FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

889 FOKOZATOSAN—POLKUSPALVA FOLNAGY—FOLTOS 890
FOKOZATOSAN, (fok-oz-at-os-an) ih. Lépesönként,
fokonként, fokról fokra emelkedve.
FŐKÖR, (fok-ör) ősz. fn. A vár fokán vigyázó
kstonaör.
FOKPOLCZ, (fok-polcz) ősz. fn. Egyes hajlás
vagy nyugpont, melyet a fölfelé haladó izenként ér,
vagyis azon test vagy tárgy, mely a nyugpontnak
alapúi szolgál. Ilyen fokpolczok az egyes lépcsők
vagy a lajtorja fokai, ágai. Átv. egy-egy rang- vagy
hivatalosztály, pl. hadnagyság, kapitányság, örnagyság;
szolgabiróság, alispánság etb.
FOKTÁJ, (fok-táj) ősz. fű. Táj, vidék , tartomány,
mely valamely tengerbe mélyen benyúlik.
FOKTŐ, (1), (fok-tö) ősz. fn. Azon pont, hol a
fok nevű vízfolyás vagy ér vagy csatorna a derékvízzel
érintkezik. V. ö. FOK és TŐ.
FOKTŐ, (2), falu Pest megyében; helyr. FoktS-n,
—re, —rSl.
FOKVÁR, (fok-vár) ősz. fn. 1) A várat környékező'
, s a vár kerületéből mintegy fok gyanánt
kiálló erőség, bástya. 2) Az ország határán fekvő
vár, véghely, végvár; régiesen és egyszerűen : vég, (a
végek).
FÖL, (1), (fo-1) 1) elvont gyök, melyből fold,
folt stb. szók származnak; jelentése, ám. a rokon
hangú föl, 1. FOLD, FOLT. 2) Némely tájék kiejtése
szerént, ám. foly.
FÖL, (2), v. FÓL, régi fn. mely a hasonlólag
elavult folnagy , folnagykodik, folnagyság származékok
törzsökét teszi, falu szóval egy eredetű, lásd :
FALU.
FOLANY, (föl- v. foly-any) fn. tt. folany-t, tb.
—ok. Híg, folyó anyag, mely kór által képezve a
testből kifoly, kiszivárog. (Fluor).
FOLD, (fol-d) áth. m. fold-ntt, htn. — a»i v.
—tri. Valamire v. valamin felül foltot vet vagy varr.
V. ö. FOLT. Toldani f oldani, toldás foldás. (Toldás
által valamihez hozzávarrunk, hozzáteszünk valamit,
foldás által pedig azt felülteszszük).
FOLDÁS , (fol-d-ás) fn. tt. f oldat-1, tb. — ok.
Cselekvés, midőn valamit földünk. V. ö. FOLD.
FOLDOZ, (fol-d-oz) áth. és gyak. m. foldoziám,
—tál, —ott. Folytonosan, gyakran fold, foldássál
foglalkodik. Csizmákat f áldozni. Rongyos Ungöket
f oldatni. Ezen szabó nem tud vj ruhát varrni, csak
ócskákat foldozni.
FOLDOZÁS, (fol-d-oz-ás) fn. tt. foldotás-t, tb.
— ok. Folytonos vagy gyakori foldás. V. ö. FOLDOZ.
Foldotátból élő faltisi csizmadia.
FOLDOZGAT, (fol-d-oz-gat) gyak. átb. m. foldozgat-tam,
—tál, —ott, pár.—gass. Folyvást, gyakran,
könnyeden foldoz.
FOLKUS, falu Zemplén megyében ; helyr. Folkus-on,
—rá, —ról.
FOLKUSFALVA, helység Thurócj megyében;
helyr. Folkutfalvd n, —rá, —ról.
| FOLNAGY, (fol-nagy) ősz. fn. tt folnagy-ot.
Régi szó, cléfordúl a Münch. codezben, s jelent eredetileg
falunagyot, azaz bírót, továbbá majoros gazdát,
sáfárt, gazdasági tisztet. Vala egy néminemű kazdag
ember , kinek vala folnagya. (Homo quidam érát
dives, qui habebat villicum). Erdélyben még ma is
divatos szó.
FOLNAGYKODAT, (fol-nagykodat) ősz. fn. tt.
folnagykodat-ot. Majorsági sáfárság, gazdái hivatal.
Adjad számát te folnagykodatodnak. (Münch. eod.).
V. ö. FOLNAGY.
FOLNAGYKODIK, (fol-nagy-kod-ik) ősz. k.
múlt. folnagykod-tam, —tál, —ott. Mint falunagy
clöljáróskodik, bíróskodik, továbbá majoros gazdakép
működik, foglalkodik. V. ö. FOLNAGY. Immár nem
folnagykodhatol. (Münch. cod.).
FOLNAGYSÁG, (föl-nagyság) ősz. fn. Falusi
vagy községi bíróság, továbbá majoros gazdaság, majoros
gazdái hivatal, szolgálat. Hogy mikor eltávoztatandom
a folnagytágtól, befogadjanak engemet S hdzokba.
(Münch. cod.). V. ö. FOLNAGY.
FOLOSÚ, (fol-os-ú, foly-os-ú) fn. tt. folotú-t.
Göcsejben ám. csúszós nátha, mely egyszersmind
daganattal jár. Hogy a folosií fújjon föl. Baranyai
tájejtéssel : fojosó.
FOLT, (1), (fol-t, ain. föltett valami, rokonok
vele a német Falté , angol fold, spanyol fallá, lengyel,
cseh fald, latin plica stb.) fn. tt. folt-ot. 1) Darabka
szövet, rongy, melyet valamely ruhaneműn
szakadt lyukra föl- vagy rátesznek, melylyel a szakadt
ruhát vagy ruhaneműt kiegészítik, öszveakgatják.
Foltot vetni a térden kikopott nadrágra. A ruha
folttal tart. Milyen a zsák, olyan a foltja. Folt hátán
folt, még azon is folt. (Km.) Megtalálta zsák a foltját.
(Km.). 2) Mocsok, zsír, szenny, mely, mint ruhán
az oda varrott folt, úgy látszik valamely testen, melybe
vagy melyre ragad. Zsirfolt, olajfolt. Folt eteti a
ruhájába. Kiszedni a foltokat. 3) Természetileg képzett,
eredeti jegy az állati vagy növényi testen. Májfolt,
szeplöfolt, húsfolt. 4) Csoport, sereg. Mondják
különösen holmi apró bogarakról, robarokról, férgekről.
Folt darázs szállott a fára. Folt méh, légy v. méhfolt,
légyfolt. A vadászok nyelvén a vízi szárnyas
madarakról, leginkább vadludak és vadruczákról is
mondják. (Bérczy Károly). 5) Átv. ért. erkölcsi
szenny, mocsok. Xagy foltot ejtettek becsületén.
A köznép közönségesen fól szóval él. Adjon Itten
a magyarnak minden jót, hogy ne legyen te nadrágján
, se csizmáján, se dolmányán semmi fót. (Áldomás).
FOLT, (2), falu Erdélyben, Hunyad megyében
; helyr. Foll-on, —rá, —ról.
FOLTOS, (fol-t-os) mn. tt. folíot-t v. — át, tb.
—át. 1) Folttal bevarrott, kiegészített, toldott Foltos
ruha, csizma, üng. Jó a bor, meleg a foltos nadrág.
Jobb a foltot, mint a ttmmi ruha. (Km.). 2) Mocskos,
szennytől, piszoktól tarka. Zsírtól foltos kalap. A