Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

AZ INTENCIONALITÁS MINT A KOGNITIVIZMUS ALAPKATEGÓRIÁJA 167
A Wundt és a Brentano fémjelezte két irány nemcsak általános attitűdöket
tükröz, hanem saját korában számos kérdésben igen konkrétan s világosan szembenállt
egymással. Ezeket a szembenállásokat Titchener (1921) elősorolta, mint
az 1. táblázat mutatja.
Tulajdonságok Wundt Brentano
érvelésmód adatok, megfigyelés apodiktikus, kategorikus
ismeret jellege befejezetlen befejezett, szükszégszerü
lélektani megismerés
kísérlet s rendszeres
megfigyelés
belső észlelés
időperspektíva jövőbe néz , nyitott múltba néz, tekintélyek
tudományos alkat természettudós filozófus
1. táblázat Wundt és Brentano összehasonlítása Titchener (1921) nyomán
Mai felfogásunk szerint a Titchener kialakította képnek van egy tanulságos,
noha túlzó mozzanata. A kísérleti pszichológia - lelkesedésében, az új kísérleti
eredmények feletti izgatott örömében a Brentano képviselte fogalmi elemzést
lenézte. A tudatelméleti vizsgálódás valahogyan megvetett, a múltbéli dolog,
mely nincsen kapcsolatban a kísérleti tudományokkal. Ha ebből a perspektívából
tekintjük, akkor az a gondolati keret, amelyben a mai tudatelmélet többek között
az intencionalitás kérdéseit is megfogalmazza, a tudományos attitűdök egy évszázada
tartó érlelődését és megváltozását mutatja. Az analitikus filozófia vagy
hatvan évnyi hódítása után a fogalmi elemzés nem idegen tőlünk. Ugyanakkor -
éppen az analitikusok által is képviselt naturalizált ismeretelméleti program
(Quine 1969) hajtásaként - a legújabb időben sokak számára világossá vált,
hogy ez a típusú elemzés nincsen ellentétben a kísérleti tudományokkal. A mentális
működés konceptuális és a kísérleti megközelítése, ha nem halad is kéz a
kézben, mégis figyel egymásra.
Nyelvi elemzés és intencionalitás
Visszatérve Brentanóra, az „empirikus" jelzővel olyan pszichológiát indít el,
amely 70-80 év múlva kategoriális elemzésnek számítana. Olyan módszereket
használ, mint amilyeneket majd Gilbert Ryle (1974) fog a diszpozíciós fogalmak
elemzésénél, vagy Wittgenstein (1953/1992) a privát nyelv kritikája során. Nyelvi
példákat vesz. Amit „empirikus érvnek" nevez, az tulajdonképpen a kifejezések
elemzéséből származik. Ennek a módszernek persze van egy sor veszélye is. Hadd
illusztráljam ezt éppen azzal, hogy mi történik, amikor Brentano eljárását követve
nyelvi különbségekből intencionalitásbeli eltéréseket vezetünk le. Egy korábbi
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.