Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

28 E. KISS KATALIN
val. Következésképp helyesírásuk szabályozása sem egyértelmű; nem világos,
mikor kell őket az igével egybeírni.
A Mai magyar nyelv rendszere azt mondja, hogy a „szabadon személyragozható
alakok" nem igekötők hanem valódi határozószók. E szerint a hozzám
vágott valamit, hozzád vágott valamit, hozzája vágott valamit kifejezések első
eleme valódi határozószó; az igekötős igékként felsorolt példákból viszont arra
következtethetünk, hogy a hozzávágott egybeírandó igekötős ige. Ugyanígy az
utánam szól, utánad szól határozószós szintagma, az utánaszól-t viszont az igekötős
igék között találjuk. A személyrag, illetve a személyragozhatóság kritériuma
tehát nem alkalmaztatik következetesen; a hozzá-ró\ ugyan még esetleg vélhetnénk
azt, hogy személyrag nélküli alak, a szóvégi -á lativusrag benne; az
utána -a ragja viszont kétségtelenül személyrag.
Az elemzés nehézségei részben az igekötők osztályának problematikus
voltára vezethetők vissza. Vajon szófaji kategória-e az igekötő vagy egy funkció
megnevezése? Ha szófaj, önálló kategória-e vagy a határozószók egyik alfaja?
Netán egy meghatározott funkcióban használt határozószó? Hogyan lehet
definiálni? Vajon az igekötők zárt osztályt alkotnak-e? Ha igen, mely elemek tartoznak
közéjük? E kérdések elvi vagy helyesírási problémákként újra meg újra
felbukkannak a magyar nyelvészeti szakirodalomban. Tisztázásukra e tanulmányban
nincs mód. De pontos igekötő-definíció nélkül is megvizsgálható például az,
hogy jogos-e a szakirodalomból, többek között a MMNyR-ből leszűrhető, az
anyanyelvi intuícióval nem egyező azon álláspont, miszerint az (l)-(4) alatti
mondatsorok (a,b,c) mondataiban más kategóriába tartozik az igetövet közvetlenül
megelőző elem, mint a (d,e) mondatokban (az (a-c) mondatok utána,
illetve mellé eleme igekötő, a (d-e) mondatok utánuk, illetve melléjük eleme
pedig valódi határozószó).
(1) a. János utána ment.
b. János utána ment Péternek.
c. János utána ment a fiúknak.
d. János utánuk ment.
e. János utánuk ment a fiúknak.
(2) a. János mellé ült.
b. János mellé ült Piroskának.
c. János mellé ült a lányoknak.
d. János melléjük ült.
e. János melléjük ült a lányoknak.
A fenti (a) és (d) mondatokban az igekötőszerű elem az ige direkcionális
thematikus szerepű, hová kérdésre felelő vonzatát képviseli; meghatározott refe-
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.