FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1623 HIVATLANUL—HÍVESÉDIK HÍVESÍT—HTVÓKA 1624
személyről mondjak, ki valahová vendégül betolakodik.
Hívotton vendégnek ajtó megett helye. (Km.).
Szélesb ért. tolakodó , kelletlen. Hivattam tanácsadó.
Melléknévül ám. hivstlanul.
fflVATLANUL, (hiv-atlan-ul) ih. A nélkül,
hogy valaki hívta volna; tolakodólag. Idegen atttalhot
hivatlanvl menni.
mVATOLT, (hiv-at-ol-t) mn. tt hivatolt-at. A
törvénykezésben elfogadott új szó, .felhívott' értelemben.
A hivatalt tanúk. HivatoU okiratok. A némelyektől
használt ,hivatkozott' ázó ugyanez értelemben
szabályszerütlen, mert .hivatkozik' közép ige,
tehát bármely részesülője nem lehet szenvedő jelentésű.
HIVATOTT, (hiv-at-ott) mn. tt. hivatott-at. 1)
Kit hítak, meghítak, idéztek; ki önként nem jött,
nem tolakodott. A hivatott vendég kedvesebb a hivat-
Ionnál. El-, ki-, meg-, visstahivatoít. 2) Kinek valamire
hivatása, természeti hajlama, kitűnő képessége
van. V. ő. HIVATÁS, 2).
mVATOTTSÁG, (hiv-at-ott-ság) fa. tt. hivatottiág-ot,
harm. sir. —a. Valamire természeti hajlani,
képesség. V. ö. HIVATOTT, 2).
HIVATTATÁS, L HIVATÁS.
mVDOGÁL, (hiv-od-og-ál) ith. és gyakor. m.
hivdogál-t. Valakit gyakran és nyájasan hí. Magáhos
hivdogálni a kisdedeket.
HIVÉKÉNY, (hiv-é-kény) 1. HISZÉKENY.
HIVEKÉNYSEQ, 1. HISZÉKÉNYSÉG.
HÍVEL.HIVEL, (hí-tt-el) áth. m. hiveU. L.
HÍVESÍT.
HIVELY, 1. HÜVELY.
HÍVES , HÍVES, (hi-fi-es v. hü-es) mn. tt hlvet-t
v. —ét, ti). —ék. Gyöke hi v. hű, egy a hideg,
httdeg szó gyökével, s jelenti azon benyomást, melyet
érzünk, midőn testünk oly tárgyakkal jön érintkezésbe,
melyek a melegség kisebb fokával bírnak,
mint ai érintett test. Innen hívet ám. kevéssé hideg,
frie, mely a fagyponton felfii van agyán, de az állati
melegség foka alatt áll. Híves idS, reggel. Híves stel-
16. Híves ital. Máskép : hűt v. hűt. Használtatik főnév
gyanánt is, s ám. árnyék, hová a nap nem süt.
Hívesre bújnak, mint a malactok. A hívest keresi,
mint a ceigány. Tréfás ért börtön, tömlöcz. Hívesre
tették S Ügyeimét. Hívesben vagy hívesen tíl. Máskép
: hűt.
HÍVES, HÍVES, (hi-v-és) fh. tt hivét-t, tb.
—ék, harm. szr. —e. A léleknek azon állapota vagy
működése, midőn valamit húz. Könnyen hívét, hamar
hívét. V. ö. HISZ.
HÍVE8ÉDÉS, (hi-ü-es-éd-és) fn. tt. híoesédés-t,
tb. —ék, harm. szr. —e. Légmérsékleti változás,
midőn a lég híves kezd lenni.
HÍVESÉDIK, (hi-ü-es-éd-ik) k. m. hiveséd-tem,
—tél, —étt. Híves kezd lenni, a melegség alsóbb
fokra száll. Hlvesedik a levegS. Már hívesednek át esték
és éjsgakdk.
HÍVESÍT, HIVESIT, (hi-fi-es-ít) áth. m. füvesít-ftt,
htn. —nt v. —én*. Hívessé teu, frisít, felfrisít.
Eati vagy éjstatí síéi hivestti a levegőt. Át esS
ihivestíeUe át időt. Vitet italul hioestíem. V. ö.
HÍVESÍTÉS, (hi-fi-es-ít-és) fa. tt kívestíét-t,
tb. —