FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1183 G ÖZSÖRlT-GRÁNÁTALMÁT A
GÖZSÖRÍT, (g3zi-or-it) áth. m. gtotifrüitt. ÖBZvecsavarít,
öszvehús, pL a görcs. Máskép : gutiorÜ.
GÖZSÖRÖDIK, (göss-ör-öd-ik) k. m. göttörödlem,
—lü, —Stt. Össvetekeredik, ráncsosodik. Mély
hangon : guxtorodik, s megfordítva ttugorodik.
GÖZSÖEÖG, (göis-ör-ög) önh. m. gSuOrVg-tem
v. gStiörgVtlem, —tű v. goMÜrgottű, gottorgoU; htn.
—m v. gSftSrgeni. Gnzsorog, gőrnyedes, pL hasfájás
miatt V. ő. GÖZSÖEÖDIK.
GÖZ8ÖBTÖ8, (gÖM-ör-t-ői) mn. tt. göttörtttt-t
v. —ét, tb. —ék. Csögbogos, ágasbogos. Güuörlöt
fa. V. 5. GÖCSÖRTÖS.
GRÁBLYA, fa. Vasvármegyei tájuó. L. GE-
BEBLTE.
GRÁBLYÁL, 1. GEREBLYÉL.
GRÁDICS, fn. tt grádiot-ot. Egy a latin gradut
szóval (V. ő. GABÁDIC8). Jelenti a lépcsőnek
vagy lépcsőseinek egyes fokát, valamint magát a lépcsőzetot
is. V. 8. LÉPCSŐ. Fa-, kSgrátKct. Ctigagrádiei.
Felfalni a grddieton. QrádictriSl grddictra. Átv.
ért grádictra nyírni a hajat ám. egyenetlenül, nem
simára. Kömépiesen : gardáiét v. gerddict.
GBÁDICSOS, (grádics-os) mn. tt grádictot-t v.
—át, tb. —ak. Grádicsokkal ellátott Grádictot fajarát
a hegyre. Orádictot lejárát a pinctébe. Átr. ért
grádictot haj, ásás egyenetlenül, nem simára nyírott
L. LÉPCSŐS.
GRADICSOZ, (gridies-oz) áth. m. grddietottam,
—tál, —ott. Grádicsokkal ellát Grddietotni a
feljáróit vagy lejáráét.
GRÁNÁT, (1), T. GRÁNÁT, (a latin granumból
származott, németfii Gránát, Gránáté, francciául
Arénát [alább ás 1-ső értelemben] és grenade [a 2-ik
és 3 ik értelembenj); fix. tt grandt-ol. 1) Mindenféle
vörös színt játsió, s többé vagy kevésbé átlátszó kő,
mely részint apró szemekben, részint jegeczalakban
találtatik, s a csehországi különös becscsel bír. A nagyobb
gnnatdarabok egyéb drágakövek gyanánt
megfényesíttetnek; a kisebbeket pedig több szegletre
megszokták köszörülni, általfdrai, s felfűzve ékességül
elkészíteni Skarlát, gránát, nyuitt, Léva, Tata,
cstisst / (Km.). 2) A tüzéreknél ám. üres golyó, melyet
lőporral megtöltve és elgyujtva ás ellenségre dobálnak.
3) L GRÁNÁTALMA.
GRÁNÁT, (2), mn. tt. grandt-ot. Gránátból való
v. granátsxinü. Gránát gyttogyVk. Gránát ponté,
köntíh.
GRANÁTÁGTU, (gránát-ágyú) ősz. fa. Ágya,
melyből gránátokat lödöznek.
GRÁNÁTALMA, (granát-alms) ősz. fn. Granitfa
gyümölcse, mely alakjára nézve ás almához hasonlít
V. 5. GRÁNÁTALMAFA.
GRÁNÁTALMAFA, (gránát-alma-^) ősz. fn.
A két Indiában, keleten, és déli Európában tenyésző
fa, hosszúkás, keskeny, és fényes zöld levelekkel, és
igen nép vörös virágokkal (Punica gránátom).
GRANÁTALMAHEJ— GBIF 1124
GRANÁTALMAHÉJ, (granát-alma-héj) ősz. fn.
A gránátalmának héja, bőre.
GRANATÉROS, (a franczia grenadier után) fn.
1. GRÁNÁTOS.
GRANÁTGÖMB, (gránát-gömb) öss. fn. A tüzéreknél
ám. gránátokkal és lőporral megtöltött és
•zárokba mártott zacskó , melyet mozsárból szoktak
kilőni.
GRÁNÁTKŐ, (granát-kő) ősz. fa.- 1) Gránát
nevű drágakő. 2) Másféle kő, melyben granátrészek
találtatnak.
GRÁNÁTOS, (1), (granát-os) fn. tt granáiot-t,
tb -- ok. Szálasabb termetű válogatott katonák, kik
a gyalog ezeredeknél ás első osztályt képezik, s kik
eredetileg gránátok dobására voltak rendelve.
GRÁNÁTOS, (2), (mint föntebb) mn. tt granátot-t
v. —át, tb. —ak. Gránátkövekkel bővelkedő
vagy díszített, ékesített Gránátot hegyek. Gránátot
nyak, ruha.
GRANÁTOSSŰVEG, (gránátos-süveg) öss. fn.
Medveprémmel bevont magas süveg , milyent a gránátos
katonák viselnek.
GRANÁT08TÉHELT, (gránátos-téboly) ősz.
fii. Hajdani gránátosok táskája , melyben a gránátgolyókat
tartották.
GRANÁTSZÍN, (gránát-szín) öss. fn. Vörös
szín, milyet a köszörült és kifényesített gránátkő
játssik.
GRANÁTSZINÜ, (granát-sztnfi) ősz. mn. Minek
olyan szine van , mint a gránátkőnek. Grandi-
GRANÁTTÜZ, (granát-tftz) öss. fii. Ás eldobott
vagy kilőtt és meggyúladt granátgolyók tüze.
GRANÁTVIRÁG, (gránát-virág) Öss. fa. A
gránátalma igen ssép veres szinfi virága.
GRÁNICZ, fa. tt gránicf-ot. Egy a német
Gríhue szóval ; magyarul : határ, határszél, véghatár,
véghely, valamely országnak , birodalomnak határa,
véghatára. Torok grámot, leginkább katonák nyelvén
divatozó kifejezés.
GRÁNICZA, L GÁNICZA, PULISZKA.
GRÁNIT, (Adelnng a latin jmmnm-ból eredettnek
tartja) fn. tt gránit-ot. Kőnem, melynek fő alkotó
részeit bányavirág, kovaes és csillámkö teszik.
Ás őshegyek és általán a legmagasabb hegyláncsok
gránitból állanak.
GRÁNITKŐ, ősz. fa. 1. GRÁNIT.
GBÁNTTOS, (gránit-os) mn. tt grámtot-t v.
—öt, tb. —ak. Gránitkővekből álló. Gránitot &hegyek.
GRÉCZ v. GRÁCZ , fő. Stájerország fővárosának
neve.
GRÉCZI v. GRÁCZI, (grécs-i v. grácsi) mn. tt
grécti-t, tb. —ék. Grécsből vagy Gréczbe való
vagy arra vonatkozó stb. Gréoi német. Gréai ktbol.
GRIF, fn. tt grif-ét. Ugyanas a hellén-latin
gryphut, német Greif, lengyel, cseh gryf, svéd grip,