FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1139 GUSZTÁV—GÚTH GÚTHOR—GpZSADÁS 1140
GUSZTÁV, (egy eredetű az Ágoston = Auguatus
latin szóval, s ám. dicsőséges, felséges); férfi
kn. Gostavus.
GUSZTONY, (gusz-t-ony) fn. tt. guufony-t, tb.
—ok. Vas szeg a bot vagy pálcza végén. A bot gutttonyával
ttileráitatni ás utctai követeiét.
GUSZTONYOS, (gnsz-t-ony-os) mn. tt guutonyot-t
T. —át, tb. —ok. Gusztonynyal ellátott, felszerelt,
hegyeaített Guntonyot bot, páleta.
GUSZTONYOZ, (gusz-t-ony-oz) áth. m. guutonyoz-lam,
—tál, —ott. 1) Gnsztonynyal ellát, a
botra, pálczára gusztonyt üt. .2) Gnsztonyos bottal
megver, megszurkál.
GUSZTONYOZÁS, (gusz-t-ony-oz-ás) fn. tt
gutttonyotát-t, tb. —ok. Gasctonynyal ellátás. Gusztonynyal
megvetés.
GUT, gyöke guta főnévnek, 1. ezt.
GÚT, falu Fejér megyében; máskép : Tamási.
KIS—, NAGY—, falvak Beregh megyében; helyr.
Guth-on, —rá, —ról. L. GÚTH.
GUTA, (1), (gut-a) fn. tt. gutát, tb. guták. Szélütés
, hirtelen halál. Jaj, megüt a guta. ŰuOn meg a
guta. Fél guta. Néha csudálkozást jelentő indnlatszó.
Mi a gutát t A gutát! Átv. éri. a lapot guta megütötte,
át ertzényét, ám. semmi sincs benne, kiürült. Helynév
is. L. mindjárt alább. Meghútta magát, mint Guta
mellett a mennyied. (Km.).
Rokon vele a chaldeai gutdh, latin [per-, con-]
cutio, guatio, szanszkrit kút [átver, átfúr], franczia
goutle, létezik a dalmát nyelvben is iguta; legegyszerűbb
elem a magyar üt, melyből torokhang előtételével
: güt, t alhangon : gut származtatható.
GUTA, (9), mezőváros Komárom, falu Nógrád
megyében; ó—, paszta Komárom megyében; helyr.
Gutá-n, —rá, —ról.
GUTABALZAM, (guta-balzam) ősz. fn. Gutaütés
elleni balzamos gyógyszer, pl. fahéj-, szegfű-,
rozmarinolajból stb.
GUTAPOR, (guta-por) ősz. fn. Gyógyszerpor
a gutaütés ellen.
GUTAS, falu Nógrád megyében; helyr. Gutát-ön,
—rá, —ról. Máskép Kutató.
GUTAÜTÉS, (guta-ütés) ősz. fn. A tagok mozgásának
hirtelen megszűnése, bénulása, mely gyakran
rögtön halált okoz. (Apoplezia). Rétdetet gutaütés,
midőn a szélhfidés a test némely részét vagy részeit
éri; általáno* gutaOtéi, mely az egész testet általhatja,
s az életet kioltja.
GUTAÜTÖTT, (guta-ütött) ősz. mn. Szélhüdött,
bénult vagy hirtelen halállal kimúlt. GuíattíOU
ketu.
GUTA VÍZ, (guta-víz) ősz. fn. Rozmarinvirág*
ból kivont szeszes víz, melyet gutaellenes gyógyszerül
használnak. A németek magyarvfe-nek is mondjak,
minthogy feltalálását Erzsébet magyar királynénak
tulajdonitjak.
GÚTH, KIS—, NAGY— , puszták Szabolcs
megyében; helyr. Gúth-on, —ró, — ról.
GÚTHOR, 1. GÚTOR, (8).
GÚTOR, (1), férfi kn. Gnnther, Gnntherns.
Máskép : Gönler.
GÚTOR, (2), falu Pozsony megyében; helyr.
Gátőr-ön, —rá, —ról.
GÚTORFÖLDE, falu Szála megyében; helyr.
GWorfoldé-n, —re, —rSl.
GUTTA, székelyesen ám. guta.
GUTTAHÁZA, falu Vas megyében; helyr.
Guttahátá-n, —rá, —ról.
GUTTMÉZGA, (gutt-mézga) ősz. fn. Gommiböl
kifolyó mézga. (Gummigutta).
GUVAD, (gu-v-ad) önb. m. guvad-tam, —tál,
—t v. —ott. Ám. dnvad. Guvadt tzemtt béka. Székely
szó.
GUVAT, (1), (gu-v-at) mn. otromba, durva.
GUVAT, (2), (gu-v-at) fn. tt. guoat-ot. 1) Némely
tájékon, vízi madár neme. (Rallus). 2) Másutt
ám. haris.
GUZ, gyöke a gutm elvont törzsöknek és gutmól
igének, ám. gut* v. gott, 1. ezeket
GUZMOL, (guz-m-ol) áth. m. gtumol-t. Fogatlan
emberről mondják', midőn az ételt a hiányzó fogak
helyett csak ínyeivel rágdossa, morzsolja, puhítja.
Gutmolni a hútt, tintáit.
GUZMOLÁS, (guz-m-ol-ás) fn. tt. gtumolát-t,
tb. —ok. Cselekvés, midőn valaki guzmol.
GÚZS, (gú-zs, azaz gu-os) fn. tt gú*t-t, tb.
—ok. Megtekert, megcsavarított nyers ág vagy veszsző,
vagy szalma, vagy több vesszőszál egy kötéllé
csavarítva, tekerve. Gúut tekerni, etinálni. Guttba
kötni a nád-, gabonakévéket. Farkatgúttba tenni valakit
, ám. kezeit, lábait gúzszsal öszvekötni. Tekert
gáttual nehét tormát ami. (Km.) Gáti át, nem kolbátf.
(Km.) A kéttteret gútt nehezebben ttakad. (Km.)
Ide-oda hajlik, mint a gúu. Olyan vékony, hogy gúut
lehetne belőle tekerni. V. ö. ZSUG, ZSUGORODIK.
Rokon vele a szanszkrit judt, (öszvekőt; és kötelék,
iga, járom), hellén fíttyeo, fv/ór, ^tv-f^a, latin
jungo, jugum, ónémet guch, giuh, német Joch,
franczia joug, olasz giogo stb. a szláv nyelvekben is
megvan guttva, huttva, htutev; héber nyelven pedig
W13 ám. göröngy.
GÚZSA, (1), (guzs-a) mn. tt guudt. Törpe,
rövid, öszvetekeredett, zsugorodott mint a gúzs.
Dunán túli tájszó.
GÚZSA, (2), (mint föntebb) fn. tt guttdí. Ás
emberek vagy barmok nyakán növekedett nagy csomó,
golyva. Székely szó.
GÚZSABRONCS, (gúzs-abroncs) ősz. fn. Gúzsból
csinált abroncs, vagyis abroncsul használt gúu.
GUZSAD, (guzs-ad) önh. m. guttad-tam, —tál,
—tv. —ott. Gúzs gyanánt öszvetekeredik, zsugorodik.
GUZSADÁS, (guzs-ad-ás) fn. tt gvuaddt-t,
tb. —ok. Állapot, midőn valami gnzsad.