Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

134 MARÓTH MIKLÓS
wâhidan kifejezés mutatja, hogy a hasonlóság, mégpedig az egy, szabályosnak,
mércének tekintett formához mért hasonlóság szerepet játszik ebben a két mondatban.
Nemcsak a hasonlóság gondolata merül föl az idézett szakaszban. A kritikai
apparátusból láthatóan néhány kéziratban ugyanis volt egy olyan szakasz,
amely al-Akhfa§ra hivatkozva azt mondja, hogy a különböző formák közül az
egyik aqjas (azaz analogikusabb, hasonlóbb), mint a többi. A két fogalom,
hasonlóság és qijâs tehát még nincsenek meghatározott, egymáshoz jól definiált
módon kapcsolódva.
Később Síbawaihi megvizsgálja a következő két mondatot: darabaní wa
darabtu qawmuka és aarabûnî wa darabtu qawmaka. Mindkét mondatban a
qawm szó az emberek egy csoportját jelöli, mégis a hozzá kapcsolódó ige egyes
számú. Síbawaihi véleménye szerint mindkét esetben helyes a mondat, jóllehet
egyik esetben sem szép.
Hasonló esetre példa az alábbi is: huwa ahsani al-fitjâni wa agmaluhu, ahol
az egyes számú harmadik személyben álló hu szuffixum utal a többes számú alfitjâni
szóra. 19 Ezt az utóbbi mondatot nem szabad helyesnek tartani.
E példák összehasonlítása al-Akhfas szerint nem helyes. Szerinte ezek összevetése
radî'fi 'l-qijâs (rossz analógia), ugyanis ha elfogadjuk, akkor helyesnek
kell majd minősítenünk az olyan mondatokat, mint ashâbuka galasa. Ez az utóbbi,
grammatikailag helytelen mondat nem analóg (lâjuqâsu c alaihi) a huwa azrafu
'l-fitjâni wa agmaluhu mondattal.
Mindezek a kifejezések (bi-manzilat, subbiha, aqjas, juqâsu c alâ stb.) egy jól
körülhatárolható szövegösszefüggésben azt mutatják, hogy a korai nyelvtani irodalomban
a terminológiát még nem rögzítették. A központi gondolat lényege a
hasonlóság fölfedezése két dolog, jelen esetben két mondat között, ezek összehasonlítása,
de ezt a módszert különböző terminusokkal írják le. A terminusok
megválasztását stilisztikai megfontolások határozzák meg. A radî'fi 'l-qijâs kifejezés
nem azt mondja, hogy az analóg bizonyításba hiba csúszott, hanem csak
annyit állít, hogy a két összehasonlított dolog, azaz a mi esetünkben a két nyelvtani
jelenség között nincs igazi hasonlóság.
A példák azt mutatják, hogy mind Síbawaihi, mind al-Sâfi c î ismeri a qijâs
szót, de azt különböző módokon használták. Ha meg akarjuk érteni, hogy mi a
szó jelentése Síbawaihinál, akkor a klasszikus grammatikai szövegekhez kell fordulnunk.
Jól ismert tény az, hogy „analógia" és „anomália" ismeretelméleti princípiumoknak
számítottak a klasszikus görög és latin nyelvtani irodalomban. 20
19 I. m. 79-80.
20 H. Steinthal, Geschichte der Sprachwissenschaft bei den Griechen und Römern mit
besonderer Rücksicht auf die Logik, Berlin, 1863. 435-524.
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.