FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

926 FÖHERCZEG—FÖITÉLŐSZÉK FŐJEGYZŐ—FÖKONYHAMESTER 926
FŐHERCZEG, (fő-herczeg) ősz. fn. 1) Uralkodó
herczeg, mely czímet hajdan több herczegek viselek,
jelenőén pedig csak az ausztriai császár viseli, mint
austriai föherczeg. 2) így neveztetnek valamennyien
az austriai házból eredett cs. kir. herczegek. Foherctey
Károly, Janót, Lajos stb. A többi uralkodó herczegek
czíme vagy nagyhtrezeg, vagy egyszerűen
herczeg. V. ö. HERCZEG.
FÖHERCZEG ASSZONY, (fö-herczeg-asszony)
öaz. fn. 1) Föherczeg neje. 2) Az austriai házból
származott herczegnök általán.
FÖHERCZEGI, (fó'-herczegi) ősz. mn. Föherczeget
illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Fóherczegi
rang, czlmek.
FÖHERCZEGSÉG, (fö-herczegség) ősz. fű. Ország,
melynek fejedelme, mint olyan, föherczegi czímet
visel. Ausztriai föhercztgség.
FÖHIVATAL, (fő-bivatal) ősz. fn. A maga nemében
legnagyobb, legmagasabb hivatalok egyike,
különösen az országos hatóságoknál.
FŐHIVATALNOK, (fö-hivatalnok) ősz. fn. Főhivatalt
viselő személy.
FÖHUTAHIVATAL, (fö-hula-hivatal) ősz. fű.
Valamely ország vagy tartomány hutahivatalai között
a legfelső, mely a többi hulahivatalokra felügyel.
V. ö. HUTA.
FÖ1NAS, (íö-iuas) ősz. fű. Inas, ki illető uráuál
belső szolgálatokat végez, némelyek szerént: belinus,
belsöinas.
FÖIRNOK, (fő-irnok) ősz. fn. Irnoki hivatalban
az első írnok.
FŐISKOLA, (fő-iskula) ősz. fn. Szélesb ért. tanító
intézet, hol felsőbb tudományok adatnak elé,
u. m. bölcsészet, törvények, gyógy Un stb. Szoros
ért. élünk vele acadcmia v. collcgium kifejezésére.
Pozsonyi, győri, kassai, váradi főiskola. Debreczeni,
sárospataki, pápai főiskola.
FŐISPÁN, (fő-ispán) ősz. fn. 1) A vármegyének
legfőbb tisztviselője és elnöke. Örökös főispán.
2) Viselek e czímet némely egyházi neuiesszékek
adományozóji, pl. a pannonhegyi főapát a kis és nagy
füssi nemesszék örökös főispánja.
FÖISPÁNI, (fö-ispáni) ősz. mn. Főispánt illető,
ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Föinpáni rang, jog,
kötelesség, elnöklet.
FÖISPÁNSÁG, (to-ispánság) ősz. fű. Főispáui
méltóság, hivatal. V. ö. FŐISPÁN.
FÖ1STÁLLÓMESTER, (fö-istálló-mester) ősz.
fn. Az udvaruknál első istállómeater, ki a fejedelem
istállóira, lovaira felügyel, s kitől a többi istállómesterek
függenek. Ettől különbözik, mint az ország
zászlósurainak egyike, a fölovászmester.
FÖ1TÉLÖSZÉK, (fö-itélő-szék) ősz. fn. Az ország
itélöszékei között a fensöbb, lásd : FÖTÖR-
VÉNYSZÉK.
FŐJEGYZŐ, (fő-jegyző) ősz. fn. Első rangú
személy a jegyzői karban : Megyei, városi, _ kerületi
főjegyző. Tiszteletbeli főjegyző. V. ö. JEGYZŐ.
FÖKANCZELLÁR, (fd-kanczellár) ősz. fn. Az
állodalmi tisztviselők egyik legnevezetesbike, a a fejedelmi
kanczelláriának főnöke. Magyar kir. fokánczellár.
V. ö. KANCZELLÁRIA.
FÖKAMARÁS, (fő-kamarás) ősz. fn. A fejedelem
udvarában levő kamarások között első rangú,
belső kamarás. V. ö. KAMARÁS.
FŐKAPITÁNY, (fő-kapitány) ősz. fn. 1) Régiebb
használat szerént jelentett fővezért, pl. Hunyod*
János Magyarország főkapitányául neveztetett ki. Ezen
ért. az ország nádora is az ország főkapitánya, mint
a felkelő nemes seregnek fővezére. 2) Jelentett első
várnagyot. 3) Ujabb divat szerént némelyek élnek
vele a helyesebb felkapitány, azaz első vagy százados
kapitány helyett. V. ö. KAPITÁNY.
FŐKÁPLÁN, (fő-káplán) ősz. fn. 1) Széles ért.
valamely egyház káplánai között az első. 2) Udvari
káplán.
FŐKÁPTALAN, (fő-káptalan) ősz. fn. Érseki
káptalan. Esztergomi, kalocsai, egri főkáptalan. Ezektől
különböznek 1) a székes káptalanok, pl. győri,
veszprémi stb., 2) a társas káptalanok , pl. pozsonyi,
nagyszombati. V. ö. KÁPTALAN.
FŐK APUS, (fő-kapus) ősz. fn. l) Kapus, ki valamely
palota, vár stb. főkapuján áll őrt. 2) Udvari
kapusok között a legelső. V. ö. KAPUS.
FŐKÉM, (fő-kém) ősz. fn. Kémek között legelső
, ki a maga nemében legtitkosb s legfontosb
ügyekkel van megbízva; több alárendelt kémek
főnöke.
FŐKÉNT, (fő-ként) ih. Mint fő, mint feje valaminek.
Különbözik : fökép, ih.
FÖKÉP, (1), (fő-kép) ősz. fn. A képek, festmények
között az első helyen levő.
Hogy a következő szótól megkülönböztethessük
, jobb külön írni : fő kép.
FÖKÉP, (2), (fő-kép) ősz. ih. Kiváltkép, leginkább,
a többi közöl kitünőleg, főleg.
FÖKÉPEN, 1. FÖKÉP, (2).
FÖKEZES, (fő-kezes) ősz. fn. Kezes, ki a többi
kezestársak helyett is jót áll, ki a közkezesség terhét
magára vállalja. V. ö. KEZES.
FÖKINCSTÁK, (fő-kincstár) ősz. fn. 1) A legnagyobb
, legbecsesb és legszámosabb kincsek tára.
Királyi fökincstár. V. ö. KINCS. 2) Szélesb ért.
nyilvános, országos főpénztár. V. ö. PÉNZTÁR.
FÖKINCSTÁRNOK, (fö-kincs-tarnok) ősz. fn.
A kincstárra felügyelő tisztek között az első. V. ö.
KINCSTÁRNOK.
FÖKONYHAMESTER, (fö-konyha-mester) ősz.
fn. Az udvaroknál előkelő házi tiszt, ki a konyhára
és konyhacselédségre felügyel, s ki után rangra
nézve a konyhamester következik. V. ö. KONYHA-
MESTER.