Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

13 0 MARÓTH MIKLÓS
a keresztény arab teológusok munkáin, a keresztény hittudósok negyedik században
lefolytatott krisztológiai vitáin, az orvostudományi irodalmon és más
forrásokon keresztül. 4
Az eddig elmondottak azt mutatják, hogy véleménykülönbség van köztem
és más kutatók között, akik szerint az analógia alkalmazása volt a korai arab
grammatikusok legfőbb módszere. Az évszámok összehasonlítása egyrészt, a
terminológia összevetése másrészt arra utal, hogy a grammatikusok esetében a
qijâs-nak egy olyan jelentésével kell számolnunk, amely nem azonos a teológusoknál
látott jelentésével. Ha a qijâs eredetének és jelentésének kérdésében tisztábban
akarunk látni, akkor alaposabban meg kell nézni, mit is jelent az analógia
a nyelvtani irodalom esetében.
A kérdés tisztázása egy hosszabb könyv feladata lehetne, ezért itt csak
néhány olyan részletre kell korlátozni magunkat, amelyek az eddigi kutatásokban
talán nem kaptak kellő figyelmet.
Vizsgálódásainkat Khalíl ibn Ahmaddal (717-778) kell kezdenünk. Ő volt
az első olyan nyelvtantudós, aki az analógiát alkalmazta módszerei között. Abú
Hanífa kortársa volt. A basrai nyelvészeti iskola egyik legkorábbi tagja. 5 A kutatók
Keleten és Nyugaton egyaránt egyetértenek abban, hogy a kúfai és a basrai
nyelvészeti iskolák alapvető különbsége abban jelölhető meg, hogy más módszertani
alapokon építkeztek: a basraiak az analógiára támaszkodtak, a kúfaiak ezzel
szemben a hagyományt részesítették előnyben. 6
A basrai iskola hagyományos beállítottságát jól jellemzi W. Reuschel,
amikor azt állítja, hogy mind a próza, mind a költészet területén a nyelv és a
stílus bíráiként működtek. Látva a nyelvi megoldások gazdag választási lehetőségeit
egyeseket közülük jónak (hasari), másokat lehetségesnek (gá'iz),
ismét másokat rossznak (qabíh) minősítettek. A nyelvi kifejezések ily módon
való osztályozása fontos szerepet játszott a mondattani és stilisztikai elemzésekben.
7
A basrai iskolában általánosan elfogadott nézet szerint a kivétel nélküli formákat
alapesetnek, „gyökér"-nek ( 'ast) minősítették. A szabályos formától való
mindennemű eltérést analógiával igyekeztek magyarázni, mégpedig vagy külső
^ A görög példák közül most csak egy műre szeretnék utalni: Galeni subfíguratio emperica.
in: K. Deichgräber: Die griechische Empirikerschule, Berlin-Zürich 1965. 42-90. Angol földolgozásban:
Galen, Three Treatises on the Nature of Science, ed. M. Frede, Indianapolis, Indiana,
1985,23-45.
5
Mahdi al-Makhzúmí, Madrasat al-Kúfa wa manahaguhäß diräsat li-lughat wa 'l-nahw
Cairo 1958. 46-47; W. Reuschel, Al-Khalîl ibn Ahmad, der Lehrer Sibawaihis, als Grammatiker,
Berlin 1959.
6
al-Makhzúmí, i. m. 47-50; Reuschel, i. m. 16.
' Reuschel, i. m. 16: „... sie wurden wohl hauptsächlich für stilistische Unterscheidung verwendet
..."
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.