FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1127 GUBACS-GUBÁS GUBÁS-GUCSÁN 1128
annyi is mint buga, golyó, pl. a nemed gubája. 5)
Baranyában ám. penész. 6) Gömbölyű sütemény kenyértésztából,
néhutt : bobálka. 7) Tájszólással, pl.
Pozsony megyében annyi is, mint kutya. Innen e
közmondat : Eben gubát (azaz kutyát) éteréit.
GUBACS, (1), (gub-acs) fa. tt. gubaet-ot. Dióalakú
, s göröncíöa héjú termény a tölgyfákon, mely
az által képződik, ha az úgynevezett gubacslégy a
tölgyfa virágkelyhét vagy levelét átböki, de ás elsőféle
alkalmasb borkészítésre, mint a második. Máskép
: gubd, stuka.
GUBACS, (2), puszta Pest megyében; helyr.
Gubáét-ön, —rá, —ro7.
GUBACSBOGÁR, (gubacs bogár) ősz. fa. A
tölgyfákon élődő légyfaj, mely tojásait a tölgyfa
virágaiba és leveleire lerakja, s az által gubacsokat
képez.
GUBACSLÉGY, (gubacs-légy) L GUBACSBO-
GÁB.
GUBAC8SZEDÉS, (gubacs-szedés) ősz. fa.
Cselekvés, midőn a tölgyfákon termett s lehullott
gubacsokat öszvegyüjtik.
GUBACSSZEDÖ, (gubacs-szedő) ősz. fa. 1)
Személy, ki a lehullott v. levert gubacsokat öazvegyfijti.
2) Ki gubacscsal kereskedik, a gubacsot bevásárolja.
V. ö. GUBACS.
GUBAHODIK, (gub-a-h ód ik) Tájszó, 1. GU-
BALYODIK.
GUBALYODIE, (gub-aly od-ik) k. m. gubalyod-tam,
—tál, —ott. Győr vidékén ám. csökönyösödik,
neki bőszül. Neki gubalyodik. Balatonmelléken
ám. hirtelen jó kedvéből egyszerre megváltozik. Neki-
vagy meggubalyodni.
GUBANCZ, (gub-ancz) fn. tt gubanc*-ot. Jelent
tekeredett, öszvevissza zavart szőrt, gyapjút, hajat,
kendert stb. Innen lett : gubancsos. MerS gubanct a
haja. Ily gubanczot nem lehet mtgfonni. Kigerebenetni
a gubanczot. V. ö. BOGÁCS.
GUBANCZOS, (gub-ancz-os) mn. tt. gubanctoi-t
v. —ál, tb. —ak. Gubanczokba tekeredett, csavarodott,
kóczos, baglyas. Gubanctól haj. Gubanczot ttör,
gyapjú. Gubanczot kutya. Gubanctól ctigdnygyereJe.
GUBANCZOSODIK, (gub-ancz-os od-ik) k. m.
gubanctotod-tam, —tál, —ott. Gubanczossá lesz, kóczosodik,
baglyasodik. A fésületlen gyermek elgubanczoiodik.
A bortorjánok közt legelő birkák meggubanctoiodnak.
GUBANKODIK, (gub-an-kod-ik) k. m. gubánkod-tam,
—tál, —ott. Veszekedésbe ereszkedik, keveredik
, valakibe bojtorjánkodik vagy bojtorkodik.
GUBARCZ, paszta Tolna megyében; helyr.
Gubára-ön, —rá, —ról.
GUBÁS, (1), (gub-a-as) mn. tt gubát-t v öt,
tb. —ak. 1) Fürtös, fürtökbe göngyölödött, fürtös
szőrű. Gubát ttür. Gubát juh. Gubát keetke.
„Várj tejeüen gubás kecske." Faludi.
2) Gubában járó, gubába burkolódzó. Gubát legény.
Gubát lolyd, ki a guba (legények gubája) alá búvik.
V. ö. GUBA.
GUBÁS, (2), (mint föntebb) fn. tt gubát-t, tb.
—ok. Gubakészitő mesterember.
GUBB, (gub-b v. gub-v v. gub-u) elvont törzsök,
melyben a 6 hangzato.>ság kedveért kettőztetett.
Származékai : gubbad, gubbaszt, gubbatzkodik. Rokon
vele a gugg. Jelent öszvegömbölyödést, ginbülést
GUBBAD, (gub-b ad =r gub-v-ad = gub-uad,
rokon vele a hellén xvnico, xvarú^m) önh. m.
gubbad-t. Emberről, s más állatokról, de kivált madarakról
mondatik, midőn hideg vagy gyöngélkedik
miatt vagy álmosságból öszvehuzódva ülnek. Gub
badnak ötttsel vagy ülőn a tyúkok. Gubbad ttot időben
a veréb.
GUBB ADÓZ, (gnb-b-ad-oz) önh. m. gubbado*
lám, —tál, —ott. Folytonosan, tartósan gubbad. Hidegben
gubbadoenak a fiatal vagy gyöngébb baromfiak.
V. ö. GUBBAD.
GUBBASZKODIK, (gub-b-asz-kod-ik) k. m.
gubbatzkod-tam, —tál, —ott. L GUBBADOZ.
GUBBASZT, (gub-b-asz-t = gub-v-aszt =
gub-u-aszt) önh. m. gubbaitt-ott, htn. —n* v. —a*i.
Gubbadva fii. Nem bírván áth. értelemmel, tárgyeset
nélkül áll a mondatban. Gubbantanak a» (Umo« tyukok.
Egy értelmű vele : gunnyattt.
GUBICS, (gnb-ics) fa. L GUBACS.
GUBITA, (gub-it-a) fn. tt gubitát. Somogy megyei
szó. L. GUBACS.
GUBÓ, (gub-ó) fa. tt gubó-t. 1) 1. GUBACS.
2) Csomó vagy gombolyag, melybe a selyembogir
beköti magát Selyemgubó. 8) Átv. ért. egyfigyü,
buksi, ostoba, ki butaságában meggubbadva jár.
„Nem ily szelíd az ő keze,
Ha a félgubó és félokos
pagálylyal jarulgat elébe ,
Öl akkor, és nem sért nyila."
Kazinczy Ferencz.
GUBÓBOGÁR, (gubó bogár) ősz. fn. 1. GU-
BACSBOGÁB.
GUBÓLÉGY, (gubó-légy) ősz. fn. 1. GUBACS-
BOGÁR.
GUBONA, puszta Borsod megyében; helyr.
Guboná-n, —rá, —ról.
GUBÓPÖFETEG, (gubó-pöfeteg) ősz. fn. Világos
sárga bőrű pöfetegfaj. V. ö. PÖFETEG.
GUBÓVIRÁG, (gubó-virég) ősz. fn. Növény,
melynek tömötten öszveálló virágszirmait egy közön
kehely tartja őszve. Minden virágosának van különös
csőalaku kelyhe. (Globularia).
GUCS, rokon, sőt azonos gug gyökkel; 1. e*t
GUCSÁN, ALSÓ—, FELSŐ—', helységek Posega
megyében; helyr. Guctán-ba, —bán, —M/.