FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1501 HÉ—HÉBEHÓBA HEBEHURGYA—HÉBUSZ 1602
vért sebesebb mozgásba, a testet ízzadásba hozza, s
a növényekre némileg lankasztó, fonnyasztó erővel
hat. Izzadni a nap hevétől. Nagy kében lekonyuló virágok
, falevelek. Forró víz heve. Hevet havat Sstvehord.
(Km.)' Mondjak különösen a természetes meleg
vizekről : budai hevítek , pöstyéni, trenesíni, bártfai,
mehádiai hévíz,- HéfSrdSk. Neveztetnek róla több helységek
is • Héhalom, Hékéd, Hékút, Hévíf. Átv. ért.
élénk állapot, az érzékek és indalatok magasztaltabb
foka. Harca v. csata hevében nem érezni a kapott sebet.
Inaidat hevétől elragadtatni. Vitatkozás hevében
megsérteni valakit. Fokozva : hevebb, leghevebb. V.
ö. HŐ.
A hé v. hév vagy hő szóban és a hi-d-eg, hü-s,
hó szókban levő különbséget — amazok meleget,
emezek hideget jelentvén — mint látjuk, csak az
önbangzók, vagyis a lehelésnek különböző foka, tömöttebb
és terjedtebb kiömlése jelöli, így a sinai
nyelvben hán hideget, hin pedig hőséget jelent. Tudjuk
a köz életben is, hogy a meleg ételt, italt megfiijjuk,
hideg tenyerünkbe pedig bele huhúkolunk,
mindenütt a lehelés segítségével. Sínai nyelven U
általán a leheléi, hehentés : Át (suspirare).
HÉ, (2), L HE, (3).
HÉ (3), L HE1(1).
HEÁBA v. HEÁBA, n'-ies; 1. HIÁBA.
HÉÁN, 1. HÍÁN.
HÉANYAG, (hé-anyag) ősz. fn. Általán minden
, mi eszközli, hogy a testek átmelegüljenek, mi
által a testekben melegség fejlik ki; nagyobb fokozatban
: tűz , melyben a melegség világossággal párosul.
HÉAS, 1. HÉJAS.
HÉAZ, 1. HÉJAZ.
HEB v. HÉB r. HÖB. elvont gyök, melyből
hebeg, hebegés, hebegő, hebehurgya stb. származékok
erednek. Jelenti a szapora beszédnek vagy akadozó
nyelvnek zavart, s nehéz értelmű hangját.
HEBE, (heb-e) hebehurgya öszvetett szóban.
HEBEG v. HEBEG v. HÖBÖG, (heb-eg) önh.
m. hebeg-tem, —tél, —élt, (v. höbög, höbögVtt). Oly
emberről, kivált gyermekről mondjuk, ki igen szaporán
vagy akadozó nyelven beszél, s a szókat csak
tördelve és zavartan ejti ki. Némely tájszólással :
ebeg. V. ö. REBEG.
HEBEGE v. HÉBÉGE v. HÖBÖGE, (heb-eg-e)
fn. tt hebegét. Személy, kinek nyelve hebeg. Olyan
alkotása szó, mint : bugyoga (korsó). V. ö. HEBEG.
HEBEGÉS v. HEBEGÉS v. HÖBÖGÉS, (hebeg-és)
fn. tt hebegés-t, tb. —ék. Akadozó nyelven,
szaporán, zavartan, értelmetlenül beszélés.
HEBEGŐ v. HEBEGŐ v. HÖBÖGŐ, (heb-eg-ő)
mn. tt. hebegö-t. Akadozó nyelven , igen szaporán, s
e miatt zavartan beszélő. Hebegi} gyerek. Hebegő'
nyelv.
HÉBEHÓBA v. HÉBENHÓBAN, (hébe-hóba)
ősz. ih. 1) Tulajd. melegben, hidegben, nyáron, té-
len. 2) Szokottabb értelemben : néhanéha, olykorolykor
, helylyelközzel. Máskép : hébekorban. E második
értelemben a hó időt, kort jelent általán, s a
hé csak ikertársa, mint ezen szókban : teltül, tétova,
szanaszét, a tél, te, szánó szók.
HEBEHURGYA, (hebe-hurgya) ősz. mn. 1)
Tulajd. akadozó, szapora, értetlen hang, azaz hebegő,
hurogó. Hebehurgya bestéd, nyelv. 2) Átv. szeles,
ide-oda kapkodó, hirtelenkedő. Mint főnév jelent ily
talajdonsággal bíró személyt. Máskép : hetlekotla,
kelehajti, ketleíotra, habahurgya.
HEBEHURGYÁLKODÁS,(hebe-hurgyálkodás)
ősz. fn. Tulajd. ért beszédbeli akadozás, hirtelenkedés.
Átv. szeleskedés , szeleverdiség, ide-oda kapkodás.
HEBEHURGYÁLKODIK, (hebe-hurgyálkodik)
ősz. k. m. hebehurgyálkod-tam, —tál, —ott. Tulajd.
akadozva, igen szaporán, elhamarkodva beszél. Átv.
ért. szeleskedik, szilajal hirtelenkedik, ide-oda kapkod.
HEBEHURGYÁS, (hebe-hurgyás) ősz. mn. Hebehurgyaféle,
olyan, mint a hebehurgyák cselekvése
szokott lenni.
HEBEHURGYASÁG, (hebe-hurgyaság) ősz. fn.
Beszédbeli vagy cselekedetben szélesség, kapkodás,
hirtelenkedés ; hetlekotlaság. Hebehurgyaságból elárulni
a titkot, viszásan, fonákul tenni valamit, stb.
HEBEHURGYÁSKODIK, lásd : HEBEHUR-
GYÁLKODIK.
HEBEHURJA , HEBEHURJASÁG, 1. HEBE-
HURGYA, HEBEHURGYASÁG.
HÉBEKORBA v. HÉBEKORBAN, (hébe-korba)
ih. 1. HÉBEHÓBA.
HÉBER, (némelyek szerint Hébertől Semnek
kisunokájától; mások szerént ébher ám. túlsó, tulnan
való, az Euphrat túlsó részéről Kánaánba vagy Palestinába
jött); fn. és mn. tt. héber-t, tb. —éle. Zsidó
nemzet régi neve , melyet azonban most is, kivált a
tudományos nyelvben, és a zsidók iránti kíméletesebb
beszédben használni szoktunk. Héber nép, szokások.
Héber nyelvet tanulni, érteni. Tanítóm, igen jeles héber
volt, ám. jól tudott héberül.
HÉBER, fn. tt hébér-t, tb. —ék; a németektől
vett tájdivatos idegen szó; magyarul: szívótok, lopótök,
szivóka, vagyis csöves nyeltt eszköz, mely által
pl. bort húznak ki a hordóból.
HÉBERSÉG, (héber-ség) fn. tt. héberség-ét. 1)
Zsidó népség, zsidóság, mint gyülekezet vagy testület
2) Nyelvnek vagy erkölcsöknek zsidós tulajdonaága.
Héberséggel vegyített újtestamentomi könyvek.
Nyelvbeli, szokásbeli héberség.
HÉBERÜL, (héber-ül) ih. Héber nyelven, azaz
régi eredeti zsidó nyelven. Át ó szövetségi könyvek
eredetileg héberül irvák. Héberül olvasni, írni, beszélni.
HEBETÉL, (heb ét él) 1. HABATOL.
HÉBUSZ v. HÉBUZ, (hé-busz v. -bűz) ősz. fn.
Baranyában a nagyon fölmelegült ember fuvása, szuszsza.
Egyszerűen is mondják : busz.