Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

Radix és affixum az orientális nyelvek grammatikáiban
(16-17. sz.)
JEREMIÁS ÉVA
During the 16th Century contacts between the two grammatical traditions, those
of Latin and Hebrew had been firmly established. The encounter of the différent
approaches, the Semitic way of dérivation and the arrangement of dictionary together
with a Humanist érudition, led to a better understanding of the structure of word, to an
instinctive practice of morphological analysis. In this process by the end of the Century
the slow change of the denotation of the terms radix and affixum brought about the
récognition of the concept of stem and affix as a correlate to stem. In this development,
Erpenius and de Dieu, scholars of northern humanism, made an original contribution to
linguistic thought whose achievement was based on the classical as well as on the
Hebrew linguistic tradition.
1. Mintegy húsz évvel ezelőtt Telegdi Zsigmond javaslatára választottam doktori
diszertációm témájául az első, Európában megjelent latin nyelvű perzsa grammatikák
feldolgozását. Akkor azzal a várakozással fogtam a témához, hogy ezek
a többnyire latinbetüs átírt perzsa szövegek hasznos forrásnak fognak bizonyulni
a perzsa nyelvtörténet, illetve a korabeli perzsa kiejtés rekonstruálásához.
Az írott perzsa rendkívül archaikus jellege, valamint a grammatikák alapjául
szolgáló vegyes nyelvi anyag miatt ez a várakozás nem igazolódott.
Az utóbbi években azonban lényegesen megszaporodtak ismereteink a nyelvi
gondolkozás alakulásáról, fejlődéséről, arról a változásról, mely az újkor kezdetén,
elsősorban a 16. sz.-ban az európai tudományos gondolkodásban, és itt konkrétan
a szó elemzésre gondolok, végbement. Telegdi Zsigmond élete utolsó éveiben
tudományos munkásságával ehhez az irányzathoz kapcsolódott és járult lényegesen
hozzá a magyar grammatikaírás történetének feltárásához. Kutatásai azonban
személy szerint nekem is ösztönzést adtak, hogy ismét elővegyem az első perzsa
grammatikákat, és azokban most már, az előzmények ismeretében, mást keressek.
Az előzmények feltárásában lényeges állomást jelentett Telegdi Zsigmond
utolsó nyilvánosan megtartott előadása, ezért dolgozatomat ennek a felidézésével
szeretném kezdeni, majd szorosan ehhez kapcsolódva mondanivalómat kifejteni.
1989-ben a MTA I. Osztálya Judaisztikai Kuratóriumának döntése értelmében
az első Bacher Vilmos Emlékelőadás megtartására Telegdi Zsigmondot kérték
fel, és az emlékérem átadásával egyidőben köszöntötték őt 80. születésnapja