Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

AZ INTENCIÓNALITÁS MINT A KOGNITIVIZMUS ALAPKATEGÓRIÁJA 15 9
belenyugszik az összekeverés lehetőségébe, így némi habozás után úgy döntöttem,
hogy felhagyok tipográfiai kilengésemmel. A beavatatlan olvasót azonban
figyelmeztetem, hogy az „intencionális" itteni használata nem azonos a hétköznapi
szóhasználatban megjelenő intencionális kifejezéssel.
Történetileg, mint Chisholm (1967) is rámutat, tanulságos módon a ma sajátosabb
jelentés, a 'vonatkozás, irányulás' volt az elsődleges. A középkori kifejezés
az intendere igéből származik, mely 'megfeszítés'-t jelent, s ennek megfelelően,
ahogy a Webster Szótár mondja, a lélek, a figyelem valamire való feszült irányulását
is jelenteni kezdte. Konkrétabb metaforával pedig a középkori jelentés az
íj megfeszítéséből származik, s a 'valamire irányulás' a nyílvessző valamire irányításának
felel meg, mikor az íj ki van feszítve. Vagyis az igen elvont filozófiai
értelmű kifejezés, mint oly sokszor, itt is igencsak konkrét metaforából származik.
Az európai filozófia (és pszichológia) történetében az intencionalitás fogalmának
központi jelentősége ciklikusan alakult, s kapcsolata más kérdésekkel, elsősorban
az állati viselkedés célszerűségével csak századunkban, s leginkább az utóbbi évtizedben
vált világossá A skolasztikus hagyomány vezette be a kifejezést, elsősorban
az absztraktumok referenciájának elemzésére, annak tisztázására, miről is beszélünk,
amikor Istenről, jóságról, pirosról vagy az egyszarvúról szólunk. A fogalom felújítása
a múlt század utolsó harmadában Brentano nevéhez fűződik. A klaszszikus
örökséget felelevenítve egyszerre ad inspirációt az akkoriban születő új pszichológia
egyik irányának, az aktuspszichológiáknak, s lesz tanítványa, Husserl közvetítésével
(1. erről Osbom 1949, Vajda 1968) inspiratív szerepe a - gondolatok személy feletti
objektivitását s a „zárójelbe tett egyén" melletti érvényét hangsúlyozó - modern
filozófiák, továbbá a logikát előtérbe állító tudás-modellek megszületésében.
Dolgozatomban pusztán a modern intencionalitás fogalommal foglalkozom,
aminek számos fontos aspektusától is eltekintek. Csak arról szólók, ami releváns
a mai pszichológia és a kognitív kutatás alakulása szempontjából. Ének ellenére
felsorolom, mivel nem foglalkozom, mert így máris kiviláglik, miért központi
kategória az intencionalitás.
Mivel nem foglalkozom?
1. Nem foglalkozom azzal, hogyan kapcsolódik az intencionalitás az absztraktumok
létmódjának s a velük kapcsolatos igazságoknak, ezen belül a nem létező tárgyakról
való beszélésnek a kérdéséhez, s ennek megfelelően Brentano ontológiai
értelmezéséhez.
2. Nem foglalkozom azzal sem, milyen módon kapott logikai értelmezést az intencionalitás,
s hogyan függ össze a predikátumok szerkezetével, milyen viszony
van az intenzionális és az intencionális között.
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.