Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

Hozzászólás
HAJDÚ PÉTER
In diesem Beitrag wird die wissenschaftsgeschichtliche Rolle von Zs. Telegdi zur
Sprache gebracht. Diese Rolle besteht darin, dass er einen seit langem notwendigen
Richtungswechsel in der sprachwissenschaftlichen Forschung und Bildung erzielt hat.
Als sorgfältiger und erfahrener Kenner verschiedener linguistischen Theorien war er
ein schaffender Protagonist für moderne sprachwissenschaftliche Methodologien,
dessen Schüler gegenwärtig zur Elite der allgemeinen bzw. angewandten Linguistik
gehören. Mit seiner Tätigkeit setzte er die Anstrengungen fort, die vom international
bekannten Professor Gy. Laziczius in den Vorkriegszeiten angefangen waren.
Ez a szöveg egy olyan felszólalás rekonstrukciója, amely nem volt leírva és
a gondolatmenetet jelző följegyzéseim is időközben elkallódtak. Mindenesetre
akkori hozzászólásom Telegdi Zsigmond személyével és az előttem szólók által
- főleg Kiefer Ferenctől - elmondottakkal volt kapcsolatos és megkísérlem itt
felidézni félig-meddig rögtönzött kontribúcióm gondolatait.
1961. március 19-20-án rendezték azt az emlékezetes strukturalizmus vitát,
amelynek bevezető előadását Telegdi Zsigmond tartotta. Ebben egyértelműen és
világosan kifejtette, hogy a hazai nyelvészet lanyha vizeinek felfrissítésében a
történeti és a leíró nyelvészetnek egyaránt szerepe van ugyan, de a nyelv elméletével
összefüggő elmaradásainkat pótolni kellene, mert mindkét tudományos
ágazat csak korszerű alapvetés birtokában érhet el nemzetközileg is méltányolható
sikert. Mindkét ágazattal kapcsolatban fontosságot tulajdonított annak, hogy
a formális és a strukturális elemzés új módszerei megfelelő módon érvényesüljenek
a kutatásban. Ez az előadás, melynek teljes anyaga a Nyelv- és Irodalomtudományok
Osztályának Közleményei 18. kötetében még a vita évében megjelent,
széleskörű és sokféle hozzászólást váltott ki a jelenlévőkből pro és kontra.
Felesleges volna ezeket itt összefoglalni, arra azonban emlékeztetek, hogy az
egyik legkarakterisztikusabb nézet néhai Antal László barátunk szájából hangzott
el: „Én két alapkövetelményt támasztanék... Az egyik az, hogy következetesen
szinkronikus síkon mozogjon [t. i. a nyelvi kutatás - HP], és ne tegyen egy
jottányi engedményt sem a maga helyén oly értékes történetiségnek. A másik,
hogy a formális elemzésen alapuljon, és ne tegyen egy jottányi engedményt sem
a jelentésnek". Antalnak ez az úgynevezett 'jottás' felszólamlása kissé szélsősé-