FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1153 GYALOGHAD-GYALOGORSO GYALOGOS—GYALOGÚT 1154
GYALOGHAD, (gyalog-had) ősz. fn. Gyalog
katonaság; ellentétül a lovas vagy szekerezö vagy
hajós katonaságnak.
GYALOGHÁLÓ, (gyalog-háló) ősz. fn. Kis kézi
háló, melyet nyelénél fogra lementenek és felhúznak.
GYALOGHÍD, (gyalog-hid) ősz. fn. Keskeny
hid vagy palló, melyen csak gyalogok járhatnak.
GYALOGHINTÓ, (gyalog-hintó) ősz. fn. Kis
hintő alakú készület, melyet gyalog emberek , teherhordók
visznek. A betegeket gyaloghinfón szállítani a
kórházba.
GYALOGHINTÓS, (gyalog-hintós) ősz. fn. Személy,
ki valakit gyaloghintón hord.
GYALOGINAS, (gyalog-inas) ősz. fn. Inas, ki
urának csak gyalog szolgál; különböztetésül a lovas
iuaatul, kit máskép huszárnak hívnak, t. i. az előkelő
uraságoknál.
GYALOGKAPITÁNY, (gyalog kapitány) ősz.
fn. Személy, ki a gyalog ezerednél kapitányi hivatalban
és rangban szolgál; különböztetéaül, a lovaskapitánytól.
V. ö. KAPITÁNY.
GYALOGKAPITÁNYSÁG, (gyalog-kapitányság)
ősz. fn. Kapitányi rang és hivatal a gyalog ezeredeknél.
GYALOGKATONA, (gyalog-katona) ősz. fn.
Katona, ki gyalog (nem lovon vagy szekerezve vagy
hajón) szolgál. A magyar seregeknél : hajdú, gúnyos
néven bakancsos, baka, fika , pocstíakeriüö, kurta
csizmát.
GYALOGKATONASÁG, (gyalog-katonaság)
ősz. fn. Gyalogkatonákból álló hadsereg, gyalogság.
GYALOGKÖ, GYALOGKÖVEZET, (gyalogkő
v. kövezet) ősz. fn. 1. JÁRDA.
GYALOGKÖVET, (gyalog-követ) ősz. fn. Személy,
ki valamely követségben gyalog jár el.
GYALOGLÁS, 1. GYALOGOLÁS.
GYALOGLEVÉL, (gyalog-levél) ősz. fa. Gyalogpostán
vagyis gyalog ember által küldött levél.
GYALOGLÓ, (gyal-og-ol-ó) mn. és fn. tt gyaloyló-t.
Ki gyalog jir, utazik. Gyalogló vándorok, búctusok,
diákok.
GYALOGMOH, (gyalog-moh) ősz. fn. Nedves
és árnyékos földtalajon tenyésző mohfaj ; különböztetésül
a fákon, házfödeleken stb. tenyésző mohoktól.
GYALOGNYÍR, (gyalog-nyir) ősz. fn. Havasokon
tenyésző, cserjenemü nyirfaj. V. ö. NYÍR, fn.
GYALOGOL, (gyal-og-ol) öuh. ín. gyalogol-t.
Gyalog inc-gy vagy jár, utazik. Gyalogol, mint a kutya.
(Km.) Kigyalngolta magát. Közuépi aljas nyelven
és gúnyosan : kutyagol.
GYALOGOLAJFÁ, r gyalog-olaj-fa) ősz. fn. 1.
FARKASBOROSZLÁN.
GYALOGOLÁS, (gyal-og-ol-ás) fn. tt. gyalogolás-t,
tb. —ok. Gyalog járás, gyalog utazás. Gyalí.i/olásban
elfáradni.
GYALOGOLÓ, 1. GYALOGLÓ.
GYALOGORSÓ, (gyalog-orsó) önz. fn. Orsó,
melyet a guzsulyon fonók ujjaik között pergetnek, a
NAOT 8ZÓTÍ*. II. KÖT.
úgy tekerik reá a fonalat. Dolgoznak gyalogoraóval
a gombkötök is, midőn sodrásokat csinálnak.
GYALOGOS, (gyal-og-os) fa. tt. gyalogos-t, tb.
—ok. Gyalog járó, gyalog utazó vagy gyalog dolgozó,
gyalog vadászó, gyalog hadakozó személy.
GYALOGPAIZS, (gyalog-paizs) ősz. fn. Kisebbféle
vagy régies néven: félkézpaizs.
GYALOGPASZULY, (gyalog-paszuly) ősz. fn.
Törpe szárú, apró hüvelyü és szemű paszulyfaj. V. ö.
PASZULY.
GYALOGPOSTA, (gyalog-posta) ősz. fn. Postalegény
vagy akármely fogadott személy, ki a leveleket
gyalog hordja.
GYALOGROBOT, (gyalog-robot) ősz. fn. Néhai
úrbéri munka, melyet a jobbágy illető urának gyalog
(nem szekérrel) szolgált. A zsellérek csak gyalog robottal
tartoztak az uraságnak.
GYALOGROKKA, (gyalog-rokka) ősz. fn. L
GUZSALY.
GYALOGSÁG, (gyal-og-bág) fn. 1. GYALOG-
KATONASÁG.
GYALOGSÁGI, (gyal-og-ság-i) mn. tt. gyalogsági-t,
tb. —ak. Gyalogságot illető , ahhoz tartozó,
arra vonatkozó. Gyalogsági gyakorlatok.
GYALOGSEREG, (gyalog-sereg) ősz. fn. Gyalogkatonákból
álló hadsereg, hadcsapat, hadosztály.
GYALOGSOROS, (gyalog-soros) ősz. 'fn. lásd :
GYALOGKATONA.
GYALOGSÖVÉNY, (gyalog-sövény) ősz. fn.
Alacson sövény, melyen által lehet lépni.
GYALOGSZÁN, (gyalog-szán) ősz. fn. Kis kézi
szán, melyet egy ember könnyen elhúz. Különösen
mulató kis szán, melyen vontató suhanczok befagyott
vizeken keresztül szállítják az embereket.
OYALOGSZÁZAD, (gyalog-század) ősz. fn.
Egy kapitányság valamely gyalogezeredből. V. ö.
SZÁZAD, KAPITÁNYSÁG. (Compagnie).
GYALOGSZEDER, (gyalog-szeder) ősz. fn. Indás
, kúszó növény, mely feketés kék, gömbölyű és
apró bogyókból álló gyümölcsöt, szedret terem; máskép
földi szeder. Ettől különbözik a málna. V. ö.
SZEDER.
GYALOGSZOLGÁLAT, (gyalog-szolgálat) ősz.
fn. Akármiféle szolgálat, melyet valaki gyalog (nem
lóháton vagy szekérrel) tesz. Gyalogszolgálat a katonaságnál.
Gyalogszolgálatot tenni a* uraságnak.
GYALOGTARACZK, (gyalog-taraczk) ősz. fn.
Kis taraczkféle lőszer, mely nem kerekeken, hanem
saját talapján jár. V. ö. TARACZK.
GYALOGTÖR, (gyalog-tőr) ősz. fn. Földre vagy
kevéssé a föld fölé helyezett vadásztőr, hogy az általmeuő
madarak beleakadjanak. V. ö. TÖR, TÖ-
RÖK.
GYALOGTÖRÖK, 1. GYALOGTÖR.
GYALOGTÜZ, (gyalog-tüz) ősz. fn. Gyalogkatonaság
lődözésc, tüzelése.
GYALOGÚT, (gyalog-út) ősz. fn. 1) Út, melyen
csak gyalogok járhatnak vagy járnak , ösvény.
73