Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

VAN-E ÁLTALÁNOS NYELVÉSZET ÉS MAGYAR NYELVÉSZET? 31
nyelvek grammatikái azt mutatják, hogy a személyragozás nem ad hoc jelenség,
hanem egy alaptag és alárendeltje közötti, az alaptagon jelölt egyeztetés. Ennek
fényében nem feltételezhetünk személyragos valódi határozószókat vagy - ha az
igekötő szófaj, nem funkció - személyragos igekötőket, hiszen miféle alárendeltjével
egyezhetne egy határozószó vagy egy igekötő?
A kérdéses elemeknek, illetve első lépésként csupán (la,d) és (2a,d) igekötőszerű
elemeinek névutóként (pontosabban üres névmási bővítményt tartalmazó
névutós kifejezésként) való elemzése viszont magyarázatot ad a személyragozásukra.
A névutók egyik altípusára jellemző, hogy számban és személyben
megegyeznek nominativusban (illetve elmozdítása esetén dativusban) álló NPbővítményükkel.
A lexikális NP-vel bővített névutós szerkezetekben ugyan a
birtokos személyrag latens marad (8a), azonban, mint Marácz (1985) kimutatta,
megjelenik, ha a PP-n belüli NP-t üres nyom (8b) vagy üres vagy kitett személyes
névmás képviseli (8c).
(8) a. [ P p Éva mögött] álltam.
[ P p A lányok mögött] álltam.
b. Kinekj álltál [ PP 0 X mögötte]?
Kiknekj álltál [ PP 0; mögötte/?mögöttük]?
c. [ PP pro/ő mögötte] álltam.
[PP pro/ő mögöttük] álltam.
A névutók és NP-bővítményük általános nyelvészeti szempontból szabályszerű
egyeztetésének az a magyar nyelvtörténeti előzménye, hogy - mint Simonyi
(1888) kifejtette - az ilyen névutós szerkezetek eredetileg birtokos szerkezetek
voltak, melyek rész-egész viszonyt, illetve egyéb vonatkoztatást fejeztek ki
(például a háznak az eleje, möge, alja). A birtokos személyjelet viselő alaptag
lexikális jelentéstartalma és morfológiai szerkezete idővel elhomályosult, és szófaji
kategóriája is megváltozott: helyhatározóragos főnévből névutóvá vált. Ugyanakkor
megőrződött a névutóvá vált alaptag és az őt bővítő főnéves kifejezés
közötti alárendeltségi viszony és a formailag ezt tükröző birtokviszony. Az alaptag
birtokos személyragja azért nem tűnhetett el, mert a generatív nyelvelmélet
felfogása szerint ez adja az NP-bővítmény nominativusi esetét (eset nélküli
főnévi kifejezés ugyanis nem állhat a mondatban).
Abból az állításból, hogy az (la,d), (2a,d), (3a,d) és (4a,d) mondatok igekötőszerű
elemeinek személyragja egy üres névmási bővítménnyel való egyeztetés
megnyilvánulása, s az adott elemek névutói kategóriájának bizonyítéka, az
alábbi, korábban a (lb,e) és (2b,e) számok alatt idézett példák elemzése is levezethető:
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.