FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1129 GUCSMA-GUCGAN GUGGANAS - GUGOROG 1130
GUCSMA, (gucg ma) fű. tt. yuotmáí. Lefegövel GUGGANÁS, (gug-g-an ás) fn. tt. gugganátt,
ellátott, gömbölyű alacson téli süveg. Störöt gucima. tb. —ok. Állapot, midőn valaki guggan.
Hátikép : kucsma, 1. ezt.
GUCSMI, (gucs-mi v. guca m-i) fn. tt. guctmit.
A székelyeknél ám. konty. (Kriza J.).
GUCSMOL, (gucs-m-ol) áth. m. guctmolt. A
Tisza vidékén ám. becamdrel, gúnyol.
GUCZ, gug gyök módosulata.
GUCZOROG, (gucz őr og) 1. GUGOROG, KU-
CZOROG.
GUDUCZ, (gud-uez) mn. tt. guduezot. Kassai
J. szerént Baranyában ám. semmire való. Guducz
ember. Úgy látszik, hogy a gttgyü szóból származtatható
gügyücz szónak felhangu módosulata.
GUGGÁS, (gug-g-ás) fn. tt guggát-t, tb. —ok.
Guggon ülés.
GUGG ÁSZT, (gng-g-asz-t = gug-v-aszt =
gug u-asz-t) áth. m. guggant-ott, htn. —ni v. —ani.
1) Azt teszi, hogy valaki guggon üljön, legnguljou.
A kit gyermeket leguggantani át éjjeli edényre. 2)
Átv. ért. nagyobb épület mellé más alacsonyabbat
épít, hozzá told, mely a nagyhoz képest úgy látszik,
mint guggon ülő ember a fennállóhoz képest. A templom
mellé kápolnát (kocsmát) guggaszt az ördög. (Km).
GUGGASZTÁS, (gug-g-asz-t-ás) fn. tt gwjgatzíát-t,
tb. —ok. Cselekvés, midőn valaki guggaszt.
GUG, (1), elvont gyök, (1. GU), melyből guga,
gugg, gugor, gugorodik stb. származnak. Jelent öszvegombolyodott,
csomóba alakult, öszvehuzott valamit.
Rokonok vele a német hocken, Hőké, svéd hulea,
holland hűeken, franczia coucher, olasz cuccia stb. V.
ö. GŐG.
GUG, (2), puszták Győr, Komárom és Nyitra
megyében ; helyr. Gug-on, —rá, — ról.
GUGA, (1), (gug-a) fn. tt. gugát. 1) Általán, a
nyakon támadó kelevényes dudor, csomó, golyva.
Gugája nőtt. Meyfakatztani, fölmeUzeni a gugát. 2)
Különösen, keleti dögvész idején támadó kelevény a
testen, leginkább a nyakon. Gugahalál, ám. döghalál.
Dögletet guga.
GUGA, (2), erdélyi falu Belső Szolnok megyében;
helyr. Gugá-n, —rá, —ról.
GUGAHALÁL, (guga-halál) ősz. fn. Keleti
dögvész, mely a nyakon vagy hón alatt támadó gugaféle
daganattal jelenkezik.
GUGGÓ, (gug-og-ó) mn. tt. gttggó-t, tb. — le.
Guggon ülő, legugoló vagy gugoló módjára meghajló.
Éji edényen guggó gyermek. Guggó (tót)tdncz.
GUGGOD, (gug-g-od) önh. m. gaggod-lam,
—tál, —t v. — ott. Gugg, legugg, oda gugg. A fal
mellé guggodni.
GUGGODÁS, (gug g-od-ás) fn. tt. guggodás t,
tb. —ok. Odaguggás.
GUGGOL, (gug-g-ol) önh. m. guggol-t. 1) Folytonosan
guggon ül. A vadán létben guggol. 2) Tájdivatosan
: gúnyol, gúnyolva szidalmaz , s ekkor áth.
értelmű. Guggolni a* általmenökel. Aírgguggolju.
Pázmán.
GUGGOLÁS, (gugg-ol-ás) fű. tt. guggolát-t, tb.
— ok. 1) Guggon ülés. 2) Gúnyolás.
GUGGONÜLÖ, (guggon-ülö) ősz. mn. 1) Aki
guggon, guggolva ül. Guggonülö vadász. 2) Átv. ért.
törpe, földön kúszó. Guggonülö bab, bortó. (Általánosb
nyelven : gyalog bab, bortó.)
GUGÁS, (gug-a-as) mn. tt. gugát-t v. —át, tb. GÚGH, puszta Győr megyében; belyr. Gágh-
—ok. Görvélyforma kelevéuyes csomóval vagy csoön, —rá, —ról.
mókkal biró, kinek gugija van , goly vas. Gugát nyak. GUGOR, (gug-őr) elvont törzs, melyből gu-
Gugát ember.
gora, gugorodik, gugorodát erednek. V. ö. GUGORA.
GUGÁSODIK, (gug-a-as-od-ik) k. m. gugátod- GUGORA, (gug-or-a) fn. tt. gugorát. Függőle-
Cam, —tál, —ott. Gugája növekszik , g ugassa lesz. gesen álló hengercsiga, milyennel pl. a hajókat, mal-
GUGG, (1), (gug-g v. gug-og, finnül kyk-yn) mokat a vízből kitekerik, a harangokat felhúzzák
önh. m. gugg ott, htn. —m* v. —ani. Guggon ül. A stb. (Axis in peritrochio). Máskép : kukvra. A fek-
kukoriczák közüli guggani. Ltgugg, hogy ne látták. V. irányos hengercsigát járgány-mi nevetik.
ö. GUGG, fn.
GUGORCZOL, (gug őr-ez öl) önh. m. gugorczolt.
GUGG, (2), (giig-g) fn. tt. gugg-ot. A g hang- L. GUGOROG.
zatosság kedveért kettüztetett. 1) Tulajdonkép az GUGORGÁS, (gug-or-g-ás). fn. tt. gugorgás-t,
emberi testnek azon helyzete, midőn talpon maradva tb. —ok. Állapot, midőn valaki gugorog.
térdben meghajtja lábát, s alsó testével bátra- és le- GUGORODÁS, (gug-or-od-ás) fn. tt. gugoroereszkedik.
Guggon ülni. A ízületégét végező ember dát-1 , tb. —ok. Guggoló helyzetbe ereszkedés. Le-
guijijun ül. 2) Átv. ért. mondják némely földön kúgugorodát.szó vagy törpe növényekről. Guggon ülS bortó, bab, GUGORODIK , (gug or-od ik) k. m. gugorod-
azaz törpe és karóra nem futó, gyalog borsó, bab. tam, —tál, —ott. Guggoló helyzetbe ereszkedik. Le-
3) Kassai J. szerént ám. gúny, innen a régien és tájgugorodik. Gitgorodjál mellém. Tűz mellé gugorodni.
divatos guggol áth. ige.
Máskép : kukorodik, gugyorodik, kutyorodik.
GUGGAN, (gug-g-an = gug-v-an = gug-u-au) GUGOROG , (gug őr og) k. és gyak. m. gugo-
önh. m. guggan-t. Guggot képezve lehajol. A letö varog-tam v. guyorgottam, —tál v. gugorgottáf, gugordán
leguggan a vetet közüli. A gyermek a metélő olgoít, htn. —ui, gugorgani v. gugorgni. Folytonosan
daláhot guggant ét hallgatott.
v. gyakran guggol, leguggol, gugorodva üldögél.