélemény szerint igazi tudást eredményez.
A motívum ( illat) megléte mind a protasisban, mind az apodosisban azzal jár,
hogy mindkettőben ugyanazt az állítmányt (hukm) találhatjuk meg.
A továbbiakban analogikus következtetésekről, analógiáról beszélve mindig
erre, a muszlim teológiában és jogtudományban polgárjogot nyert következtetési
elméletre utalok.
Már több elmélet is született annak magyarázatára, hogyan és milyen úton
jutott el az analogikus következtetések elmélete a muszlim tudósokhoz.
A muszlim vallástudósok hagyományos válasza erre a kérdésre az, hogy a
qijâs maga a Koránban már megtalálható, használata onnan, tehát isteni sugalmazásból
származik. Azt is igyekeznek bizonyítani, hogy a szunna forrását jelentő
hagyományok (hadíth) irodalma is alapvetően az analógia módszerére
támaszkodik.
Más tudósok, mint például J. Schacht, arra az eredményre jutnak, hogy a
hasonlóságon alapuló következtetések elmélete és gyakorlata a zsidó hagyományból
került az iszlám vallástudomány különböző diszciplínáiba.
Sem az első, sem a második nézetet nem támogatja az a nélkülözhetetlen
körülmény, hogy a föntebb leírt elmélet és a hozzá kapcsolódó terminológia
kimutathatóan meglenne bennük. Márpedig az elmélet és az elméletet leíró terminológia
megléte nélkülözhetetlen abból a szempontból, hogy mindhármukban
a hasonlóságon alapuló azonos módszerről beszélhessünk.
G. E. R. Lloyd ugyanis kimutatta könyvében, 2 hogy az ismeretelmélet legegyszerűbb
és már primitív fokon is alkalmazott módszere a hasonlóság és a
különbözőség megfigyelésén alapszik. A hasonlóság megfigyelése mind a zsidó,
mind a korai muszlim hagyományban jelen van. Ennek ismeretében azonban
azonnal ki kell jelentenünk, hogy a hasonlóság eme korai időkben való kezelése
nem azonos azzal, amit az al-Sâficî tevékenysége után a jogi iskolájában elterjedő
qijâs al-ghâ'ib c alâ al-sâhid esetében figyelhetünk meg. Itt is, ott is
hasonlóság alapján igyekszenek új ismereteket szerezni, mégis a két eljárás
között óriási módszertani különbségeket eredményez az elméleti háttér hiánya
vagy megléte.
Egy korábbi munkámban 3 igyekeztem kimutatni, hogy a qijâs-nak az itt leírt
elmélete görög forrásokból származik. A hasonlóságon alapuló analogikus következtetéseknek
itt leírt elmélete kimutatható az epikureus kanonikában éppúgy,
mint az empírikusok tudományos módszertanában. Ez a következtetési eljárás
különböző csatornákon juthatott el az arabokhoz, így például az egyházatyák és
2 E. R. Lloyd, Polarity and Analogy. Cambridge 1966.
3 Egy előadásban St. Andrews-ban az ottani egyetemen. Az előadás később egy hosszabb
lélegzetű munka részeként fog megjelenni.
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.