FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1131 GUGSOL-GÚLA GÚLAALAKÚ-GULYÁSHÚS 1139
GUGSOL, (gng-os-ol) önh. m. gugtoU 1) Folytonosan
goggon ül. 2) Áty. tréfás ért fogra, zárva,
börtönben, kurta vason ül. A vármegye hátán gugtolni.
Keményebb hangon : kuktól.
GUGY, rokon részint gug gyökkel, részint némely
származékokban hangutánzó, midőn ismét koty,
bugy gyökökkel vagy gagy gyökkel iá egyezik, pl.
gugyi ám. gugyó = kotyó, kottyanó, vagy pedig
gagyó, azaz gagyogó. V. ö. GUGYL
GUGYELA, palócz tájszó, L GQNGYOLA.
GUGYI, (gugy-i) hangutánzó fn. tt. gugyi-t.
Tréfás nyelven ám. pálinka, máskép : gugyU, melytől
mértéken túl gügySg, gagyog tű ember. Kriza J. szerént
a székelyeknél a pálinka utolja (kottyanója ?).
GUGYOG, (gngy-og) önh. 1. GAGYOG, GÖ-
GYÖG.
GUGYOLÓ, (gugy-ol-ó) fn. 1. GURGYAL.
GUGYOR, (gugy őr) fn. tt gugyor-t t tb. — ok.
Balatonmelléken ám. két hegy közt levő árok vagy
tekenő forma szoros völgy. Rokon kutyor, gödör
szókkal.
GUGYORODÁS, (gngy or-od ás) 1. GUGORO-
DÁS.
GUGYORODIK, (gugy-or-od-ik) L GUGORO-
DIK.
GUJ, elvont gyöke a guja, gujdt származékoknak.
Megegyezik a goly és guly gyökökkel.
GUJA, (gnj-a) fn. tt gujdt. Tekealakú fadarab,
mclylyel a falnsi és pásztorgyermekek játszani szók*
tak. Székely szó. Rokon golyó szóval.
GUJATYÚK, (guja-tyúk) ősz. fn. Farkatlan,
kusza tyúk, melynek széle hoszsza egy, mint a gnjáé
vagy golyójé. Székely szó. V. B. GUL.
GUJÁZ, (guj-a-az) önh. m. gujás-tam, —tál,
—olt. Guja nevű tekével játszik.
GUJÁZIK, (guj-a-az-ik) k. m. guját-tam, —tát,
—ott. Csomózik, megdagad. Felgujánolt a feje. Akkorát
gujátott, mint a kujakom. (Kriza J.). Székely szó.
GUL v. GÚL, T. GULY, elvont gyökök, melyekből
gúla, gúláét, gúla, gulya stb. származnak.
Jelentése, mint a többi gu gyökelemből eredett gyöktársainak,
kanyarodás, körűitekére*, vagy tekeredés,
forgás, gömbölyttslg. A héber SlJ v. h^ a hasonló
hangzatú arab szóval együtt ám. körüljár, kereng,
innen : kor, nemzedék, és egyik arab származékban:
sereg; megegyezik vele a magyar gúla v. gulya főnév;
továbbá: rni ám. dörzsöl, ledörzsöl; kopaszít, meztelenit,
foszt, és nSi ám. nyír, lenyír; mindkettő
megegyezik a magyar gúláét, gulya (guja) melléknevekkel
; végre ide tartozik : SSl ám. kanyarít, tekerít,
hengerít; továbbá vastag, nagy, méltósigos, dicső
(volt), ennek pedig gúla (pyramis, olaszul gúglia),
felel meg a magyarban.
GÚL, 1. GUL.
GÚLA, GULÁS, 1. GULYA, GULYÁS.
GÚLA, (gúl-a, v. ö. GÚL) fn. tt gúlát. Oszlop,
melynek alapja bengerded vagy négyszegtt, s fölfelé
lassanként öszvemegy, és legtetején csúcsosan végződik.
(Obeliscus, Pyramis). Egyiptomi gúlák.
GÚLAALAKÚ, (gúla-alakú) ősz. mn. Minek
alakja a gúlákéhoz hasonló. Gúlaalakú toronytetö.
GULACS v. GULÁCS, (1), (gul-acs v. -ács)
mn. tt. —öt. Kopasz, kinek a haja elment Mondjak
szarvasmarháról is, midőn a szőre elhull. Rokon vele
a latin calvui, német kahl.
GULÁCS, (2), falvak Beregh és Szála megyében
; helyr. Guláci-on, —rá, —ról.
GULÁCSOS, (gul-ács-ős) mn. tt guláetot-t v.
—át, tb. —ói. Imitt amott kopasz, meztelen, szüretien
borii. Guláctot betfg marha.
GULAMEZŐ, puszta Pozsony megyében; helyr.
Gulametö-n, —re, —rol.
GULÁSZTA, (latínul colaitra v. eoluttra v.
eoloitrum) fn. tt guláníát. Elles után első ízben fejt
vagy fecscsent tej; máskép : feestej, elötej. Szalhmárvidéki
tájszó.
GULASZTÁS TEJ, 1. GULÁSZTA.
GULÁSZTRA, L GULÁSZTA.
GULY, 1. GUL.
GULYA, (1), (guly-a) fn. tt gulyát. Szélesb
ért szarvasmarhákból álló csorda, melyben meddő tehenek,
borjúk, tinók, heverő ökrök vegyest legelnek.
Stántát után kihajtani gulyára a* ökröket. Szorotb
ért tenyésztésre, szaporításra szánt tehenekből álló,
s rendesen tavasztól késő őszig a szabad ég alatt
tanyázó csorda. Gulyát Sritni, legeltetni, itatni. Gulyán
v. gulyában nevelt borjúk, tinók, üttűk. A gulyából
kiterelni egynéhány tinót. Megtavarni, mtgkergetni
a gulyát. Nagy gulyája van a ránatában. (Km.)
V. ö. GUL. Az arabban eháila ám. jnhnyáj, kecskenyáj.
Figyelmet érdemel, hogy a szanszkritban go,
gau, a perzsában ghau, gao, ám. a német JZwA, Ocht,
melyekkel a magyar gulya első tagja is hangokban
egyezik.
GULYA, (2), (guly-a, v. ö. GUJA és GULY)
mn. tárgyeset : gulyát. Gulya lyuk, azaz kusza tollú,
farkatlan tyúk. L. GUJATYÚK.
GULYA, (gúly-a) 1. GÚLA.
GULYAAKOL, (gnlya-akol) ősz. fn. Akol,
melybe éjjelenként vagy zivataros időben vagy télre
vagy etetés végett a gulyát beterelik. V. ö. AKOL.
GULYABELI, (gulya-béli) ősz. mn. Gulyához
tartozó, gulyában tenyészett, nevelkedett. Gulyabeli
tehenek, ökrök; kBlönböztetésfil az istállós marhától.
GULYÁS, (guly-a-as) fn. tt gulyát-t, tb. —ok.
Pásztor, ki a gulyát őrzi. Örtg gulyát v. ttámadó gu-
Igát. Én vagyok a petri gulyát, én ónom a petri gulyái.
(Népd.).
GULYÁSBOJTÁR, (gulyás-bojtár) ősz. fn. A
fő v. számadó gulyásnak legénye, segéde. A bojtárom
viten táron, magam a paplanot ágyon. (Petri gulyás
nótája).
GULYÁSHÚS, (gulyás-hús) ősz. fn. Vöröshajmával,
paprikával, köménymaggal fűszerezett,