Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

LAKÓ GYÖRGY ÉS KORA A MAGYAR FINNUGRISZTIKÁBAN 215
tozott kb. 1965-ig. Professzorként 1955-től 1969-ig Lakó igazgatója-tanszékvezetője
volt a pesti egyetem Finnugor Tanszékének. Ezt akkor régi típusú egyetemi
pozíciónak tartotta, amelyben professzor és intézeti igazgató perszonálunióban
volt. Ahogy elmondta, 1965 körül kapott egy papírt a minisztériumtól,
hogy mint professzort jóváhagyólag tanszékvezetőnek tekintetik. Ennek akkor
nem volt gyakorlati jelentősége. Lett viszont, amikor 1969-ben újabb papír jött,
hogy tanszékvezetői megbízatása lejárt. Az akkor fiatal Bereczki Gábor került a
helyére e funkcióban, aki a Szovjetben tanult. Lakó a maga anakronisztikus felfogásával
ezt „leváltásnak" tartotta. Ma tudjuk, hogy nem volt az. A szovjetizált
rendszerben megszűnt a hagyományos rendes-tanári (ordináriusi) perszonálunió
a professzori státus és a tanszékvezetői hivatal között (a szocializmus egyik
olcsó demokratizáló vívmánya), a miniszteri jóváhagyás az adminisztratív centralizmus
és politikai ellenőrzés eszköze lett (1969 után például Nyugat-Németországban
- a klasszikus humboldti ordinárius-típusú egyetem szülőhazájában -
is bevezették). Lakó mégis személye ellen irányuló politikai akciónak tekintette.
A tanszékvezetés Magyarországon, és 1969 után Németországban is, ellenszenves
politikai feladatkör lett, amitől minden komoly kutató igyekezett megszabadulni;
a felsőbb hatóság (Magyarországon a minisztérium) pedig csak vígan (vagy
kényszeredetten, vagy számításból, de minden estre készségesen) kollaboráló
urakat hagyott jóvá ilyen funkcióban. A minisztérium Lakó „leváltását" nem
személyi rendszabályozásból tette, amit az a tény mutat, hogy még ugyanabban
az esztendőben fél évre kiengedték Münchenbe egyetemi előadások tartására,
1970-ben pedig akadémiai rendes taggá választották. Új, nagy lakást kapott a
Németvölgyi úton. Mindez a barátságos bánásmódnak a jele. Ma már tudjuk,
hogy éppen a „leváltás" révén vált szabaddá ahhoz, hogy intenzív tudományos
munkát folytathasson. Csak ne vette volna annyira a szívére!
Viszonya a rendszerhez eléggé fausti volt. Tudjuk, hogy családtagjai - s
talán ő maga is - mélyen vallásos katolikusok voltak. Lakónak nem lehetett kedvére,
hogy ilyen körülmények közt kollaboráljon a rendszerrel (belsőleg sosem
tette ezt); az elnyomottaknak begyakorlott, tekintélyuralomhoz szokott reflexei
megóvták attól, hogy tiltakozzon vagy megfontolatlan kijelentéseket tegyen.
Harminckét levele, miket tőle őrzök (Lakó 1997) stilisztikai mintapéldányai a
korszak elnyomottjaira jellemző kifejezésbeli visszafogottságnak. A sorok mögött
mindig ott van valami, amit másként, nyíltabban-szabadabban kellene mondani.
Bármiként volt is, az 1969 utáni időszak egyik legtermékenyebb korszaka
életének. Fő műve bizonyára A magyar szókészlet finnugor elemei. A Vértes
Edit által nálunk kiadott* Lakó-bibliográfiában e mű három kötete (1967, 1971,
1978) Beteiligung an Team-Arbeiten fejezetcím alatt szerepel (ezt nyilván maga
Lakó rendezte így, vö. Vértes 1985. 5-6). Bármily sok munkatársa volt is Lakó-
Ti. Bloomingtonban; 1. még a bibliográfiát. A szerk.
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.