Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

176 PLÉH CSABA
cionalitási kérdéskör nem tudatos tárgyakat tételezne. Mintegy a külső tárgynak
lennénk tudatában, ám saját aktusunknak, amely arra irányul, már nem: Brentano
szerint a mentális aktus két részre vagy tárgyra bontható: az elsődleges
tárgy, amelyet közvetlenül megfigyelünk (a teáskanna) és a másodlagos tárgy,
melyet tudattalanul észlelünk, de nem figyelünk meg közvetlenül (Smith 1997.
524-5).
Másrészt - s Holt is ezt a mozzanatot emeli ki - a vágy irányította gondolkodás
valójában az intencionalitás „szándék" értelmének felel meg, ismét csak
azzal a kiegészítéssel, hogy Freudnál rejtett, magunk számára sem áttekinthető
vágyakról van szó.
Egon Brunswik (1952, 1956, 1988) szerint Holt koordinációs szemlélete az
ökológiai gondolatrendszer történeti előfutára. Az utóbbi az állati viselkedést
irányító mozzanatokat reprezentáló ingereket és kísérleti elrendezéseket keres,
továbbá a viselkedés egységeinek keresésében a 'célokból' indul ki.
Kari Bühler, a korai etológia és a behaviorizmus a célekvivalenciáról
Kari Bühler (1922, 1927), a bécsi egyetem nagyhatású pszichológus professzora
a Jennings és Loeb közötti viták ismeretében sokat tett azért, hogy az állati viselkedés
Jennings-féle felfogása, ha nem is a fővonalban, de fennmaradjon. A
Loeb és Jennings közötti vita ugyanis elkeserítő zsákutca volt. Pauly (1987) Loebről
szóló monográfiája megmutatja, hogy a vita mellékhatásaként az amerikai
összehasonlító pszichológiában évtizedekig mindenki óvakodott az alacsonyabbrendűek
kutatásától.
Ha a célszerű próbálkozásokról van szó Bühlernek is kedvenc példája az
amőba, ami egyben annak is metaforája, hogy az állati célszerűség s a magasabb
emberi intencionalitás, a kultúra objektivációira irányulás a gondolkodásban nem
éles határokkal elválasztott folyamatok. Bühler elemzésében az állati viselkedés
válaszekvivalenciái is azt mutatják, hogy teleologikus mozzanatokat kell tételeznünk.
Már az a tény, hogy egy állat fajtársa viselkedését támadásként értékeli,
olyan - a „cél" keretében megfogalmazott - absztrakciókat jelent, mint amikor
valamely hang nyelvi hangként való azonosítása sem csak a hang fizikai tulajdonságain
alapul.
Bühler három aspektus elmélete, melyet leghatározottaban a nyelvre nézve
fejtett ki (Bühler 1933, 1934), noha szerinte minden lelki jelenségre érvényesíti,
hidat teremt a viselkedés és a kultúra vizsgálata között.
A viselkedés mint a legnyilvánvalóbb mozzanat nem fizikailag jellemezendő:
valamely mozdulat „értelmes", „teleologikus" viselkedés, melyet jelek irányítanak.
Az élmény, a hagyományos pszichológia vezérfogalma sem eleve „értelmetlen":
tárgyi vonatkozásokkal bír. Magát az észlelés folyamatát is jelek közvetítik.
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.