FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

937 PÖLDSZORÜLAT—FÖLDVAKARÓ FÖLDVÁR—PÖLEBBÉZÖ 938
részt vagy tartományt öszveköt. Ilyen földizoros az,
mely Görögországban Ruméliát Morcával öszveköti,
ilyen a krimiai, amerikai stb. földszoros.
FÖLDSZORULAT, (fóld-szorulat) ősz. fa. l.
FÖLDSZOROS.
FÖLDSZUROK, (föld-szurok) ősz. fn. 1. FÖL-
DISZUROK.
FÖLDTAN, (föld-tan) ősz. fn. Tan, melynek
tárgya és feladata a földgolyó külső alakjáról, annak
alkotó részeiről, s ezek kifejlődés! módjáról és jelen
állapotaikról rendszeresen értekezni.
FÖLDTANI, (föld-tani) ősz. mn. Földtant illető,
ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Földtani oittgálatok,
értékelitek, munkák.
FÖLDTANILAG, (föld-tanilag) ősz. ih. Azon
ismeretek és tapasztalatok szerént, melyeket a földtan
nyújt. Valamely tüneményt földtanilag megfejteni.
FÖLDTAPOSÓ, (föld-taposó) ősz. mn. és fn.
Átvitt ért. aki egyebet nem csinál, mint hiába tapossa
a földet, vagy ahol ez van, a járdát (Pflastertreter),
föld terhe.
FÖLDTÁVOL, (föld-távol) ősz. fn. A csillagászoknál,
a nap- és hold pályájának azon pontja, melyen
ezek a földtől legtávolabb állanak. (Apogaeum).
Ellentéte : földközel.
FÖLDTEKE, (föld-teke) ősz. fn. 1) Tekéhez
hasonló világtest, melyen mi lakunk. 2) Tekealakú
készület, mely a földet kicsinyben ábrázolja.
FÖLDTENGELY, (föld-tengely) ősz. fn. Azon
egyenes vonal, melyet a föld közepén egyik sarktól
v. göncztől a másikig nyúlni képzelünk. V. ő. ÉG-
TENGELY.
FÖLDTERÜLET, (föld-terület) ősz. fa. 1) Az
egész földtekének felső szine, külseje. 2) Valamely
földrésznek, országnak, vidéknek stb. fölszine. 3)
Földréteg.
FÖLDTIZED, (föld-tized) ősz. fn. Tized, melyet
a földtermésből adni vagy helyette kész pénzben
fizetni kell. V. ő. TIZED.
FÖLDTÖLTÉS, (föld-töltés) ősz. fn. Töltés,
melyet csupán egymásra halmozott földanyagból csinálnak.
V. ő. TÖLTÉS.
FÖLDTÖZEK, (föld-tözek) ősz. fn. Némely mocsáros
helyeknek földből és fügyökerekből álló takarója,
fölszine, melyet föl lehet szakgatni, s könnyen
égő természeténél fogva tüzelő gyanánt használni. V.
ö. TÖZEK.
FÖLDTUDOMÁNY, (föld-tudomány) ősz. fn. 1.
FÖLDTAN.
FÖLDTUDÓS, (föld-tudós) ősz. fn. Tudós, kinek
rendszeres földtani ismeretei vannak.
FÖLDÚT, (föld-út) ősz. fn. 1. FÖLDPÁLYA.
FÖLDÜREG, (föld-üreg) ősz. fn. Üreg a föld
belsejében, gyomrában, melyet mindünnen földtömeg
kerít; ettől különbözik a tziklaUreg.
FÖLDVAKARÓ, (föld-vakaró) ősz. fn. Az árokásók
kétnyelü görbe vasa, melylyel a földet simára
egyengetik.
FÖLDVÁR, (1), (föld-vár) 8u. fn. 1) Vár,
melynek sánczai, falai egyedül öszvehordott és tömött
földből állanak. 2) Átv. és tréfás kifejezéstel
ám. halottak sírja, temető. Földvárra ment detnkát
árulni, azaz meghalt.
FÖLDVÁR, (2), mezőváros Tolna megyében és
Erdélyben, a brassai szász székben; továbbá falvak
Bács-Bodrog és Heves megyében (Tina-Földvár), és
Erdélyben Aranyos székben (Stékely-Földvár), s a
szebeni szász székben; végre puszták Baranya, Csanád,
Arad és Zemplén megyében; helyr. Földvár-ön,
—rá, —ról.
FÖLDVÉD, (föld-ved) ősz. fa. Vármü, mely
egyedül földből épült, földsáncz, földbástya.
FÖLDVEGYES, (föld-vegyes) ősz. mn. Ami
földdel, földrészekkel van keverve, elegyítve. Fűidvegyes
kavicfrétegek.
FÖLD VEGYÜLET, (föld-vegyület) ös«. fn. A
föld különböző nemeinek ősszevegyülése.
FÖLDVONÓ, (föld-vonó) ősz. fn. Görbe ásó,
melylyel az árkászok a főidet elvonogatják, elteregetik.
FÖLDZSÁK, (föld-zsák) ősz. fn. Földdel megtöltött
zsák, milyeket pl. háborúban szoktak használni,
hogy némi védfalul szolgáljanak.
FÖLDZSÍR, (föld-zsír) ősz. fn. Sárga festékföld,
mely érczrészekkel vegyes, máskép : földtár. Átv.
ért. a televény földnek termékeny alkatarésze.
FÖLÉ, (föl-é) ih. és névutó. Személyragozva :
fölém, föléd, fölé v. föléji, fölénk, fölétek, föléjik v.
—jak. Ám. valaminek tetejére, fölszinére. HátföléttáUt
a gólya. Feje fölé ctaptak a hullámok. Duna fölé húzódott
a köd. Máskép : fölibe. Ellentéte : alá.
FÖLEBB, (föl-ebb) ih. 1) Magasabbra, nagyobbra.
Ellentéte : alább. Menj fölebb. A tat fölebb képet repülni,
mint a liid. Még neki áll fölebb. (Km.) Fölebb
alább járni, sétálni. 2) Drágábban. Fölebb adta, mint
vette. Fölebb tartják a gabona árát. 3) Föntebb, magasabb
helyen. A farkat fölebb állt a patak mellett, a
bárány pedig alább. 4) Már egyszer elmondott hely
valamely könyvben. A fölebb (jobban : fönebb v. föntebb)
mondott elvek.
FÖLEBBÉZ, (föl-ebb ez) önh. m. fölebbit-tem,
—tél, —itt. 1) Peres ügyet, különösen valamely perbeli
határozatot, illetőleg Ítéletet alsóbb rendű bíróságtól
felsőbb rendű elébe terjeszt, visz. 2) Régiebb
Íróinknál, mint Pázmánnál, Faludinál, ám. felsőbb
polczra, hivatalra, méltóságra vágyik , törekszik; és
fennhéjáz.
FÖLEBBÉZÉS, (föl-ebb-éz-és) fn. tt fölebbétét-t,
tb. —ék. 1) Peres ügynek, különösen az abban
! hozott bírói határozatnak, ítéletnek fölebbvitele. 2)
1
Magasabb polczra, hivatalra, rangra vágyás.
FÖLEBBÉZÖ , (föl-ebb éz-ő) fő- és mn. tt. fö-
lebbfzö-t. 1) mn. Nagyra, magasra vágyó. FölebbetS
1
kevélytég, kivántág, magavitelet. 2) fn. Peres ügyet
, felsőbb bíró elébe terjesztő.