Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

178 PLÉH CSABA
anélkül, hogy következetlenségbe vagy embertelenségbe bonyolódnánk. Alkalmazhatjuk
az intencionális nézőpontot ellenfél szerepünkben, a tervezeti
nézőpontot, ha mi végezzük a terwisszafejtést, a fizikai nézőpontot pedig mint
szerelők (Dennett 1971. 90).
Dennett azt is megfogalmazza, mi is a tekintetben vitája Searle-el: „bár
egyetértünk abban, hogy a számítógép szintaktikai gépezet s így csak közelíteni
képes egy szemantikai gépezet teljesítményét, Searle szerint a szerves világban
kifejlődött agy olyan mechanizmus, mely valahogyan kikerüli a számítógépeknek
ezt a korlátját. 1980-as cikkét Searle így fejezi be: »Akármit csinál is az agy
az intencionalitás létrehozása érdekében, ez nem lehet pusztán egy program
megvalósítása, hiszen a programok önmagukban nem elégségesek az intencionalitáshoz«.
Searle s én egyetértünk abban - folytatja Denett -, hogy az agyak
gépezetek, Searle szerint azonban nagyon sajátos gépezetek: „Tudnak gondolkodni
a gépek?" Véleményem szerint csupán gépek tudnak gondolkodni, ráadásul
nagyon speciális típusú gépek, nevezetesen az agyak, valamint olyan gépek,
melyeknek ugyanolyan oki erejük van, mint az agyaknak (Searle 1980/1996.
424). Számomra - így Denett - az agynak ezek a szellemként megidézett oki
erői adják azt az alkímiát, mely ellen retorikus kérdésemben felhívtam a figyelmet.
Egy gép pusztán egy gépezet, s semmi nincs az altípusok konstrukciójában
vagy anyagában, mely lehetővé tenné, hogy a gép túllépjen a mechanizmus korlátain,
s kiizzadjon egy „valódi szemantikát", túlmenve puszta szintaktikai őrölgetésein"
(Dennett 1987. 69-70).
A naiv pszichológia és a vágy-vélekedés felfogás
A mai kognitivistáknak egyik nagy tábora központi kérdésként kezeli az intencionalitást.
Úgy is mondhatnám, hogy bizonyos értelemben középutas tábor ez,
mely a neurofílozófiai redukcionisták és a javíthatatlanul redukálhatatlanságot
hirdetők között helyezkedik el. E tábor, ha a klasszikus pszichológiatörténet fogalmait
alkalmazzuk rá, felteszi, hogy van egy, a lelki életnek megfelelő szerveződési
szint, amelynek sajátszerű törvényei vannak. Az intencionalitást illetően
azonban megoszlanak abban a tekintetben, hogy e sajátlagos szerveződést valamiféle
automatikus evolúciós ajándéknak tartják-e - mint pl. Fodornál (1975) a
Gondolat Nyelve-koncepciója - vagy pedig egy evolúciósan kialakult és megerősödött,
de mégiscsak állandó konstrukciót igénylő munka eredményének.
Sokat vitatják, mi is a pontos elválasztó tényező ezen a táboron belül. Kiss
Szabolcs (1996) meggyőzően elemezte, hogyan is áll szemben Fodor realizmusa
Dennett instrumentalizmusával. Ezzel a vitával nem foglalkozom. Ehelyett egy
közös mozzanatot emelnék ki: mindkét felfogás elfogadja, hogy létezik egy naiv
vagy népi pszichológiai elmélet, amelyet mi emberek alkalmazunk mások és
magunk viselkedésének értelmezésére. Ezt szoktuk a Vágy-Vélekedés pszichológiájaként
emlegetni. A viselkedést mint kijelentésekben (is) szerveződött tudá-
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.