Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

198 SZENDE TAMÁS
lenítés, M-törlés, [z] -» [s] igazodás -> aztán /asta:n/ összefüggés alapján). E másodlagos,
szubderivatív alakulatok a spontán, allegro vagy éppen allegrissimo ejtésben
kétféleképpen viselkednek.
(i) Miután a lazítási szabályok végbemennek rajtuk, fölveszik az eredeti, a
fonemikus alapalakban rögzített variánshoz viszonyítva megváltozott, az ejtésben
végleges hangtani alakjukat. Ez azzal következik be, hogy a hallgató is ezzel
a formával azonosítja a szekvenciát, és nem vezeti vissza az eredeti, teljesebb
fonematikus alapalakra. Ohala (1992) ezt a mechanizmust a hangváltozás kialakulásának
alapformájaként jelöli meg, amely akkor következik be, ha a hallgató
nem a fonetikai környezet figyelembevételével ítél, hanem a felszíni forma alapján,
például az aspirációt nem a p[ h ]-hez írja, hanem a következő magánhangzó
elé, [h]-ként helyezi el (1. Ohala 1992. 235).
így például az azután szó lazítási szabályokkal módosított változatának kialakulása
a következő:
fonemikus alapalak: /azuta:n/
lento ejtésben:
[azután], esetleg [azuta:n]
allegro ejtésben:
(i/a) [a:] [a] redukcióval: [azután] (ténylegesen előforduló ejtés)
(i/b) u-zöngétlenítés nyomán: [azután][azatan] (nem adatolt, de lehetséges
ejtés)
(i/c) u-törléssel: [aztán] (ténylegesen előforduló ejtés)
(i/d) n-törléssel: [aztä] (ténylegesen előforduló ejtés)
(i/e) szabályos, hátraható, zöngétlen hasonulás után:
[asta()n], [astâ] (ténylegesenelőforduló ejtés)
(i/f) F 0 -redukcióval: [astâ] (ténylegesen előforduló ejtés)
(i/g) t-redukció után: [as-ä] (nem adatolt, lehetséges ejtés)
(Megjegyzések: eltekintettem további lehetséges és valóságos alakváltozatok
feltüntetésétől, mint az [astâ], amely utóbbit a már a lento realizációra is
jelzett rövidülés elmaradása teremti meg; a kis római számok nem sorrendiséget
fejeznek ki, hanem csupán elkülönítik egymástól a lazítás egyes lépéseit. Az itt
szerepeltetett változatok valójában egy többfokozatú fonetikai reprezentáció eltérő
szintjeinek felelnek meg, amelyek eltérő torzítási szinteket tükröznek a spontaneitás
mértéke szerint [vö. például Kohler 1991. 105]. Az (i/e-g) változatok már
az új alapalakon végbemenő torzítást illusztrálják.)
(ii) A másik esetben a lazító szabályok megtörténte még nem a változtatás
végpontja, hanem az artikulációs program feszítéssel válik teljessé. Ennek megfelelően
például a miért szó ejtési képlete a következők szerint alakul:
Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.