Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

VAN-E ÁLTALÁNOS NYELVÉSZET ÉS MAGYAR NYELVÉSZET? 3 9
szűnt szintaktikai önállóságuk, és illeszkedni kezdtek az NP hangrendjéhez, azaz
raggá váltak. A névutónak NP-bővítményéhez való hozzásimulása fonológiailag
üres NP esetén nem ment végbe; következésképp a hozzám, hozzád, hozzánk,
hozzátok, hozzájuk, valamint a megnevező kifejezésként használt hozzá ma is
névutó (pontosabban PP). Ugyanez áll a neked, nálad, rajtad, rád, beléd, benned,
érted, veled elemekre és társaikra. Ackerman (1987) olyan névutóknak tekinti őket,
melyekben a névmási bővítmény a személyragba inkorporálódott. Az e cikkben
használt terminológia szerint olyan névutós kifejezést alkotó névutók, melyek
NP-bővítményét rejtett pro mévmás képviseli. A (29a,b) alatti mondatok szerkezete
tehát pontosan megegyezik a (25a-c) alatti mondatok szerkezetével. íme
egy további példa:
(31) Mari [ PP [ NP pro] [ P hozzá]] ért.
Az a kérdés, hogy a megnevező PP-t igemódosítói vagy fókuszhelyzetben vegyük-e
fel, (31) és (29) esetében is éppoly problematikus, mint (25a-c) esetében
volt. Minden esetre, a PP referáló volta kizárja igemódosítóként, különösen
igekötőként való elemzését (tehát nem indokolt egybeírni az igével).
Ami a (28) alatti példákat illeti, bár történetileg bizonyára névutó-inkorporációval
keletkeztek, szinkron szempontból nem tartható fenn az inkorporációs
elemzés, hiszen az egykori névutó nemcsak az ige előtt hanem egyidejűleg a
főnévi kifejezéshoz simulva is megjelenik. Ha a főnévi kifejezés mellől kerülne
az ige elé, eredeti helye üres volna. Feltételezem, hogy az efféle, raggá vált névutókból
lett igekötőszerü elemek - hacsak nem megnevező kifejezések - valódi
igekötőkké váltak; a mai nyelvállapotban már a szótárban lexikai és szemantikai
egységet alkotnak az igével. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mondattani
szerkezetben is egyetlen csomópont alatt kell őket elhelyezni.)
Abból a feltételezésből, hogy a -nak/nek ragos főnévi kifejezést vonzó igekötőszerű
elemek a szintaxisban az igébe inkorporálódó névutók, a ragkettőzéssel
együttjáró igekötőszerű elemek pedig a szótárban az igébe inkorporálódó igekötők,
az következik, hogy az előbbi típusú névutó+ige komplexum nem szolgálhat
szótári müveletek, például szóképzés alapjául, az utóbbi típusú igekötő+ige
komplexum viszont igen. A tények igazolják e predikció helyességét:
(32) a. *Péter utánafutása a lányoknak nevetséges volt.
b. Péter belebonyolódása a hazugságba nevetséges volt.
A javasolt elemzés arra is választ ad, miért helytelenek a (3e) és (4e), valamint
(30a,c) alatti mondatok, azaz miért nem egyezik a ragkettőzést kiváltó igekötőszerű
elem a vele azonos ragot viselő NP-vel: azért, mert valódi igekötő,
nem névutó, s az igekötő nem egyeztethető az ige valamely bővítményével. Az
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.