Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

AZ INTENCIONALITÁS MINT A KOGNITIVIZMUS ALAPKATEGÓRIÁJA 177
Az objektív szellemi képződmények világa ennek megfelelően nem valami
egyén feletti objektív szellem megnyilvánulása, hanem a koordináció különleges
formája, az emberi nyelv által létrehozott képződmény, melyhez azután viselkedésünk
igazodik.
Bühler tehát, amellett, hogy sok olyan témát elővételez, amelyek Kari Popper
(1963, 1972, 1976, 1998) munkásságában találnak közismertebb folytatóra
(a szellemi világ realitása s ugyanakkor folytonossága az élővilággal), maga is
világosan látja, hogy lehet olyan elméletet alkotni, mely Brentano kihívására
(a lelki élet intencionalitása mindentől elválaszt minket) pozitívan válaszol: a
célszerűség és az irányulás egyszerűbb viselkedésekben is jelen van.
Az intencionalitás felújítása a mai kognitivizmusban
A mai kognitivizmus ebből a szempontból úgy is tekinthető, mint amelyben az
intencionalitás kétféle hagyománya, vagyis a leíró pszichológiai, jelenségtani, s
az emberi kultúrára összpontosító hagyomány, illetve az állati viselkedés célszerűségéből
kiinduló hagyomány egymásra talál. Temészetesen egy fontos fenntartást
előrebocsátásával: már akiknél egymásra talál! Nem arról van szó ugyanis,
hogy a mai kognitivisták egységesen elvetnék „Brentano tézisét": inkább az
a helyzet, hogy újrafogalmazzák a lehetséges álláspontokat.
Gépek és az intencionalitás
Az intencionalitási kérdéskör felújításának egyik központi problémája ugyanis
annak újrafogalmazása, hogy elválaszt-e az intencionalitás. Ez az elválasztási
igény, s a neki megfelelő redukálhatatlan mentalizmus azonban ma már nemcsak
az állatokkal kapcsolatban merül fel, hanem a gépekre nézve is. A negatív programot
Hubert Dreyfus (1979) fogalmazza meg, hogy azután John Searle (1990,
1996) folytassa: gépeknek márpedig nincsen eredeti, elsődleges intencionalitásuk,
csak származtatott, ezért azután gondolkodni sem tudnak. Jellegzetes és
tanulságos, hogy azok, akik az intencionalitás természeti gyökereit keresik az
állatvilágban, elsősorban Dániel Dennett (1971, 1987) e kérdésben nagyvonalúak:
megengedik, hogy intencionalitást rendeljünk a gépekhez: elég sikeresen
tudjuk e kompjútereket intencionális rendszerekként kezelni - írja -, függetlenül
azoktól a megfontolásoktól, hogy milyen anyagból épültek, mi az eredetük, mi a
helyük az erkölcsi ágensek közösségében (vagy éppen nincs is helyük ott), van-e
tudatuk vagy öntudatuk, s hogy műveleteik determináltak vagy determinálatlanok-e.
A stratégia alkalmazása mellett szóló döntés pragmatikus, s nem
intrinzikusan jó vagy rossz. Mindig fennáll a lehetősége annak, hogy az ember
megtagadja az intencionális nézőpont alkalmazását a számítógéppel szemben, s
aztán mattot is kap tőle. Kényünk kedvünk szerint váltogathatjuk a nézőpontokat
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.