FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1249 GYÜLHELY—GYŰLÖLETÉSSÉG GYŰLÖLKÖDÉS—GYŰLPONT 1250
ért. -vegyes, zagyva, csöcselék, csajvadék nép. V. ő.
HAD.
GYÜLHELY, (gyűl-hely) ősz. fa. Hely, ahová
társalgás vagy tanácskozás végett öszvegyülni szoktak.
Máskép : gyühely, gyuláé.
GYŰLIK, GYŰLIK, (gyü-űl-ik) k. m. gyül-t.
A kóros testről, sebről mondják, midőn geny, rútság
támad benne, e megdagad. Maga a genyes daganat
gyulát v. gyülevényi
GYŰLŐ, GYŰLŐ, (1), (gyü-ül-ő) mn. tt. gyiilö-t.
Ami vagy aki gyűl.
GYŰLŐ, GYŰLŐ, (2), (gyü-ül-ö) fn. tt. gyülö-t.
Általán jel, mely által az illetőknek tudtukra adatik,
hogy öszvegyüljenek. Különösen a gyalog katonaságnál
, öszvehivó dobolás , mit hajdúink a német Vergatlerung
után fikátor-nsik neveznek. Gyülöt verni.
GYÜLÖDELEM, 1. GYÜLEDELEM.
GYÜLÖGET, GYÜLÖGET, (gyü-ül-ög-et) önh.
f
és gyak. m. gyülöget-tem, —tél, —itt. Egymás után,
lassan-lassan gyűl.
GYŰLÖL, GYŰLÖL, (gyttl-öl) áth. m.gytilöl-t.
Eredetére nézve 1. GYŰL, hangutánzó gyök. Értelme
: valakit vagy valamit legnagyobb visszatetszéssel
kerül, utál, magától távoztatni iparkodik, s nem
csak javát nem kivánja, de kárát óhajtja. Valakit
szívből gyűlölni. Gyűlölöm St, bár soha se látnám.
Gyűlöli még a helyet i>, hol elönör látta St. Utálom,
gyűlölöm. Ellentéte : szeret. A régieknél néha gyilöl.
Kik titeket gyilGltek. (Góry cod.). Azon elemzés,
mely a gyűlöl gyilöl igét gyű és öl, (gyilokkal öl)
szókból származtatja, inkább csak látszólagos, mint
meggyőző erővel bír.
GYÜLÖLÉS, (gyül-öl-és) fn. tt. gyűlölét-t, tb.
—ék. Cselekvés, melynél fogva valakit vagy valamit
gyűlölünk. Ellentéte : szerelés. Ember gyűlölet. V. ö.
GYŰLÖL.
GYŰLÖLET, (gyül-öl-ct) fn. tt. gyűlölet-ét. Indulat
vagy szenvedély, melynél fogva valakit v. valamit
gyűlölünk. Gyűlölettel lenni, viseltetni ellenségeink
iránt. Gyűlöletet táplálni mások ellen. Ellentéte :
szeretet.
GYŰLÖLETES, (gyül-öl-et-és) mn. tt gyűlöleté
s-1 v. —ét, tb. —ék. Oly személy- vagy tárgyról
mondjuk, ki vagy mely gyűlölőiét gerjeszt bennünk
maga ellen, kit v. mit gyűlölve taszítunk el magunktól,
utált, megvetett Gyűlöletes ember. Gyűlöletes
gonoszság, bűn. Egész világ előtt gyűlöletessé tette
magát.
GYŰLÖLETESEN, (gyül-öl-et-és-en) ih. Gyűlöletet
gerjesztve. Gyűlöletesen viselni magát.
GYŰLÖLETÉSSÉG, (gyül-öl-et-és-ség) fn. tt.
gyülöletésség-e't. 1) Oly tulajdonság, melynél fogva
valakit vagy valamit gyűlölni kell. Gytilöletessége miatt
tenki sem hallgat szavára. 2) Állapot, melyben
az van , kit gyűlölnek. Mert elébbi elveitől elpártolt,
nagy gytilöletességben van.
AKAD. BAOT SSÓTÍB II. KOT.
GYŰLÖLKÖDÉS, (gyül-öl-köd-és) fn. U. gyillöUcödés-t,
tb. —ék. Folytonosan táplált gyülölés;
viszonyos gyűlöletben levés. A két testvér már régóta
gyűlölködésben van egymással.
GYŰLÖLKÖDIK, (gyül-öl-köd-ik) k. m. gyűlölköd-lem,
—tél, —ölt. Gyűlöletet táplál, folytonosan
g} ülői; viszonyos gyűlöletben él valakivel. Bút
dolog, de nem ritka, hogy az atyafiak, és testvérek
gyűlölködnek egymással. Sokat gyűlölködtem vele, míg
tartozását megfizette. Ne gyűlölködjetek, inkább szeressétek
egymást.
GYŰLÖLKÖDŐ, (gyül-öl-k6d-«) mn. tt. gyttlöUeödö-t.
Folytonosan gyűlölő, viszonyos gyülölésben
élő. Gyűlölködő szomszédok, közbirtokosok.
GYŰLÖLŐ, (gyül-öl-8) fa. tt gyűlölö-t. Ki valakit
vagy valamit gyűlöl. EmbergyűlölS. Magyargyütóltí.
IfemzetgyűlölS.
GYÜLÖLSÉG, (gyül-öl-ség) fn. tt. gyűlölség-ét.
Gyűlölet egész terjedelmében, azaz mint tulajdonsúg,
és mint működő szenvedély. A gyűlölet inkább egyes
és részletes; a gyülölség több tárgyakra vonatkozik,
és általánosabb. Nemzeti, vallásfelekeseti, családi,
nemzetségi gyülölség. Gyülölségben élő szomszéd népek.
GYŰLÖLSÉGÉS, (gyül-öl-ség-és) mn. tt. gyülölségés-t
v. —ét, tb. — ék. Gyülölséggel teljes, viseltető;
gyülölséget gerjesztő, tápláló. GyUlölséges
indulat. Egymás közt gyűlölséges népfajok, nemzetek.
V. ö. GYÜLÖLSÉG.
GYÜLÖLSÉGÉSEN, (gyül-öl-ség-és-en) ih.
Gyülölséges módon; úgy, mint kik gyülölséggel viseltetnek
egymás iránt. V. ö. GYÜLÖLSÉG. Egymást
gyűlölségesen üldöző pártok.
GYÜLÖNG, QYÜLÖNG, (gyü-fll-öng) önh. m.
gyíílöng-tem v. gyülöngöttem, —tél v. gyűlöngöttél,
—ott, htn. —ni v. —eni. Egymás után csoportosan
és folyvást gyűl. Gyülöng a fellázított nép.
GYÜLÖNGÉS, GYÜLÖNGÉS, (gyü-ül-öng-és)
fn. tt. gyülöngés-t, tb. —ék. Folytonos egymás utáni
öszvecsoportozás, tódulta.
GYŰLŐ- v. GYÜLÖPONT, (gyülő-pont) ősz.
fn. Kitűzött bizonyos pont, mely körül öszve kell
gyűlni. Ez lesz a gyűlöpont, hol a seregek öszvejönek.
GYÜLÖS, (gyül-ő-s) mn. tt gyülSs-t v. —ét,
tb. —ék. Kiavult régi szó, ám. gyűlöletes. V. ö.
GYŰL, hangutánzó.
GYÜLÖSÉG, GYÜLÖSÉGÉS stb. kiavnlt szók,
1. GYÜLÖLSÉG, GYŰLÖLSÉGÉS.
GYÜLÖTÉR, GYÜLÖTÉR, (gyülő-tér) ősz. fn.
Kitűzött hely, térség, hol többen öszvegyülnek.
GYÜLÖZAJ, (gyülő-zaj) ősz. fn. Első reggeli
dobolás, mely által jelt adnak a gyalogságnak, hogy
fölkeljen, s öszvegyülni készüljön. (Reveil).
GYŰLPONT, (gyül-pont) ősz. fn. Hely, ahová
bizonyos osztályú vagy közös érdekeltségű személyek
társalgás vagy közöa ügyek megvitatása, elintézése
vt'-gett üszvegyülekeznek.
79