Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

AZ INTENCIONALITÁS MINT A KOGNITIVIZMUS ALAPKATEGÓRIÁJA 165
beszüremlésére a pszichológiába, s (inkább negatív értelemben) a pozitivista
tudományosság alakulására Ernst Machnál. 2
Mint Gilson (1955) és Rancurello (1968) rámutatnak, a pszichológiában
Brentano munkásságának zenitjén több, egymással is versengő irányzat kétségbe
vonta a kibontakozó wundti hagyományt. Voltak filozófiai ellenérzések, amelyek a
laboratóriumi pszichológia elementarizmusát, kísérletező ambícióit, naiv realistának
tűnő ismeretelméletét, szenzualizmusát, természettudományos determinizmusát
vonták kétségbe. A mérés és a materializmus kérdését állítja előtérbe Bergson
(1896) kritikája, míg Husserl (1901, 1992) a pszichológia terjeszkedő ambícióit,
mindent magyarázó igényeit és naturalizmusát vitatja. Theodore Lipps,
Alexis Meinong és Vittorio Benussi viszont megmaradnak a pszichológa
keretein belül. Itt küzdenek a kezdeti természettudományos pszichológia szélsőségei
ellen, illetve valamilyen interpretáltabb, struktúrákra irányuló pszichológiáért.
Dilthey (1975) valamivel később kifejtett elégedetlenségének
lényege pedig a történeti beágyazottságú „leíró pszichológia" programja, mely a
szimbólumokra irányuló, a kultúrába ágyazott embert állítja szembe a laboratóriumi
ember egyetemességeivel. (Ezekről az alternatív utakról jó összefoglalást
ad O'Neill 1968, viszonyukról Brentano céljaihoz pedig Gilson 1955).
Brentano, ha őt is az „elégedetlenek" közé soroljuk, nincsen tehát egyedül,
ugyanakkor még hisz az új tudományban, egyáltalán a pszichológiában mint
tudományban. Amit azonban főként kategóriaelemzésként képzel el; mint látni
fogjuk ez lenne leíró pszichológiájának lényege.
Ráadásul, mint Gilson (1955) monografikus feldolgozásában részletesen,
Brentano munkásságának szakaszait is elemezve rámutat, Brentano helyzete
legalábbis kettős, ti. magát a tudományosság szerepét illetően. Mind a jelszavak,
mind a „tudománypolitika" terén a természettudományos szemlélet képviselője.
Erre utal korai lelkesedése John Stuart Mill iránt is, érdeklődése Comte iránt, no
meg későbbi alapos tájékozottsága elsősorban (a meglehetősen Mill-követő)
Helmholtz pszichofiziológiai munkáiban. (Lásd erről például Chisholm, Baumgartner
és Müller előszavát a Leíró pszichológia angol kiadásához).
2 Brentano (1838-1916) életére a legjobb forrás Rancurello (1968) részletes monográfiája.
Ö mutatott rá arra, hogy Brentano szakítása a katolikus egyházzal nem hirtelen aktus, amint sokan
állítják. Már középiskolás korában foglalkoztatják olyan kérdések, melyek a hit és doktrína viszonyát
érintik, például az eredendő bűn problémája. A fiatal papnak azután a Würzburgi Egyetemen
(1866-1873) is felemás helyzete volt. Habilitációja ellenére azért nem terjesztik fel professzornak,
mert túl arisztoteliánus. Mindeközben, megelőzve a későbbi neokatolikus mozgalmat, a tudományos
és a katolikus gondolkozás közelítéséért küzdött. 1873-ban a pápai csalhatatlanság
deklarációja miatt szakított az egyházzal: ez közismert mozzanat életéből. 1880-ban meg is nősült,
aminek következtében egy darabig megszakítja kapcsolatát a Bécsi Egyetemmel, ahol 1874 és
1894 között tanított. Pszichológiai doktrínájának részletesebb kidolgozása erre a korra esik. Sőt,
legismertebb művét, a Psychologie vom empirischen Standpunkt címűt igen rövid idő alatt,
würzburgi és bécsi oktatási periódusa között írta.
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.