Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

VAN-E ÁLTALÁNOS NYELVÉSZET ÉS MAGYAR NYELVÉSZET? 29
rensre utal. Az (a) mondatokban egyetlen individuumra, a (d) mondatokban
pedig, melyekben többes számú személyragot visel, az individuumok egy halmazára
vonatkozik. A (b), (c) és (e) mondatokban az ige direkcionális szerepű
vonzatát főnévi kifejezés fejezi ki. A (b) és (e) mondatokban az igekötőszerű
elem világosan egyezik számban és személyben e direkcionális szerepű főnévi
kifejezéssel. A (c) mondatokban legalábbis személyben szintén egyezni látszik
vele. De vajon miért kell az igekötöszerű elemnek egy igevonzattal egyeznie?
S miért hiányzik - ha valóban hiányzik - a számbeli egyeztetés (2b-c) esetében?
Bizonyos személyragozható igekötőszerű elemek annyiban különböznek az
utána-, we//é-típusúaktól, hogy csak akkor viselnek többes számú személyragot,
ha önállóan képviselik az ige valamely vonzatát - (3d), (4d); ha az adott igevonzatot
többes számú lexikális NP fejezi ki, nem egyeznek vele - (3c,e) és (4c,e):
(3) a. János hozzá vágta a labdát.
b. János hozzávágta a labdát a kerítéshez.
c. János hozzávágta a labdát a fiúkhoz.
d. János hozzájuk vágta a labdát.
e. *János hozzájuk vágta a labdát a fiúkhoz.
(4) a. János bele nyúlt.
b. János belenyúlt a kosárba.
c. János belenyúlt a kosarakba.
d. János beléjük nyúlt.
e. *János beléjük nyúlt a kosarakba.
Vajon miből fakad az (1-2) ás a (3-4) alatti paradigmák különbsége?
2.2. Elemzés
2.2.1. A személyragos igekötöszerű elemek szófaja
Az (a) és (d) mondatok vonzatértékü igekötőszerű elemeit olyan birtokosszemélyragos
névutóknak tekintem, melyek bővítménye egy fonológiailag üres
pro személyes névmás. Azaz:
(5) János [ P p [ NP pro] utána] futott.
(5) tehát lényegében (6)-tal azonos értékű. (A két mondat hangsúlyviszonyai
természetesen különböznek; az egyes szám 3. személyű személyes vagy
birtokos névmás kitétele mindig szembeállítást implikál.)
(6) János [p P [ NP ő] utána]] futott.
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.