FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1645 HOL—HOL HÓLABDA—HOLDAS 1646
lenm stb. Midőn a hol szó elébe némely határosó
szók, mint: né, te, bár, akár, műiden, vola stb. tétetnek,
ám. helyen, pl. néhol = némely helyen, sehol
= se helyen, akárhol = akármely helyen, mindentol
= minden helyen, stdihpl = száz helyen, valahol
= valamely helyen stb. Hágában is eléjön, valahol
helyett, pl. „Harmad jószág: ás szent alázatosáig.
Ó ki nagy kénes! ha hol bizonynyal lelettetik."
Carthausi névtelen. Ezen öszvetételekben pedig:
holmi, holvaló, holüben, holmikor ám. némely, azaz
némely mi v. valami, némely való, némely izben, némely
mikor. Majd, mott értelemmel bír ezekben : hol
üt, hol olt, hol Így, hol úgy, hol jön, hol megy, azaz
majd itt, majd ott, majd így, majd ügy, majd jön,
majd megy, vagy : most itt, most ott, most így, most
úgy stb. Ezen mondatkákban : hol volt, hol nem volt
ám. volt is, nem is. A mesélök nyelvén pedig ám.
hol volt, vagy hol nem volt, (nem tudom, de elég az
hozzá, hogy) volt egyszer stb.
HOL, (2), elavult m., mely a szintén kiavult
holda, hóival, és a köz divata holnap időhatározókban
is megvagyon. Régi jelentése : hajnal, reggel, nap
kelte; továbbá, ám. azon nap, mely a legközelebbi
hajnal után következik. Innét a régies : hóival, azaz
regre! = holnap (mane, cras). É» igen hóival felkelvén,
elment pvttta helyre, (ét diluculo valde). Mfinch.
cod. Gyöke vagy a fehérséget s fényességet jelentő
hó (hó), (honnan ,hal-vány' is), minthogy reggel, hajnalban
fényesedik, világosodik az ég; vagy hihetőbben,
az emelkedés, kelés eszméjét kifejező hó, minél
fogva hol annyi, mint kel v. kői, kelet, világ vagy
nap kelte; így a nap alászállta, esése : etl : tehát
hol-val, (= kel-vei, köl-vel) ám. nap keltével (regvei
v. reggel, hajnalban), valamint: etl-vel ám. nap nyugtával.
A finn kői Fábián L szerént ám. príma lux matatina.
Has eredetű : hajnal. V. ö. HAJNAL. Ezen
két fogalmat : regvei és legkSzelebbi nap, más nyelveken
is azonosították, ilyenek a görög-latin ourora és
avQiOf t német Morgen és morgen, illír jutro és tajuíro,
s Hunfalvy P. szerént a finn huomen és Áttörni.
Különös figyelmet érdemel Bopp Percncz véleménye
(391. és 392. §§.) a szanszkrit hjait (ám. tegnap)
éfl fvatt (ám. holnap) szók származtatására nézve.
T. i. szerinte általában a ,tegnap', ,ma' (a régi
halotti könyörgéaben: ,ez napon') és ,holnap' időt jelentő
szókban névmások és a nap nevezetei (Tagesbenennnngen)
foglaltatnak. Különösen l-szőr hjast
szóban az első rész hí, a másik pedig díváit (= dies,
nap) rövidülete, a latin heti v. heri (hes-ternus) szóban
is nyilván meglátszik a hi-c névmás, így a görög
2#éf-ben is a jf, h helyett van; az egész tehát: hj-aiz
ám. azon nap, (jener Tag); 2-szor (VÖM szóban az
első rész f = k szintén ám. ka v. ki, v. tű kérdő, illetőleg
mutató névmás és vatt szintén divait, tehát
ez is ám. azon nap, t. i. előre, (jener Tag vorwárts;
a ,ma' nevezete csaknem mindenütt világosabb, pl. a
latin hódié ám. hoc die, a német heute Heyse szerént
ám. hiu-tagu). Ha ezen fejtegetéseket vennők alapul:
a magyar tegnap annyi volna, mint eddig-,,vagy régiesen
eddég-nap v. üteg-nap, mely, mint tudjuk régente
csak lege, legeit, legeién egyszerű alakokban is
használtatott; (im-ént szintén ám. em-ént; lásd :
IMÉNT); és holnap ám. ahol-nap, (valamint e* napon
ám. e jelen napon); melyekben még tisztábban megvolnának
az elemek, sőt magok a fogalmak is tisztábban
látszanának, mint a föntebb! fejtegetésekben.
HÓLABDA, (hó-labda) 1. HÓGÖHB.
HÓLAM, (hó-lam) ősz. fa. Lám vagy lust, vagy
nedvesség, az elolvadt, vizzé vált hóból. Hálámtól
áláeott lábbeli, ruha alja.
HÓLAHOS, (hó-lamos) ősz. mn. Hólammal bemocskolt,
nedvesített, hólamtól átázott Hólamoi ruha.
HOLBÁK, fala Erdélyben, FÓgaras vidékében;
helyr. Holbák-on, —rá, —ról.
HOLCSIKÓCZ, falu Zemplén megyében; helyr.
Holctikóct-on, —rá, —ról.
HOLD, (ho-l-d) fn. tt. hold-at, harm. szr. —ja.
Eredetileg valószínűen hód, (lásd ezt) s l becsnsstatása
által elvété a hosszú hangzó vonását Példák
vannak erre a etók, csóka, nSke szókban, melyeket
a nyalkán vagy szépen beszélni akaró köznép több
vidékeken így ejt ki : ctolk, etolka, nölke. Ide tartozik
az oltalom is, ótalom helyett Némelyek égi test
értelmében akként is származtatják : holt, t. i. holtvilág
, azaz halvány világ. És földmértek értelmében
hoföld, azaz iga föld. Egyébiránt mint köz divata
az irodalomban is elfogadtatott és pedig mindkét
értelmében, azaz 1) mint égi test, 2) mint földosztály,
lanczföld (jugerum). Holdfogyatkofát, holdvilág.
Megújul, megtelik a hold. A holdnak udvara,
van. Világtí, bujkál a hold.
„Kél a hold az éj lovagja;
Hold kíséretében,
Hint hűséges apród, a kis
Esti csillag megyén.
Indulóban vagyok én is,
8 nem megyek magamban :
Holddal esti csillag, vélem
Égő szerelem van." Petöfy.
Továbbá : Halottamra fitetni a földbirtoktól. Stá»
hold erdő". Éter hold roeiö. V. ö. HÓD, (1), és (3).
HOLDA, (hol-da) 1. HÓDA.
HOLDAD, (hold-ad, vagyis hold-a-d) mn. tt
holdadat. Hold alakú.
HOLDAI, (hol-da-i) 1. HOLNAPI.
HOLDAKELVE, (holda-kelve) ősz. ih. Regi
kifejezés. Béggel, legközelebbi napkeletkor. Y. ö.
HÓDA, (2).
HOLDAS, (ho-l-d ás) mn. tt holdai-t v. —át,
tb. —ok. 1) Hódos v. hódas, azaz fehér folttal, fehér
csillaggal jegyzett Ezen értelemben fordul elé a
„Napot holdat lovak" czímfl népmesében. 2) Holdat
ábrázoló rajzokkal, képekkel, faragv&nyokkal stb.
ékesített Holdat lobogó. Holdat torok tátorok. 3)