Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

AZ INTENCIONALITÁS MINT A KOGNITIVIZMUS ALAPKATEGÓRIÁJA 171
lehetősen ingatag talajra kerülünk. Egy mentségünk van: az ösvény történetileg
nem hibás, a kettő közötti rokonságot Brentano már korábban is kereste. Pedig
az európai aktus-pszichológiák számára a belső cselekvés a lényeges, s ha európai
követőik kísérleteznek is, ezt inkább finom fenomenológiai leírások keretében
teszik: az aktus mozzanat a reprezentációk keletkezésében érdekes számukra.
Ezzel szemben az amerikai funkcionalistáknál az „aktus" külső cselekvés, s az ő
kísérleteik a cselekvés meghatározóira vonatkoznak (1. erről Rancurello 1968).
A Brentano elindította törekvések a pszichológián belül - s ezt a mozzanatot
nem lehet elégszer hangsúlyozni - nemcsak az észleléskutatásban, hanem a
logikai mozzanatok hasznosításában is megjelentek. Brentano hozzájárult a pszichológiai
szenzualizmus leküzdéséhez, amelyben magának az aktusnak a gondolata
is segített, amennyiben a gondolkodásban majd a nem szemléletes logikai
műveletek kerülnek előtérbe.
Az intenciónálitás a korai gondolkodáslélektanban: az absztraktumok
„vonatkozása"avagy: Hol van a logika (Külpe, Bühler)?
Századunk első évtizedében - ha nem is mindig közvetlenül Brentanóra és
Husserlre reflektálva, közvetve mégis sokat merítve tőlük - a kísérleti lélektanban
megjelent egy olyan alternatív irány is, mely a századelő antipszichologista
filozófiai és logikai hullámának egyes vonatkozásait a pszichológia számára hasznosította.
Ennek keretében elsőként próbálták kísérleti kutatás témájává tenni az
absztrakt reprezentációk vizságálatának máig érvényes kérdéseit. A würzburgi
iskola, hiszen erről van szó, számos tekintetben kétségbe vonja a szenzualizmust
(1. Dwelhauvers, é.n. és Dienes 1914 korabeli leírását). Az önmegfigyelésnek
mint kísérleti módszernek a határait kitágítva a korai gondolkodáskutatók paradox
eredményekre jutottak: a személyek olyan mentális folyamatokról számoltak be,
amelyeket nem lehetett összeegyeztetni a hagyományos szenzualista metaelméletekkel.
Feladatmegoldás közben a személyek általános beállítódásokat élnek
át, elillanó absztrakciókat, s sokszor bizony nem szemléletes képzeteket.
Eközben, s ez a releváns most számunkra, a würzburgi kísérletezők a gondolkodást
nem pusztán képzetek asszociatív játékaként mutatják be. Külpe (1910,
1983) egy összefoglaló dolgozatában Husselre és a korabeli logika platonisztikus,
képzetellenes fordulatára is hivatkozva olyan értelmezést ad kísérleteikről,
melynek lényeges mozzanata, hogy a gondolkodás az egyéni tudaton túlmutató
tényállásokra irányul. Gondolkodásunk intencionalitása, amikor például egy
közmondás vagy aforizma értelmezésére törekszik, a személyek feletti jelentésekre
s nem saját képzeteinkre vonatkozik.
A hangos beszámoltatást alkalmazó későbbi kutatások majd szakítanak a
würzburgiak önmegfigyelés módszerével. Észreveszik, hogy a személy nem
saját munkájának, hanem csak a feladatnak van tudatában, s a kutató a feladatot
megoldó személy folyamatos beszédét elemzi. A beszámolóból nem megfellebezhetetlen
önmegfigyelési adat lesz, hanem a gondolkodás közben zajló műveleti
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.