FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1727 HÜÖYOZTAT—HUHOG HUHOGÁS—HUJJOGAT 1728
ágyat. A uopót gyermek meghugyotta a dajkát. Kihugyotea
a* epét. GUiftta hvgyotsa a torkát, ám. gyomrából
valami keserűség felböfög. Még a kutya te
hvgyoasa le, ám. legkisebb tekintete sincsen. 8 magára
hatólag : elhugyotta magát, a tó nedvei időben
meghugyozta magát.
HUGYOZTAT, (hugy-oz-tat) miv. m. hagyottattam,
—tál, —ott. Hugyozni enged, hugyozás végett
megállít, pl. a lovakat hugyottatja. A gy itt is sokszor
kettöztetve ejtetik,
HUGYSÍFFEKÉLY, (hugy-síp-fekély) ősz. fn.
A vizeletutakba nyiló sipoly, melyből húgy szivárog
ki.
HUGYSZORULÁS, (hugy-szorulás) ősz. fn. Kór
állapot, midőn a húgy caak égető fájdalommal cseppenként
foly ki. (Stranguria).
HUGYSZÜRELEM, (hugy-szürelem) ősz. fn. A
hugynak kiömlése, kiszivárgása a sejtszövetekbe.
HÚGYÜLEOÉK, (hugy-üledék) ősz. fn. Az állott
hagynak azon sűrű, nyalkáé részecskéi, melyek
ás edény fenekére lescállnak.
HÚGYÜVEG, (húgy-üveg) öss. fn. Üveg, melybe
valaki belehugyozik, vagy a hugyot fentartja, hogy
pl. ai orvosnak szemlélés végett megmutassa.
HUGYVEZÉD, L HUDVEZÉD.
HÚGYVEZÉDSIPOLY, (húgy vezéd-sipoly) ősz.
fn. Húgyvezédbe nyiló sipoly. V. ö. HUDVEZÉD.
HUH, hangutánzó; 1) indulatszó, mely valamitől
eliszonyodást, elborzadást jelent. 2) Hangutáncása
a mély és a szájnak teljes öblösségéből kijövő
lehelésnek, melytől huhant, huhol és huhukol szók
erednek. Mindkét értelemben megfelel a síuai hú siónak,
mely Scbott szótára szerént : voz adinirantis ét
suspirantis. 3) A bagoly kiáltását utánzó tompa hang,
melyből huhog, huhogái származnak. Innen vannak a
germán nyelvekben is több nevezetei : Uhu, a régi
németben huo, huwo, Autóé, a népnyelven Huhu, Hwo,
Hon, Hu-Eule, Auf, Hauf, Sehuhu, Sehufuí stb. latinul
bubo, francziánl hibu. A finnben huhkaan ám. huhogok.
HUHANT, (huhant) áth. m. huhant-ott, htn.
—ni v.- —a»i». Egyet huhol. Gyöngébb fokon :
hehent.
HUHANTÁS, (huh-antás) fn. tt. huhaniás-t,
tb. —ok. Egyes huh hangon lehelés.
HUHHU, (huh hu) széles kedvűek kiáltozó szava,
különösen a lakodalmas népé. Ih huhhu l Máskép :
hígja, ijju.
HUHOG, (huh-og) önh. m. huhog tam, —tál,
—olt. 1) Huh hangon kiáltoz. Tulajdonkép a baglyokról
mondjuk.
„Tovább jutván a sziklák közt,
Ott egy bagoly huhogott."
(Kisf. S.).
S) Huhol, huhdkol. Huhog a kefébe.
HUHOGÁS, (huh-og-ás) fn. tt huhogát-t, tb.
—ói, harm. szr. —a. 1) Huh, huh hangon szólás.
Bagoly huhogáta. Megtiokta, mint haldlmaddr ti A*hogátt.
(Dugonics). 2) Huhdkolás.
HUHOGAT, (hnh-og-at) önh. és gyakor. m. A«hogat-tam,
—tál, —ott. Folytonosan vagy ismételve
buhog. A baglyokkal huhogatt, a verebekkel ctiripolj.
(Km.).
HUHOGÓ, (hnhog-ó) mn. tt huhogó-t. Huh
hangon kiáltozó. Huhogó bagoly.
HUHOL, (huh-ol) önh. m. huholt. 1) Huh hangon
lehel. Markába huhol. 2) 1. HUHOG.
HUHOLÁS, (huh-ol-ás) fn. tt. huholát-í, tb.
—ok. 1) Huh hangon lehelés. 2) 1. HUHOGÁS.
HUHONG, 1. HUHOG.
HUHU, (hu-hu) hangutánzó, t i. hu hangon
többszöri fuvás.
HUHÚKOL, (hu hn-kol) önh. m. huhukol-t. H*
hangon többször fű. HuhúkoM a hideg mohában. Bíhuhúkolni
a meleg levetre. Tiszamelléki szó. Néhutt:
hujikol.
HUHÚKOLÁS , (hu-hu kol-ás) fn. tt huhúkold»-t,
tb. —ok. Hu hangon többszöri fuvás.
HUJ, indulatszó, s jelent 1) Csodálkozást, bámulást.
Búj be tok pént ét! 2) Vidám kedvet. Btj
huj l nem bánom, nekem it van virágom. (Népd.). A
sínai nyelvben is huán ám. laetus, hilaris. Liutpraadus,
régi iró a X. századból, ast írja a II. k. 9. fejezetében
: bellum incipit atque ez Christianoram parte
sancta miserabilisque vox kyrie; ez eoram (Ungarorum)
őre turpis ét diabolica : huj l huj! frequenter
anditnr. L. UJJÚ! és v. ö. HUJJA, HUJJU. 3) L.
HUCS. 4) Ám. /ti/, s gyöke hujikol igének..
HUJA, (huj-a); hejehuja ikerített ásónak egyik
alkatrésze, melynek csak utóbbi réssé ragostatik :
hejehuját. L. HEJEHUJA.
HUJÁBAN, (hnj-a-ban); a Hegyalján : egy h*
jában ám. egy fúrással, egy lélekzessel, egy hajtásra.
Egy hujában kiistik egy itete bort. Dunán tál : hujjában
és hunyában.
HUJIKOL, (huj-ik-ol) önh. m. hujikol t. Valamire
huj huj fúvó hanggal gyakran rálehel, pl. midöo
valaki nagy hidegben a kezeit fújja; máskép : i«húkol.
HUJIKOLÁS, (huj-ik-ol-ás) L HUHUKOLÁS
HUJJA, (bujj-a) indulatszó, mely széles kedvet,
vidám kifakadáet fejez ki. Hrjje hujja ! Hajjá hujjs.
ttürOm újjá l „Hej haj , hujja haj , nincsen mostaa
semmi baj." Székely tánczvers. (Kriza J.). Y. ö. HU
JA. Révészek nyelvén ám. lassan! ne evesz! Élnek
vele, midőn a parthoz közelednek.
HUJJÁBAN, (hujj-aban) ih. ám. folytában, ha
zomban. Egy hujjában elvégezni valamit, ám. égj
folytában, egyszerre, egy húzómban, egy lélekzésseL
Dunán túli tájszó. V. ö. HUJÁBAN.
HUJJOGAT, HUJOGAT, (hnjj- v. hnj-og-a:
{ önh. éa gyakor. m. hujogat-íam, —tál, —ott. Ssdei
i jó kedvében huj huj hangon kiáltoz. Hnjogatnak a