FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1709 HOZAKODIK-HOZD EL! HOZDOGÁL-HOZZÁALKALMAZ 1710
Mennyiben a hot = ód, oda, hasonló hozzá a
latin igekötő ad, pl. adjido hozzávetem, odavetem
és az accuaativussal járó praepositio ad, pl. ad me,
ad te, Aoczám, Aoszád ; eo ad patrem, atyámAo* megjek.
Tudnivaló, hogy ezenkívül más irányokra is
vonatkozik, s nem oly határozott, mint a magyar.
Igen közel áll hozzá a görög tJf, (attikai nyelvjárás),
német tű, (a régi felső németben Heyse szerént : M,
ze, n, góthal dti, alsónémetben tó, angol és angolszászban
tó, hollandul toe stb.). A franczia ehet is
hasonló a magyarhoz; mindkettő helybenlételt is jelent
, mint a magyar nál, pl. a németben su Hcuue,
su Titcht; a francziában ehet moi, ehet MIM. (A franczia
ehet elöljárót, Begnier a latin co»a szóból származtatja).
Viszont a magyar nál, palócsosan = hot
is, pL gyere nálunk, = hozzánk. V. ö. —NI.
A népnyelvben az ország sok vidékében végfii
a e elhagyatik, pl. hátho, kerthé, tüthö stb.
HOZAKODIK, (boz-a-kod-ik) k. m. hotakodtam,
—tál, —ott. Átv. ért. valamiről említést tesz;
emleget valamit Elé igekötővel hassnáltatik. Eléhofokodni
a régi dolgokról, ám. azokat emlékezetbe hozni.
V. ő. HOZ.
HOZAK08ZIK, 1. HOZAKODIK. A többi időben
és módban is ez utóbbi alakját veszi föl : hotakoddm,
hotakodtam stb.
HOZÁB, (hoz-ár) fn. ti hotár-t, tb. —ok. Bérczy
Károly szerént a vadászok nyelvén a lelőtt madarat
elhozó, s kizárólag csak e czélra idomított vizslafaj.
(Apporteor).
HOZÁS, (hoz-ás) fa. tt. hotdi-t, tb. —öt, harm.
ezr. —a. Cselekvés, mely által valamit botunk. Hófáéban
elfáradni. Öszvetéve : béhotát, eUhotát, kihónát,
felhotdt, helyrehotát, vitttahotás, torvényhotái
Btb. V. ö. HOZ.
HOZAT, (1), (hoz-at) mivelt m. hotat-tam,
—tol, —ott. Megparancsolja vagy véghez viszi, hogy
valaki hozzon valamit. Bort hozatni a pinetéböl. Elhotatni,
álialhotatni, be-, ki-, le-, fel-, meg-, vitttahosaíni
valamit. V. ö. HOZ.
HOZAT, (2), (hoz-at) fn. tt. hotat-ot, harm. szr.
—a v. —ja. Teher, melyet valaki hoz, szállít. Használtatik
különösen mennyiségi értelemben. Egy hotat
föld, homok. Tít hotat ganéj tem volt elég a nolbbe.
Ennél fogva jelenti azon eszközt is, melyen a teher
szállíttatik, pl. Öt hónát gabona, lehet öt szekér, öt
hajó stb. amint t L szekéren vagy hajón szállítják.
HOZATAL, (hoz-at-al) tt hosatal-t, tb. —ok,
1. HOZÁS.
HOZATÁS, (hoz-at-ás) fn. tt hotatátt, tb.
—ok, harm. szr. —a. Miveltetés, melynél fogva
véghez viszszfik, megparancsoljuk, hogy más hozzon
valamit A gabona hozatala tokba jött.
HOZD EL! v. HOZD IDE ! A vadászok nyelvén
parancsszó a vizslának valamely tárgy elhozása
végett (Apport!).
HOZDOGÁL, (hoz-od-og-ál) gyak. áth. m. hotdogálrt.
Gyakran vagy részenként, apródonként hoz.
HOZHATATLAN, (hoz-hat-atlan) mn. tt hothatatlant,
tb. —ói. Amit hozni nem lehet Jobbára
öszvetételekben használtatik. Helyrehozhatatlan kár.
VttttahothataÜan szökevény.
HÓZIVATAR, (hó-zivatar) ősz. fn. 1. HÓFÉB-
GETEG.
HOZJÁ, régi alakja hozta szónak; 1. ezt
HOZOGÁL, (hoz-og-ál v. hoz-og-a-al) 1. HOZ-
DOGAL.
HOZOQAT, (hoz-og-at) áth. m. hoeogat-tam,
—tál, —olt. Gyakran vagy egymás után, vagy apródonként
hoz; máskép : hotdogál, hotogál.
HOZOMÁNY, (hoz-om-ány v. hoz-o-mány) fn.
tt hotomány-t, tb. —ok, harm. szr. —a v. —ja. 1)
Szélesb ért minden, mit valaki hozott, pl. vagyon,
érték. Hotományomat elkSltSUem. Kévét hotománynyal
megtelepedni valahol. 2) Nőhozomány törvényünkben
azon ingó vagy ingatlan vagyon, melyet a menyaszszony
akár menyekző alkalmával, akár későbben is
szüleitől vagy másoktól is kapott, vagy öröklött és
férjéhez hozott
HOZOMÁNY!, (hoz-om-ány-i) mn. tt. hotományi-t,
tb. —ok. Hozományhoz tartozó , azt alkotó,
illető, érdeklő, arra vonatkozó. Hotományi javak. Hótományi
kérdetek.
HOZOMÁNYJOG, (hozomány-jog) ősz. fn. Azon
jog, melynél fogva a feleség vagy ennek örökösei férjétől
vagy ennek örököseitől hozomány! vagyonát annak
idején követelheti.
HOZOMÁNYOS, (hoz-o-mányos) mn. tt. hotomáuyot-t
v. —aí, tb. —ok. Hozománynyal bíró, ellátott
Hotományot feletég.
HOZÓS, (hoz-ó-os) mn. tt. hotót-t v. — át, tb.
—ói. A székelyeknél ám. viselős, terhes. Hotós ÓMttony,
feletég.
HOZZÁ, (hoz-ja-a, s a / hasonnltával is őszvehűzva
: hoz-z-á). Székelyesen : hSttá, azon éles K-
(nem közép «-)vel, mely néha *-, néha o-val váltakozik,
mint g&éttta gilinta, hernyó hirnyú, béngy& bongyol,
bérted borsod, gyertya gyortya stb. 1) A közelítő
hot harmadik személyragos állapota : hottám,
hozzád, hottá v. houája. V. ö. —HOZ, közelítő rag.
2) Igekötő gyanánt áll számos igék és ezekből származott
nevek előtt, pl. o. houaad, hottdall, hottáfog,
hotsáldt stb. mely esetben hot ragu nevet vonz vagy
nyilván, vagy alattomban, mint : hottájut a ttóhot ;
hottáfog a dologhoz; hottáttokik a henyéléihet; hotzáül
a* atttalhot; Unt hottá (a munkához); ne nyúlj
hottá (a tűzhöz) stb. A szórendre nézve a többi igekötők
szabályait követi.
HOZZÁAD, (hoízá-ad) ősz. áth. Toldalékképen
hozzátesz; hozsáilleszt; más öszveghez ad; mondathoz
kapcsol.
HOZZÁALKALMAZ, (hozzá-alkalmaz) ös». áth.
Valamihez illeszt.