FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1377 HANGNYOMATÉK -HANGNYOMATÉK
Én olvasok, (e kérdésre : ki olvas , wer liest ?),
németül körülbelül így volna : ich bin és dér liest,
(utóbbi része szó szeréntiebben: dér ich lese).
Én Slvatok, (e kérdésre : te, vagy hát te mit
csinálsz ? und du, was machst da ?), und ich vagy
was mích anbetrifft, ich lese.
Olvasok, (e kérdésre: mit csinálsz ? was machst ?),
lesen (thue ich).
Atyám olvas, (nem bátyám ; ki olvas ?), dér (v.
mein) Vater, (nicht dér Brúder) ist és dér liest.
Atyám Hivat, (hát Atyád mit csinál ?), was den
(meinen) Vater betrifft : ér liest.
A* ín atyám olvas, (ki atyja olvas ?;, mein Vater
(nicht dér Deinige) ist és, dér liest.
A* én atyám Slvas, (a te atyád mit csinál ?), was
meinen, (nicht deinen) Vater betrifft, ér liest.
A hangidomi (rhythmusi) nyomaték a magyarban
tökéletesen a (magyar) zenei hang idom törvényein
alapszik, melyek
1) A magyar zenében, tehát nyelvben is egy
súlyos, erős tag (erős iitenyrész) legfittebb három
gyönge tagon uralghat, de többön nem; innen :
,halhatatlanságot' szóban a gyök (hal) után még öt
szótag következvén a 3-ik vagy 4-ik vagy 5-ik vagy
3-ik és 5-ik együtt, hangidomi nyomatékot vészen
fel, pl. halhatatlanságot v. halhatatlanságot v. halhatatlanságot
v. halhatatlanságot.
2) Súlyos v. erős tagot közvetlenül súlyos tag
(zenészeti nyelven : thesist, közvetlenül thesia) nem
követhet, hanem csak (mint föntebb egy vagy több)
súlytalan vagy gyönge tag (thesist, csak mindenkor
egy vagy több arsis, vagy e helyett szünet — pausa
— követhet). Innen
3) Ha az értelmi nyomaték egyike vagy másika
közvetlen egymás mellé esnék, egyik elhomályosodik,
pl. ?n ii fimegyek vagy én is elmegyek, azaz noha
mind az ,én' szót (ellentéti), mind az ,is* szót (mondatfoglaló)
, mind az ,elmegyek* szót (igénfekvő)
erős nyomaték illetne, ha ezt az ,én'-re fektetjük,
elveszti azt az ,is', ha pedig az ,is'-re fektetjük , elvesztik
azt a közvetlenül mellette, (előtte és utána)
állók. Hasonló : egy meg egy kettő vagy egy meg egy
kettS, (azaz kettőt tett, a .kettő' szón igevonzó nyomaték
van), mind három elsőnek hangsúlyozása helytelen
volna, kivévén , ha az első ,egy' után szünetet
használunk, pl. égy, meg egy kettő, de a melylyel
folytonos beszédben nem igen élünk, így ezen mondat
: ,Ha meghalok se bánom', kétfdlekdp nyomatékozható
: Ha meghalok se bánom és Ha meghalok se
bánom; az utóbbiban noha ,ha' szón mondatfoglaló
és ,se' mint tagadó szón igevonzó nyomatéknak kellene
állania, nyomatékát mindkettő elvesztette a közvetlenül
következő erős nyomaték miatt, nemcsak,
hanem figyelmes észleléssel azt tapasztaljuk, hogy
ezen szókat a többi súlytalanoknál is még mélyebben
hangoztatjuk, (mint a szanszkritban az erős hangsúly
előtti tagot). Ebből értjük meg
AKAD. KAOT 8ZÓTÍK. U. KÖT.
HANGNYOM ATÉKOZÁS—HANGOS 1878
4) A mély nyomatékot, mely mindig hangidomi, s
különösen eléjön a névmutatókban, (a vagy át és
egy névmutatókban), s ezek mindig mély nyomatékkal
hangoztatandók, pl. ebben : az ember csa(atkozhátik,
az ,az' más jelentésű, mint ebben : ás tmber,
(=: azon v. az az ember csalatkozik), így különbözik
: egy embert láttam, (= egy valamely embert)
és : egy embert, (azaz egyetlen egy embert) láttam.
Az erős nyomatékok, mint láttuk, a mondatot szabályozzák,
(kivévén a megszólitót) tehát tulajdonképen
mondatnyomatékok, a többiek pedig szónyomatékok ;
de tulajdonképen valamennyi csak egyes szótagon —
az értelmi rendszerént a gyöktagon , a hangidomi
más szótagon is — fekszik. Bővebben értesülhetni
ezekről az Akadémiának 1860-diki nyelvtudományi
Értesitőjében.
HANGNYOMATÉKOZÁS , (hang-nyomatékozás)
ősz. fn. Valamely szónak vagy szótagnak, vagy
egész mondatnak is hangnyomatékkal ejtése. Elegendő
a .nyomatékozás' szó is. V. ö. HANGNYOMATÉK.
HANGOL, (han-g-ol) áth. m. hangol-t. 1) Valamely
zeneszer húrjainak hangjait illő arányba hozza,
mely a hangok bizonyos magasságában és mélységében
áll. Hegedűt, lantot, gordont, zongorát, hárfáí
hangolni, felhangolni. 2) Különféle zeneszcrek hangjait
illő arányban öszveilleszti. Hegedűt fuvolyáoal,
karfával, zongorával Sszvehangolni stb. A zenekar,
mielőtt játszanék, öszvehangolja hangszereit. 3) Lehangolta,
v. alá-, alábbhangolni, lejebbhangolni ám. kedvét
, vágyát, bátorságát csökkenteni, vállalkozási,
működési erélyét stb. zsibbasztani. A szerencsétlen
események, az irigy rágalmazó beszédek minden tevékenységét,
munkásságát, késztégét lehangolták.
HANGOLÁS, (han-g-ol-ás) fn. tt. hangolás-t,
tb. —ok. Cselekvés, midőn egy vagy több hangszert
hangolunk. Lehangolás ám. erejének, vágyának, kedvének
zsibbasztása.
HANGOLAT, (han-g-ol-at) fn. tt. hangolat-ot.
1) Hangszerek állapota, mennyiben hangjaik bizonyos
viszonyban és arányban vannak egymással.
Egyező hangolat. Rósz, hibás hangolat. 2) Atv. ért.
kedély állapota, melynél fogva az valamely tárgy
iránt hajlammal vagy ellenszenvvel viseltetik. Jó hangolatban
találni valakit. Bősz hangolatban (kedvben)
lenni. Ez utóbbi szokottabban : hangulat.
HANGOLÓ, (han-g-ol-ó) fn. tt. hangoló-t. 1)
Személy, ki a hangszereket illő öszhangzásba hozza,
s a hangoknak kellő tisztaságot és magasságot ad.
Zongorahangoló. 2) Eszköz, mely által, vagy melynek
segedelmével hangolnak. V. ö. HANGOL.
HANGONY, ALSÓ—, falu Gömör megyében ;
helyr. Hangony-ba, —bán, —ból.
HANGÓRA, (hang-óra) ősz. fn. Óra, mely nem
csak mutat, hanem üt is ; Utóra, UtSóra.
HANGOS, (hau-g-os) mn. tt. hangos-t v. —át,
tb. —ak. Altalán, minek hangja van, mit hallani lehet.
Különösen 1) Erős hangú , a fülekre nagy be-
87