Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

VAN-E ÁLTALÁNOS NYELVÉSZET ÉS MAGYAR NYELVÉSZET? 3 3
tott többes szám 3. személyü birtokos esetén szabályos az egyes számú birtokos
személyrag használata. Vö.:
(13) a. akaiapjuk
b. a fiúk kalapja
c. A fiúknaki veszett el a [ NP 0j kalapja/kalapjuk].
Az utáná-hoz és a mellé-hez hasonlóan mindazon szemelyragos igekötőszerü
elemeket névutóként elemzem, melyek -nak/nek ragos főnévi kifejezése járnak
együtt; tehát névutó az alá, fölé, elé, közé, mögé, alatta, fölötte, előtte, közötte, mögötte,
ellene is -1. a (14) alatti példákat. Ha -nak/nek ragos bővítményük látszólag
elmaradt, feltételezem, hogy üres névmásként, azaz pro-ként van jelen - (15).
(14) a. Mellé nyúlt a pohárnak.
b. Fölé lőtt a célnak.
c. Utána ment Piroskának.
d. Alá feküdt az autónak.
e. Ellene szólt a javaslatnak.
(15) [ P p [ NP pro] Mellé] nyúlt.
A szemelyragos igekötőszerü elemek alternatív: igekötőként, valódi határozószóként
vagy névutóként való elemzései között tehát csupán általános nyelvészeti
háttér birtokában dönthetünk megalapozottan. A személyragozással, illetve
az egyeztetéssel kapcsolatos általános nyelvészeti ismeretek azt mutatják, hogy
egyeztetés alárendelő szerkezetek feje és alárendelt eleme között lehetséges; következésképp
a szemelyragos igekötőszerü elemnek és a vele egyező igevonzatnak
névutós kifejezést kell alkotnia.
2.2.3. A szórend kérdése; inkorporáció
Ha a szemelyragos igekötőszerü elem valóban névutó, s névutós kifejezést alkot a
vele egyező -nak/nek ragos főnévi kifejezése, vajon mi lehet az oka, hogy nem
mögötte áll, hanem jelöletlen esetben közvetlenül az ige előtt, az igekötők és a
puszta névszói igemódosítók pozíciójában jelenik meg?
Paizs Dezső álláspontja szerint a szóban forgó elemek névutókból igekötővé
váltak, mégpedig úgy, hogy az NP P V sorban a névutó mintegy újraelemződött,
azaz elvált a főnévi kifejezéstói, és az igéhez kapcsolódott. Azonban, mint Paizs
írja, „a határozószónak vagy névutónak az ige jelentéskörébe való átbillenésére
valami szabvány-magyarázatot nem lehet kinyilvánítani" (Paizs 1959. 184.).
Valójában Paizs Dezső egy más nyelvekből nagyon jól ismert szabvány-műveletet
figyelt meg: a névutó-inkorporációt. Paizs a névutóinkorporációt történeti
folyamatként fogta fel, azaz elemzésében a szóban forgó elemek a jelen nyelválla-
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.