30.04.2014 Views

Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

IN MEMÓRIÁM VÉRTES O. ANDRÁS (1911-<strong>1997</strong>) 243<br />

tézisbe azokat (A magyar beszédhangok akusztikai elemzésének kérdései. In:<br />

Bolla Kálmán (szerk.) Fejezetek a magyar leíró hangtanból. Akadémiai Kiadó,<br />

Budapest. 71-113). Továbbírta a hangtan történetét is, az újgrammatikusoktól<br />

egészen 1945-ig (In: Bolla Kálmán (szerk.) Fejezetek a magyar leíró hangtanból.<br />

Akadémiai Kiadó, Budapest. 283-301). 1986-87 megérleli Érzelmi világunk és<br />

a nyelv történeti változásának kölcsönhatása címmel az újabb szintézist, amelynek<br />

az a rendkívüli újdonsága, hogy benne nyelvi-nyelvhasználati tényezők elemzése<br />

alapján készít Vértes O. András látleletet érzelmi világunkról. E témakörben<br />

benyújtott tézisei alapján méltán kapta meg az akadémiai doktori címet<br />

1989-ben, hiszen az ő munkásságát megelőzően az érzelmi világ, egyáltalán az<br />

emberi magatartás történeti alakulásában a nyelvi jelenségeknek semmilyen<br />

szerepet nem tulajdonítottak. 1987-ben egy másik fontos összegzés is napvilágot<br />

lát, Bevezetés a magyar hangstilisztikába címmel. E művel Vértes O. András<br />

megteremti annak lehetőségét, hogy a hangstilisztikával mint önálló ágazattal<br />

számoljon a nyelvtudomány.<br />

Tudományos ténykedésének másik vonulatát a gyógyító pedagógia alkotta,<br />

melyet édesapja, Vértes O. József révén már igen korán megismert. E tudomány<br />

asztalára is időtálló névjegyet tett le szemléletalakító gyógypedagógiai pszichológiai<br />

megállapításaival, tudománytörténeti búvárkodásaival, de leginkább<br />

tanári működésével.<br />

A tudománytörténet beható ismerete alázatra szoktatta, és megóvta őt attól,<br />

hogy újra felfedezzen már feltárt igazságokat. Ezért is olyan eredeti mindaz,<br />

amit alkotott. A tudományos munka az ő felfogásában nem önmegvalósítás,<br />

hanem szolgálat volt: az egyetemes emberi kultúra szolgálata. S miközben szolgált,<br />

személyiséggé lett. Márpedig „...személyiségnek lenni a legtöbb, amire ember<br />

képes - »gyanítja« Télegonos, Ulysses fia" (Márai Sándor, Béke Ithakában, 187.<br />

o., Budapest, Akadémiai Kiadó, Helikon Kiadó, 1991).<br />

<strong>Nyelvtudományi</strong> Közlemények <strong>95.</strong> <strong>1996</strong>-<strong>1997</strong>.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!