FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1487 HAZAFIAS-HÁZA60L HAZAI—HAZAMENET 148S
tebbiek mint szokatlanabbak helyett : hazafitársa,
hazafitársok, hatafitársai, hazafitársaik. 1) Bizonyos
hazának szülötte, fia, polgára, meghonosult lakosa.
Ellentéte: kütfSldi, idegen, jövevény. A hivatalokat,
méltóságokat hazafiaknak adni. Idvetellek titeket, hatámfiai.
Ismét egy hazánkfiái magasztalják a külföldi
lapok. 2) Nemesb ért oly polgára a hasának, ki
ennek javát, hírét különösen előmozdítani törekszik
, ki a hazának, mint anyának hiladatos fia. V.
ö. FI.
HAZAFIAS, (haiafi-ai) ősz. mn. további (ás)
képzővel; tt. hazafias-t T. —át, tb. —ok. Haza javát
előmozdítni törekvő. Hazafiat tett, indulat, áldozatkészség.
HAZAFIATLAN, (haza-fi-atlan)Ösz. mn. további
(ottan) képzőre!; 1. HAZAFISÁGTALAN.
HAZAFISÁG, (haza-fi-eág) ősz. fa. további (tág)
képzővel. Nemeab ért. buzgólkodás a haza köz érdekei
mellett, saját javunk elmelló'zése, sőt feláldozása
által is. Hazafiságból bizonyos terheket, munkákat, tiszteletbeli
hivatalokat elvállalni. Hazafiságból a közterhek
viseletében a néppel osztozni. Hatafitágból vagyonúnkat
, életünket feláldozni.
HAZAFISÁGTALAN, (haza-fi-ság-talan) ősz.
mn. további (ság-talan) képzőkkel. Akiben vagy amiben
hazafiság nincsen. Hazafiságtalan öntés.
HAZAFISKODIK, (haza-fi-s-kodik) 1. HAZA-
FIÚSKODIK.
HAZAFITÁRS, (haza fi társ) ősz. fa. Személy,
ki velünk egy hazának lakosa, polgára; földi. V. ö.
HAZAFI.
HAZAFIÚ, HAZAFIÚSÁG, 1. HAZAFI, HA-
ZAFISÁG.
HAZAFIÚI, (haza-fiúi) ősz. mn. 1) Nemesb ért.
haza szeretetétől gerjedező, hazáért buzgó. Hazafiúi
érzelem, indulat. 2) Hazafit illető. Hazafiúi kötelesség.
HAZAFIUSÍT, (haza-fiusít) ősz. ath. Idegent,
külföldit bizonyos hazának polgárivá avat, s azon
hazának jogaival felruház. Szorosb ért. idegent törvény
által a magyar nemesek sorába igtat. A határa
nézve érdemeket Meneti külföldieket hazafiusitani.
Máskép : honosít.
HAZAFIÚSKODIK, (haza-fiú-s-kodik) k. m.
hazafiúskod-tam, —tál, —ott. Hazafiségot mutat, de
inkább csak szájjal, mint tettel. Ezekre irá Vörösmarty
:
„Kértek, s a haza kér, firkáitok, s a haza buzdít;
Csizmátok nincsen, s a haza álljon elő.
Áldoztok bogarat, s azt a haza nézze tuloknak :
Szándéktok jó volt, s a haza áldjon ezért?"
HÁZAGLÓ, (ház-ag-ol-ó) mn. tt. hátagló-t. Házról
házra járó, csavargó, hírhordó. Házagló vénbanya.
Székely szó. Szokottabban : házaló. Képzésre olyan,
mint: lovagié.
HÁZAGOL, (ház-ag öl) önh. m. házagol-t. Székely
szójára* szerint ám. házról házra jár, akár van
dolga, akár nincs. Szokottabban : házal.
HAZAI, (haz-a i) mn. tt hazai-1, tb. — o*. 1)
Hazából való, ott készült, termett Hazai termények.
Hátai kézmüvek. Hátai lakosok. 2) Hazára vonatkozó
, hazát illető, hazában divatozó. Hazai szokások,
törvények. Hátai szeretet. 3) Székely tájszólás szerént
hazai leány, v. egyszerűen: hazai, ám. menyasszony ;
máskép : heverü, minthogy eljegyzett állapotában
némi kedvezéssel lévén a szülék iránta, a külső munkától
megkímélik, s inkább házi munkákat végeztetnek
vele.
HAZÁIG v. HAZÁIG, (haza-ig) ih. Egészen
oda, hol a hazánk van; hazánk határáig, küszöbéig
stb. Hazáig kisérni valakit. Hazáig ugatták az ebek.
HAZAJÁR, (haza-jár) ősz. önh. Oly emberről
mondják, ki bizonyos idegen helyről koronként haza
szokott menni. Naphosszant csavarog, csak enni t>
alunni jár haza. Az anyás gyermek, ha máshová adják
inasnak, gyakorta hazajár. Népbabona szerént:
hazajár a megholt ember lelke, ám. kísért.
HÁZ A JŐ VET, (haza-jövet) ősz. fa. és h. 1) Midőn
valaki útban van, hogy haza jőjön. 2) Használtatik határzó
gyanánt is, s ám. azon idő folyta alatt, midőn
hazafelé jőve. Hazajövet, három ismerőssel találkatam.
Hazajövet vendégeket hozok magammal.
HAZAJÖVETEL, 1. HAZAJÖVET 1) és HA-
ZAÉRKEZÉS.
HÁZAJTÓ, (ház-ajtó) ősz. fa. Ajtó, mely a
házba nyílik és vezet. Valamint a ház különböző értelemben
vétetik, ügy a házajtó is. V. ö. HÁZ és
AJTÓ. Utceáról, konyháról, folyósóról nyiló hósajló.
Házajtóban állva pipázni,
HAZAKÖLTÖZÉS, (haza-költözés) ősz. fa. Midőn
valaki ideiglenes távoli vagy idegen lakhelyről
mindenestől haza hordozkodik vagy takarodik. Elbocsátott
katonák hazaköltözése. A nyári mulató helydt't
tartózkodott vendégek hazaköltözése.
HÁZAL, (ház ál) önh. m. hátal-t. Házról házn
járkál, híreket hord; vagy áruit hordozza, valami
után tudakozódik stb. Házalnak a kéregetö koldus ,(.
Házalnak némely zsidók, hátas kalmárok. Hátainak >
dologtalan csavargók, hirhordók. Házalnak a gasd-' 1 '
Ián vagy éhes ebek. Székelyesen : házagol.
HÁZALÁS, (h&z-al-ás) fa. tt házalás-1, tb. — «*,
harm. szr. —a. Házról házra járás, pl. hírhordis,
időtöltés, kupeczkedés, kémkedés stb. végett Székilyesen
: házagolás v. házaglás.
HÁZALÓ, (ház-al-ó) mn. tt házaiá-í. Házról
házra járó. Házaló kis kalmár. Házaló hírharang.
HAZAMENÉS, (haza-menés) ősz. fa. Visszatérés,
midőn valaki távolból hazájába vagy lakhelyére,
vagy házába visszamegy. Hazamenésre inteni a ka- *•
mai korhelyeket.
UAZAMENET, (haza-menet) ősz. fa. és h. t) Cselekedet,
midőn valaki haza megy, vagy azon állapot,
midőn útban van hazafelé. 2) Használtatik hátán-'
gyanánt, s ám. azon időben, mikor haza megy valaki.
' Hatamenet eltévesztette az utat. Hntamfnet 'rneytnnt-i i-
; ták az éji kóborok.