Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

40 É. KISS KATALIN
egyeztetés hiánya csak többes számú NP esetén tűnik fel; valójában azonban az
igekötő egyes számú NP-vel való egyeztetése is látszólagos; az igekötővégi egykori
birtokos személyrag funkciója már elhomályosult.
2.2.5. Inkorporáció és thematikus szerep
Univerzális megfigyelés, hogy a névutóinkorporáció elsősorban a direkcionális
thematikus szerepű, azaz a hová kérdésre felelő, a mozgás befejező pontját jelölő
PP-k fejét érinti. Kevésbé gyakori a lokális thematikus szerepű, hol kérdésre
felelő PP-k fejének inkorporációja; a kezdőpont thematikus szerepű, azaz a honnan
kérdésre felelő, a mozgás vagy változás kiinduló pontját jelölő PP-k fejének
inkorporációja pedig legfeljebb csak marginálisan fordul elő. így van ez a magyarban
is, mind a mondattanban szinkron inkorporálódó, mind a történetileg
inkorporálódott, valódi igekötővé vált névutók esetében. Ami ez utóbbi típust
illeti, inkorporálódott a hová kérdésre felelő, direkcionális jelentésű be(le), rá,
neki, hozzá, érte, valamint a hol kérdésre felelő, lokális jelentésű benne, rajta,
nála - de nem inkorporálódtak a honnan kérdésre felelő, kezdőpont jelentésű
névutók - vö.
(33) a. *Belőlejön a szobából
b. *Rólaszól Péterről
c. *Tőlevan Pétertől
Ennek az univerzálisan megfigyelhető jelenségnek nem ismeretes a magyarázata.
A magyar tények azonban közelebb vihetnek a megértéséhez - azaz magyar
mondattani megfigyeléseink általános mondattani jelentőségre tehetnek szert.
A magyarban az igemódosítók, azaz a jelentéstanilag az igébe inkorporálódott
összetevők aspektusjelölő funkciót, mégpedig többnyire befejezettséget
kifejező, perfektivizáló funkciót töltenek be. Vö.
(34) a. János [ VP ment]
b. János [ VP el [ v - ment]]
c. János [ V p csődbe [ v > ment]]
Az igemódosító nélküli (34a) folyamatos aspektusú, azaz folyamatában ábrázolja
a cselekvést. Ezzel szemben az igekötőt tartalmazó (34b) és a névszói igemódosítót
tartalmazó (34c) befejezett aspektusú, azaz a cselekvést mint teljes, befejezett
egészet reprezentálja. Az igekötőt eredményező adverbium-inkorporáció
kevés kivételtől eltekintve mindig perfektivizálja a cselekvést, s ha nem is mindig
perfektivizálásra, többnyire az aspektus egyértelműsítésére szolgál a névszóinkorporáció
is.
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.