Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

INFORMÁCIÓVESZTÉS MORFOLEXÉMIKUS VÁLTOZATOK KIALAKULÁSÁBAN 195
(i) A nyilvános közlések műfajában a változások egyik uralkodó tendenciája
ma a specifikus jelleg visszaszorulása a tényállásleírásban [prédikációban], mégpedig
a túláltalánosítás javára. Minthogy általános (tartalmú) kijelentéseket tenni
nem hiba, sőt szabályos és adott esetben szükségszerű, a tendencia maga általában
nem reflektált. Jelentéstani szempontból a specifikus és a túláltalánosító
kijelentések között a különbséget így foglalhatjuk össze.
(ii) A specifikus megjelölés megfelel, sőt feltétele az egyedi tényállásleírásnak,
a nem specifikus pedig a (túl)általánosításnak. Specifikus a megjelölés tehát
akkor és csakis akkor, ha egyetlen tényállást fed le 'a közlés világában',, vagy is
- a Bécsi Kör műszavával - 'Protokollsatz* értékű (vö. Neurath 1972). Ebben az
esetben a nyelvi kifejezés és a neki megfeleltetett tényállás az egyegyértelmű leképezés
viszonyában van. Világosan kell látnunk természetesen, hogy egy általános
tényállásleírás is lehet szabályosan specifikus jellegű (például A Föld a Nap
körül forog). Az általános tényállásleírás csupán abban az esetben nem adekvát,
ha túláltalánosító (például A kocsi lerobbant ahelyett, hogy A kocsiban a gyújtás
és a fék nem működik rendesen). Vagyis akkor, ha a közlemény egy közlési helyzet
'világában', vagyis az abban mozgósított tényállások teljes halmazában a megcélzott
egynél több tényállást fed le (vö. Szende 1982).
(iii) A nem specifikus jelleg hordozója a címben jelzett kategóriák illegitim
váltása. Ezeknek a lexikai jelentések körében megragadható típusai az alábbiak.
(iii/a) Egyedi (szinguláris) terminus helyén általános terminus használata az
argumentumban vagy főként a predikátumban, esetleg modális szerepű összetevőkben.
Erre volt példa & feltételrendszer a feltétel helyén, amennyiben ugyanis
a közlő több konkrét és egyedi feltétel-ve utalt. A kategóriaváltás a közlés szempontjából
helyettesítő eljárás. Az eljárás folyamán a fogalomjelölő lexémák állományában
az egyedi (szinguláris) terminusokat általános terminusok váltják fel.
Ennélfogva a kielégítően pontos tényállásleírás helyett a nyelvi kifejezés túláltalánosított
lesz, azaz többféleképpen értelmezhető kijelentéseket fog eredményezni.
Az ambiguitás, azaz a határozatlan többértelműség tartalma itt az, hogy az egy
nyelvi kifejezés több (lehetséges) tényállást fed le.
(iii/b) Hasonló jellegű kategóriaváltás történik a konkrét/absztrakt terminuspároknak
megfelelő lexikai elemek között, ugyancsak elsődlegesen argumentumbeli
vagy predikatív szerepben, ugyanilyen módon nem specifikus tényállásleírásokat
eredményezve. A konkrét —> absztrakt terminuscsere esete például: filozófia 'policy,
a know-how type professional skill' jelentésben használva. Érdekes megjegyezni,
hogy a természetes nyelv történeti alakulásában a fejlődés iránya ezzel megegyezik,
mint például nálunk Fabricius Kovács Ferenc (1968) elemzéséből tudjuk. Fontos
másfelől megjegyezni, hogy a szóban forgó helyettesítő eljárásban - e fejlődéssel
ellentétben - a jeltárgyjelölés megmarad a konkrét kategóriájában: absztrakt terminussal
konkrét dologra utalunk. A történeti jelentésfejlődés lényege pedig éppen az,
hogy az absztrakt fogalom kapja meg az új jelentésben a maga specifikus jelét.
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.