Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

Emlékezés Végh József professzorra
1912-1997
SZÉPE GYÖRGY
1. A Nyelvtudományi Intézet magyar osztályán
Megpróbálom felidézni azokat a szakmai mozzanatokat, amelyek Végh Józseffel
összekötöttek.
A sorrendre már nem emlékszem pontosan, de néhány dologra annál jobban.
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének magyar osztályán
dolgoztunk mindketten az ötvenes években. Ez az osztály egy egész intézetre
való munkát végzett; ide összpontosították „főállásban" az akkori, magyarral
foglalkozó azon nyelvészek élgárdáját, akiknek valamilyen ok miatt akkoriban
nem jutott hely az egyetemeken. Ezt a magot egészítette ki néhány kiváló
egyetemi és főiskolai tanár nyelvész kolléga. (Én magam nem őhozzájuk tartoztam,
hanem Farkas Vilmossal, majd Balogh Lajossal együtt a viszonylag csekély
számú frissen végzett nyelvész-jelölthöz.)
Az osztályt Tompa József vezette, aki nem volt dialektológus; ő nagyon
nyugodt és barátságos légkört biztosított valamennyiünk számára. Az osztályt
vezetőjének és munkatársainak sokoldalú és eredményes tevékenysége az egész
intézet központjává tette. (Egyszer talán ennek a történetét is megírja valaki.)
2. A nyelvatlasz-évek
Az intézet belső - nemhivatalos - értékrendjében a Magyar Nyelvjárások Atlaszának
témája állt az első helyen. A nyelvjárási témákat Lőrincze Lajos és Imre
Samu irányította; Lőrincze egyúttal az egész intézet igazgatóhelyettese volt
(1959-ig). Imre pedig évtizedeken át tudományos titkára, majd igazgatóhelyettese.
A nyelvatlasz teoretikusának Deme László számított. Imre Samu mellett
Végh József és Keresztes Kálmán volt debreceni ebben a körben, valamint természetesen
a hajdani debreceni professzor, Bárczi Géza mint akadémikus témafelelős,
továbbá az intézetből frissen Debrecenbe került Kálmán Béla is. Benkő
Loránd és Imre Samu kolozsvárinak is számított; Deme László, Kálmán Béla és
Kázmér Miklós pedig egyeteme szerint budapestinek. Végh József a körnek