Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

256 SZENDE TAMÁS
hosszúság nem kategoriális, az egységek identitásfoka és individualitásszintje
nem azonos, és amelyekben a jegy kép viseletek nem föltétlenül kötődnek az alapul
szolgáló fonológiai minta komponenseinek határvonalaihoz. Vagyis a kérdéskör
autonóm tárgyalási keretet igényelt volna.
(vii) Amivel a kötet szakmai részének tulajdonképpen kezdődnie kellett volna,
a fonetikai alapvetés, a Kékfonológia végére került. Itt Kassai Ilona világítja be a
fonetika mai horizontját, általában jó összhangban a fő fejezetekkel, itt-ott azoknak
bizonyos hiányait is kitöltve, mint amilyenek a fonotaktikai vonatkozások. A kép
valóban korszerű és csaknem teljes. (Statisztikai eloszlás viszonyok vagy a fonostilisztika
csakugyan nem igazán illeszkedtek volna a monográfia egészének szemléletébe.)
Elégségesnek látszik tehát csupán néhány apróságra felhívni a figyelmet,
amelyeket a következő kiadásban majd korrigálhat a szerző. Az ábrák között éppen
az elsőn (582) az agy és a hallószerv között nem „érzékelő idegek" vannak, hanem
ingerületvezető hálózat működik, és ugyanitt nincs nyoma a kiegészítő szerepű, de
lényeges vizuális információknak, valamint a visszacsatolás céllokalizációjának. A
terminológiában: a beszéddel kapcsolatban helyesebb periodikus és nem periodikus
akusztikai összetevőkről beszélni, mint „zenei hangokról" (591). Kimaradt a
sávszélesség említése (597-599), egy olyan tényezőé, amely számottevő szerepet
visz a beszédhangok akusztikai minőségének alakításában. Indokoltnak találhatnánk,
hogy a fonetikai elemzés mélyebb részletekbe menjen azokon a pontokon,
ahol a fonológiai elemzés alternáns minősítéseket tesz lehetővé, mint a ty/gy, a v
(örvendetes tény viszont, hogy ezt megkapjuk h-t illetően, 1. 621-623). A szerző -
kollégái iránt rendkívüli tapintattal - terminológiai kérdések alcím alatt tárgyalja
azokat az ellentmondásokat, amelyek egy-egy választott fonológiai keretben adódó
értelmezések és a fonetika tényei között feszülnek (628-630). Ezt olvassuk: „ha a
nyelvháttal a palatumon képezett mássalhangzókat is 'koronálisnak', azaz a nyelv
elülső részével képzettnek tekintjük ..., gondjaink lesznek a mássalhangzók sorbarendezését
meghatározó szabályok megfogalmazásában ... Az sem kevésbé
furcsa, hogy a zengőhangnak besorolt /j/ és NI, ha zöngétlenednek, egyben kategóriát
is váltanak: zörejhangokká, közelebbről réshangokká lesznek. Nincs tehát
következmények nélkül, ha az egyik szempontból való ellentmondásmentes kezelés
végett a fonetikai tartalomtól jórészt függetlenül vagy annak ellenére átsorolunk
bizonyos mássalhangzókat, mert más szempontból éppen ezzel a lépéssel idézünk
elő komoly ellentmondásokat.... Vagyis az elméletben is igaz az, ami a hétköznapi
gyakorlatban: az olcsó a drága" (629-630). Vajon a csoportmunka szükségképpen
vezet ilyen állapotok létrejöttéhez?
4. A Kékfonológia mindenképpen a kor ismeretének színvonalán áll. Ezért
huzamos ideig meghatározó, alapmunkája lesz a magyar nyelv fonológiai rendszerének.
Egyes fejezetei, mint a hangsúlyról és a hanglejtésről szóló, minden
kétséget kizáróan állandó értékek. A további témák újratárgyalását pedig majd
kihordja a történeti idő.
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.