FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1577 HIGGAD -HIGLÓ HIGLÓFA—HIHEL 1578
HIGGAD, (hig-og-ad v. hig-g-ad = hig-u-ad l H1GLOFA, (higli-fa) ősz. fn. Kádárok eszkö-
^ hig-v-ad) önh. m. higgad-tam, —tál, —t v. —ott. ze, melylyel a fölverendő abroncsot kifeszítik, s mint-
Mondjuk folyó testekről, midőn holmi idegen részecs- \ egy Mgga (hajlóssá) teszik, hogy illő helyére vcrkéktől
megtisztulván világosabb, átlátszóbb szint : hessék és szoríthassák.
nyernek. Higgad a feltavart v(x, ha fövénye leülep- HIGHÉRÖ, (híg-mérő) ősz. fn. Mérő esiköz,
szik ; higgad a megtörött bor, ha vizahólyagot tesz- mely által a híg testek sűrűségét vagy ritkaságát hatánek
bele. 2) Gyöngül, lágyul, tömöttaégét ragy me- I rozzák meg.
revenségét vesstve elernyed. Higgadnak karjai a foly- j HIGMOZTAN, (hig-moztan) ősz. fn. A mottantonos
emeléttSl. 3) Átv. ért. higgad az ész, elme, menynak aton része, mely a vizi gépek erejét, talajdonnyiben
az eszmék homályából, zavarából kibontako- ' ságait, alkalmazási módját stb. tárgyalja, (Hydrauzik,
s a tárgyakról világosabb, tisztább fogalmai lesz- J lica).
nek ; higgad az indulat, azaz csillapodik. Itt a híg HIGOL, (hig-ol) áth. m. higol-t. Nyújtva kitá-
gyöknek ásón értelme vétetik alapul, mely szerént gít , s mintegy híggá tesz valamit. Abrinctot higolni.
az valami tisztultat jelent; ellenben a hlgestü mellék- Innen : higló, higliífa a kádároknál.
névben a Aty-nak vékony, ritka, hiányos értelme rej- HIGOVÁNY, (higo-vány) fn. tt. hígovány-t,
lik. V. ö. HÍG.
tb. —ói, harm. szr. —a v. —ja. Folyadék, különö-
HIGGADÁS, (higg-ad-ás) fn. tt. higgadát-t, tb. sen , mely valamely sűrű vagy tömör testnek fól-
—ok, harm. «zr. —a. Állapot, midőn valami higeresztése vagy felolvasztása által hígult meg, pl. öngad.
Fövényét víz, vagy zavaros bor higgadása. Getött ólom, felolvasztott enyv, oltott mész.
rendák higgadása. Vessző higgadása. Észnek higgadása.
V. ö. HIGGAD.
HIGGADT, (higg-ad-t) mn. tt. higgadt-at. Általán
: higgá lett, tisztult. Különösen és átv. ért
mondják az észről, midőn fogalmai megtisztultak.
Higgadt észttel megfontolni valamit. V. ö. HÍG,
HIGGAD.
HIGGADTAN, (higgad-tan) ih. Tisztult el-
HIGSÁG, (hig-ság) fn. tt higság-o', harm. szr.
—a. 1) Valamely testnek híg állapota vagy tulajdonsága.
Sár higsága. Hat liigtága. 2) Maga a híg
test. Hígságon keretztUl gázolni. Miféle Mgságok vannak
ezen üvegekben f
HIGSÁGMÉRÖ, (higság-mérő) 1. HIGMÉRŐ.
HÍGUL, HÍGUL, (híg-úl) önh. m. higul-t. Híg
mével ; csillapult állapotban.
természetűvé alakúi által. Esőben higúl a göröngyös
HIGGADTSÁG, (higg-ad-t-ság) fn. tt. higgadíság-ot,
harm. ser. —a. Az elmének tisztált vagy
csillapult, csendes, nyugodt állapota. Minden dolgai-
út. Higúl a tejjel fölerentett tUrü háta. Higúl az új
bor, midim tiSpreje a hordó fenekére ttáll. Higúl a
hasa a gyógyszertol. V. ö. HÍG.
nak elintézésében higgadtság vezérli.
HÍGÚLÁS, HIGULÁS, (híg-ul-ás) fn. tt. higu-
HIGGASZT, (hig-ogasz-t v. higg-asz-t) áth.
m. higgaszt-ott, htn. —ni v. —ant. 1) Eszközli, hogy
valami higgadjon, azaz híggá, folyóvá tesz, vagy idegen
részek leülepítése, elröpítése által megtisztít. 2)
Lágygyá, hajlóssá, görnyedtté tes*. Vállait higgasztja
a nagy teher. 3) Átv. ért. az észnek homályos vagy
zavaros fogalmait rendezi, a hibák salakjaitól megtisztítja.
V. ö. HIGGAD.
HIGGASZTÁS, (higg-asz-t-ás) fh. tt híggatztát-t,
tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által
valamit higgasztunk. V. ö. HIGGASZT.
HÍGHASÚ, (híg-hasú) ősz. mn. Kitől a bélsár
híg állapotban megy el, kin fosás van.
lás t, tb. —ok, harm. szr. —a. A testnek azon állapota
, vagyis belső működése, változása, midőn híg
természetűvé alakúi. Oltott mész higulása. Hat higulása
stb. V. ö. HÍG.
HÍGÚLAT, HIGULAT, (híg-ul-at) fn. tt. higulal-ot,
harm. szr. — a v. —ja. Megbigított test; fő
lyadék, mely hígítás által hozatott létre. Hatonszeni
higulatok. Negyedik, tizedik, tizenkettedik higula!
(Verdünnung).
HIGVIRICZ, (hig-viricz) ősz. fn. Növénynem a
kétfalkások seregéből és tízhímesek rendéből. Fajai:
tüskét, Hérát, édet higviriez. (Glycyrrhiza).
HIGVIRICZNEDV, (hig-viricz-nedv) ősz. fh.
Higviriez gyökeréből kivont nedv.
HÍGÍT, HÍGÍT, (híg-ít) áth. m. higit-ott, htn. HIGY, régi fn. a Bécsi codexben, tt higy-ei.
—ni v. —ant. Valamit híggá tesz. Hígítani víz ál- Ám. fülönfüggő, fülbevaló. „És vevén . . . higyeket
tal az oltott meszet. Hígítani /döntött lével a síi, ü be- (inaures) és gyűröket." „És ékcsejtik vala ő higyivel
csinálíat; tejjel, ztirral a kását. Gyógyszerrel hígí- és ő kösöntyőjével." Bécsi cod.
tani a hatat. V. ö. HÍG.
HIH, 1) boszuságot jelentő indulatszó, más-
HÍGÍTÁS, (hig-ít-ás) fn. tt higíiás-l, tb. —ok, kép : heh ; 2) hangutánzó a hihet, hlhelés, hihelö siár-
harm. ssr. —a. Cselekvés, mely által hígítunk vamazékokban.lamit KIHALOM, falu Nógrád megyében; belyr. Hi-
HÍGÍTÓ, (hig-ít-