Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

128 MARÓTH MIKLÓS
Ibn Malik (megh. 795-ben) volt a következő kiemelkedő jogtudós. Ő azonban
sokkal inkább hagyománytisztelő volt és ezért nem tért el a Korán és a szunna
előírásaitól. Az analógián nyugvó következtetéseket nem tartotta mértékadónak.
Al-Sâfi c î (megh. 820-ban) tevékenysége nyomán azonban polgárjogot nyert
az analogikus következtetések egy sajátos formája az általa alapított iskola
tevékenységében, mégpedig a Koránon, a szunnán és a consensus doctorum-on
kívül mint a negyedik, az előzőekkel azonos súlyú jogforrás.
Mind al-Sâffî analogikus következtetése (qijâs), mind Abú Hanífa véleménye
(raj) az ismert és a forrásként szolgáló szövegben leírt, valamint az új,
eddig még nem szabályozott eset hasonlóságán alapult, de kettejük eljárása között
volt egy alapvető különbség. Abú Hanífa iskolájában a jogtudósok a hasonló
eseteket összehasonlították és mérlegelték, mégpedig úgy, hogy eközben többékevésbé
saját szubjektív benyomásaikat követték. Ezzel szemben al-Sâfi î és
követőinek analogikus következtetése szigorú szabályokat követett és a hasonlóság
egy jól definiált elméletéből indult ki. Eljárását sajátos terminológia írja le,
és a terminusok pontos jelentése mind a hasonlóság elméletének az imént
említett jól definiált formáján alapul.
Ebben a sâffita elméletben a qijâs-nak a pontos neve qijâs al-ghâ 'ib c alâ alsâhid
(következtetés az ismeretlenre az ismert alapján). A következtetéshez két
egymáshoz hasonló dologra van szükség. Közülük az egyiket, az ismertet vesszük
az alapesetnek ( 'asl), a másikat, az ismeretlent leszármaztatott esetnek (far ) nevezzük.
Ha a két dolgot egyszerű hasonlóság köti össze, akkor a következtetést qijâs
al-sabah-nak avagy 'amârat-nak nevezzük. Az ilyen egyszerű hasonlóságon alapuló
következtetés eredménye csak vélemény lehet. Ha a hasonlóság a két dolog
között strukturális hasonlóság, akkor a részek hasonló struktúrájú elrendeződése
mögött azonos okot, avagy motívumot (arabul: c illat) tesznek fel, amelynek a jelenléte
vonja maga után a két különböző dolog fölépítésében található hasonlóságot.
Az egykor tévesen Kornutusnak tulajdonított, de mai tudásunk szerint ismeretlen
szerzőtől származó rövid retorikai traktátusban a hasonlóságról a következő,
az eddig elmondottakkal összhangban álló megállapítást olvashatjuk: „A hasonlóságokból
származó hely maga is kettős. Az egyik esetben valamilyen tulajdonságbeli
hasonlóságról van szó, a másikban pedig analógiáról. Ez inkább illik a
bizonyításokhoz. 1 Azaz az ókori görög retorikai iskolák is tisztában voltak már
azzal, hogy az egyszerű hasonlóság bizonyítás szempontjából kevesebbet ér,
mint az elrendezésben, a fölépítésben megmutatkozó hasonlóság.
1 Anónymou tekhné rhétoriké. Tekhné tou politikou logou. in: Rhetores Graeci, II. ex L.
recognitione L. Spengel ed. C. Hammer, Lipsial, 1894 383, 10-13: ó 8èèx TSV ÓUŰÍGCV Kai OCDTÔÇ
ôi7iÀ.o\5ç- TÔ uèv yáp Koaà rf\v rcoioTTyraŐJIOIÓV ècm, TÔ ôè icarà TT)V avaXoyíav, ŐTiep eiç xàq
ájcoöeí^eLC \iGXXovapjióTTei.
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.