FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1561 HÍ—HÍAN HÍÁN-HIB 1562
(v. hívunk), hívek, hívál, hívandok. 2) Mássalhangzón
kezdődő ragok előtt rendesen segédbetü nélkül áll,
de föl is veheti a v betűt, pl. hűt v. hívit, hit ok v.
hívtok, hínak v. hívnak, híja v. hívja, híndm v. hívnám.
Teljes múltban : hltam v. hittan v. hívtam, hítál
v. hutái v. hívtál, hit v. hitt v. hívott. Az f t mindenütt
röviden is ejthetjük. Értelme : 1) Valakit szóval
vagy bizonyos jellel magához idéz, közeledésre
int Itt vagyok, miért hitál f Hívd ide a szolgát. Behíni
a cselédeket. Egybehíni az el»téledt katonákat.
Elhini valakit magával. Eléhíni a vallatandó rabot.
Félrehini valakit. Haza híni az utczdn futkosó gyermeket.
Háírahíni át elOnyomult csapatot. Kihíni a* ellenfélt
bajvivátra. Meghíni jó barátinkat lakomára.
Öszvehíni a tanácsosokat. Visszahíni a követeket. Régiesen
: meghíni besz 'djét, ám. visszavonni állítását;
reáhini valakire ám. idézni valakit. 2) Bizonyos néven
nevez. Hogy hínak öcsém ? (mi a neved ?). Hát
téged kinek hínak f Minek is hívják no ! Hívj te engem
akárminek, nem bánom. Valakit becstelennek, gaznak
híni. Nebántsdnak híják a másét. (Km.). Általános értelemben
rokona a latin cieo, ci-t-o, német hei-sz-en.
Sínai nyelven khi, ám. lehelet (németül Hauch), mandsur
nyelven kai kiáltás (v. kajáltás), a szanszkrit
khja ám. szól.
HÍ, (4), elvont törzse híves v. híves, hívtí v. hivit,
hideg stb. szóknak; máskép hű, melytől Mis v.
hűvös, hűl, hűt stb. származnak. V. ö. HÉ fn.
HÍA, I. HÍ, (3) alatt.
HIÁBA v. HIÁBÁN, (hi-a-ba) ih. Hasztalanul,
sikeretlenül, czélt nem érve, a föltett szándékot nem
teljesítve , azaz valaminek hiával, üresen. Hiába fáradni,
beszélni. Hiába járék, mit sem kaptam. Hiába
fürdik a csóka, nem lesz hattyú belőle. (Km.). Eben
hiába (Km.). Nem hiába csörgőit a haraszt, (azaz nem
ok nélkül). Itt hiába minden szó, mert így kell lenni.
Hiába tölteni az időt, azaz dologtalanul.
HIÁBAVALÓ, (hiába-való) ősz. mn. 1) Haszontalan,
siker nélküli, foganatlan, czélszerütlen. Hiábavaló
munka, fáradság, költekezés. 2) Megvető ért. alávaló,
hitvány, fölösleges. Minek fz a hiábavaló beszéd f
Eredj innen, te hiábavaló. Holmi hiábavaló rongyokra
kiadni a pénzt. Nyár és harmat, fél és hó, mind csak
hiábavaló. (Kölcsey. Vanitas vanitatum).
HIÁBAVALÓSÁG, (hiába-valóság) ősz. fn.
Hasztalanság, alávalóság, hitványság, mi nem érdemel
tekintetet; kicsiség, apróság. Ez mind hiábavalóság.
Hogy tudsz ily hiábavalóságon kapni, búsulni,
örülni f Hiábavalóságokra kidobni a pénzt.
HIACZINT, fn. tt. hiaczint-ot, harm. szr. — ja.
Egy a görög 'váxiv'Jos (hyacinthus) szóval. Növény
a hajmagyöküek nemzetségéből, mely szép, különféle
színű és jó illatú virágai miatt kedves , s elo'tavaszszal
nyílik. Máskép : jáctint.
HÍAN, (hí-ftn) régiesen ám. üresen, hiába. „Eleresztek
ötét hían," (diraiscrunt eum inanem). „Mit
állótok itt hían raend e napot estig?" (Quidhicstatis
tota die otiosi). Tatr. c. V. ö. HEON, HIÚ és HIÚAN.
HÍAN, 1. Hl, (3) alatt.
HIÁNY, HÍÁNY, (hi-a-any) fn. tt. hiány-t, tb.
—ok, harm. szr. —öv. —ja. 1) Valaminek nem léte
, üresség, szükség. Pént hiányában lenni. Fában,
gabonában hiányt szenvedni. 2) Fogyás, fogyatkozás.
Hiányt okozott mindenféle eleségben a hadi táborozás.
3) Valamely tulajdonságnak, szükséges kelléknek
nem léte, különösen erkölcsi fogyatkozás. Valamely
műnek hiányait kimutatni, megróni. Ezen dologban
semmi hiányt nem találok. 4) A szám- és betűvetéstanban
némelyek a latin minus műszó magyarítására
használják, pl. 10 — 4=6, (mondd: tíz, hiány v. hía
négy, annyi mint hat); a plus pedig meg l -J- l — 2,
(egy, meg egy kettő).
HIÁNYJEL, (hiány-jel) ősz. fn. Általán írásjel,
(') valamely betűnek vagy szótagnak kihagyását mutató,
pl. hogy', a! t', ezek helyett : hogyan, az, ez. Az
Akadémia újabb helyesírási elvei szerént a hiányjel
mindenütt elmarad, s az általános szokás a hiányjel
kihagyását szintén elfogadta.
HIÁNYOS, (hi-a-any-os) mn. (t. hiányos-t v.
—át, tb. —ak. Minek valami hiánya van, mi nem
teljes, nem tökéletes; csonka, fogyatkozott. Hiányos
arany, mely nem üti meg az illő mértéket. Hiányos
mérték. Hiányos könyv, melynek valamely része nincs
meg. Hiányos mű. Hiányos hadsereg.
HIÁNYOSAN, (hi-a-any-os-an) ih. Hiányos állapotban
, nem egészen, nem teljesen, csonkán. Hiányosan
mérni a gabonát. Hiányosan rakni az ölfdt.
V. ö. HIÁNYOS.
HIÁNYOSÍT, (hi-a-any-os-ít) áth. m. hiányorított,
htn. —ni v. —ani. Hiányossá tesz. Aranyat
reszelSoel hiányosítani. A teli zsákot egy-két maroknyival
meghiányosítani.
HIÁNYOSODIK, (hi-a-any-os-od-ik) k. m. hiányosod-tam,
— tál, —ott. Hiányos állapotba megy
által, kiegészítő részei fogyatkoznak. Zsizsik vagy
más kártevő állatok állal hiányosodik a gabona.
HIÁNYOSSÁG, (hi-a-any-os-ság) fn. tt. hiányosság-ot,
harm. szr. —a. Valaminek hiányos állapota
vagy tulajdonsága. A megreszelt aranyért hiányossága
miatt kevesebbet adni. A mérték hiányosságát
észrevenni. V. ö. HIÁNYOS.
HIÁNYZIK, (hi-a-any-oz-ik) k. m. hiányzott,
htn. —ani v. hiányozni. Nincsen meg, szükség van
benne; bizonyos helynek betöltésére még kívántatik
; távol vagyon, nincs jelen. Mindenét visszakapta,
csak egg darab ruhája hiányzik. Nála a pénz mindig
hiányzik. Még két ülnök hiányzik. legjobb barátink
hiányzanak társaiágunkból. Mi hiányzik még f V. ö.
HIBÁZ, HIBÁZIK.
HIB, elvont gyök, melyből hiba, hibbad, hibban,
hibog, hibák, hibóka, hibarcz, s ezek származékai erednek.
Jelenti a testnek azon mozgását, midőn félre
billen vagy alászáll, midőn rendes vagy egyenes irányából
alá vagy ferdére hajlik. Rokon a hiányt, fogyatkozást
jelentő hi gyökkel, mennyiben a hibogás,