FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1666 HEVER—HEVES HEVES—HEVÍT 1666
tűkét. Kiheverni magát. 4) Hever a U, midőn ég felé
fordított lábakkal a földön hentereg. 6) Valami elvetett
, elhanyagolt állapotban, haszonvéttanfil fekszik.
Könyvei a földön hevernek. Miért hagyjátok Mm
heverni éten edényeket t Sok pént hever a ládájában.
HEVÉÉ, fb. tt hevér-t, tb. —ék, bum. úr.
—t v. —jé. Bányászlegény, bányákban dolgozó
munkás. Idegen eredetűnek látszik, talán a német
Héber vagy Haver szókból módosalt.
HEVER, (a német Héber), 1. LOPÓTÖK.
KEVEREDÉS, (hev-er-éd-és) fn. tt keveredi* t,
tb. —ét, harm. ser. —«. He Térés végett! lefekvés,
letelepedés.
HEVERÉDIK, (hev-er-éd-ik) k. m. heveréd-tem,
—tél, —itt. Heverésre letelepedik, lefekszik. Ágyba,
fűbe, pamlagra keveredni. Bekeveredni a tténaiartóba.
Bundára keveredni. Leheveredik.
HEVERÉS, (hev-er-és) fa. tt. heverét-t, tb.
—ék, harm. szr. —«. Általán állapot, midőn valaki
vagy valami hever. Különösen : midőn valaki pihenés
végett vagy kényelemből, tanyaságból fekdegel.
Átv. ért. tunyálkodás, restelkedő*. V. ö. HEVER.
HEVERÉSZ, (hev-er-ész) őnh. m. heverétt-íem,
—tél, —itt. 1) Folytonosan vagy egész kényelemmel
hever, fekszik. Fák alatt heverétmi. Béggel órattámra
át ágyban heverétmi. 2) Dologtalanol töltögeti
az időt, vesztegel.
HEVERÉSZIK, (hev-er-ész-ik) k. 1. HEVERÉ-
DIK. A többi időt is ettől kölcsönzi.
HEVERŐ, (hev-er-ő) mn. tt. heverS-t. 1) Kényelmesen
, dologtalanal vagy pihenés végett fekvő.
Pamlagon heverd uráét. Árnyékban heverő malactok.
Mttnka után heverd napttámotok. Heverő ökör után
nem veinek holdat. (Km.). 2) HaszonvéÜentU álló, elhanyagolt
, mivel nem gondolnak. HeverS pént, tterttámok,
ettkötök. Heverő ttántófltldek, melyeket nem
mivelnek. Láb alatt heverő edények. HeverS ruhák,
ám. viseletlenek. 3) L. HEVERÜ.
HEVERTET, (hev-er-tet) áth. m. keverteí-tem,
—tél, —itt. Valamit heverni, azaz fekOnni, nyugonni,
pihenni hagy , nem használ. Hevertetni a kifogott
marhát. Italénál hevertetni a etordát. Ládában hevertetni
a péntt. Hevertetni a földet,
HEVERÜ, (hev-er-tt) fn. tt. heveru-t. Székely szó,
ám. menyasszony, kit a munkában a többieknél jobban
kímélnek, máskép : hátai. Ezért mondja a régi
példabeszéd, .ötét ne tartanám úgy mint egy leányt
jegybe.* Szalay Ágoston levélgyfljteménye 1556ből.
Némelyek szerint: szabad életfi nőszemély.
HEVES, (1), (hev-es) mn. tt hevet-t v. —ét,
tb. —ék. Miben sok a hé, melegség; tüzes. Hevet
idő, naptugár. Hevet égöv. Hevet-ttttet. Átv. ért ingerlékeny
vérfi, indulatos, hamar fölgerjedő, hirtelen
természetfi. Hevet ember. Hevet ttónoklat. Hevet kutya
vak kölykeit hányja. (Km.). Ne légy oly hevet,
mértékeld indulatodat. Hevet megtámadái.
HEVES, (2), (mint föntebb) fa. tt hevet-t, tb.
—ék. FelsősPuna vidékén Így nevezik a folyók azon
pontjait, melyeken a víz melegebb vagy örvényesebb
folyású lévén, be nem fagy, vagy legalább vékonyabb
hártyát kap, mint másutt Vigyátt a heveire, mert U-
HEVE8, (S), mezőváros a hasonló nevű megyében
; helyr. Hevet-én, —re, —rbl.
HEVESEN, (hey-es-en) ih. 1) Melegen, forrón,
égetőleg. Heveten tilt a nap. 2) Átv. ért indulatosan,
hirtelenfil, igen fölgerjedve. Heveten bettélni. Heveten
megtámadni át ellentéget.
HEVES-IVÁNY, puszta a Jászságban; helyr.
Ivdny-ba, —bán, —bál.
HEVESKÉDÉS, (hev-es-kéd-és) fn. tt. htvetkédét-t,
tb. —ék, harm. szr. —e. Felingerelt vérből
eredő, hirtelen indalattal járó cselekvés, melynek ellentéte
: midőn valaki megfontolva, és ménékelve
tesz valamit Ctak lattan, itt ninot helye a hevetkedétnek.
Hevetkedét által elrontani át ügyet.
HEVESKÉDIK, (hev-es-kéd-ik) k. m. hevetkedtem,
—tél, —itt. Felingerült indulattal, magát nem
mérsékelve, hirtelenkedve cselekszik. Kérlek, ne ht'
vttkedjél.
HEVESKÉDÖ, (hev-es-kéd-ő) mn. tt hevetkidS-t.
Hirtolenkedő, fölgerjedt indulatból szóló vagy
cselekvő, a dolgot mérsékelve, és hidegen meg nem
fontoló. HevetkedS fiatal ttónok. HevetkedS újonc**.
HEVESSÉG, (hev-es-ség) fa. tt. hevettég-ét,
harm. szr. —e. 1) Nagy melegség, forróság. 2) Átv.
ért indnlatosság, hirtelenkedés, ménéketlen, megfontolatlan,
vakon neki rohanó cselekvés. Ö it alább
hagyott már fiatalkori hevettégébSL
HEVESVÁRMEGYE, ősz. fn. A Tiszán inneni
v. Tiszajobbparti kerület egyik vármegyéje, melynek
székvarosa Eger. Szójátékból mondani szoktak:
Hevet vármegyéből való, azaz tüzes, hirtelen indulata.
HEVESVÁRMEGYEI, ősz. mn. Heves vármegyéből
való, ahhoz tartozó, arra vonatkozó.
HEVETEG, (hev-et-eg) mn. tt heveteg-et v. —ét.
Bővülésnek induló, könnyen bébe, tfizbe jövő. Heveteg
indulata, terméttetü ember. Mint főnév is használható,
sekkor jelent hőséget, melegséget V. ö.
—ATAQ, —ETEG, képző.
HEVETEGÉS, (hev-et-eg-és) mn. tt hevetegét-t
v. —ét, tb. —ék. Hamar felbevülő, bőséges, melegséges.
Ritka használatú.
HEVEZ, (hev-ez) őnh. m. hevex-tem, —tét, —éti.
Dunán túl a barmokról, különösen a juhokról mondják
, midőn a nagy héség miatt fajtatnak. Johiuok
mondása : Hevet a birka, etS lett.
HÉVHÓNAP, (hév-hó-nap), L ÉBHŐ.
HEVI, (hév-i) mn. tt hevi-t, tb. —ék. Pesti Gábornál
ám. heves, forró. „És az hevi föld lábamat
megégetné."
HEVÍT, HEVÍT, (hev-ít) áth. m. hevített, htn.
—ni v. —eni. Hévvé tesz, melegít, forral. Vitet, bort